Hét esztendő, hét szempillantás Klitsie-Szabad Boglárka - Varga Norbert könyvének bemutatója
A Hagyományok Háza április 8-án mutatta be Klitsie-Szabad Boglárka - Varga Norbert: Hét esztendő, hét szempillantás. Csipkés Vilmos és más arlói mesemondók meséi című, film-mellékletes új kiadványát.
A Hagyományok Háza Karsai Zsigmond terme adott otthont a 85 éves korában váratlanul elhunyt Csipkés Vilmos, magyar anyanyelvű cigány mesemondó népmese repertoárját közreadó kötet bemutatójának. A jeles eseményre az előadóterem megtelt, családtagok, kutatók, mesemondók és érdeklődők tisztelegtek a népmesekincs archaikus rétegéhez tartozó tündérmesék egyedi megformálójának emléke előtt, akit kiemelkedő folklórtudásáért 2019-ben a Népművészet Mestere díjjal tüntettek ki.
„Ritka műfajt képviselt Csipkés Vilmos – értékeli az adatközlőt Klitsie-Szabad Boglárka.
A kötet igazi értéke a nyelvezetben van, hiszen a történetei szinte kivétel nélkül a jól ismert európai mesetípusokon alapulnak. Repertoárjába négy forrásból merített. A legtöbbet a családban tanulta édesapjától és édesanyjától. A kisebbik csoportba, a jellemzően tréfás, pajzán történetek tartoznak, amiket a katonaságnál az ötvenes években szedett össze. Négy meséjéről állította, hogy könyvből olvasta, az alaptörténetet viszont ugyanúgy kiszínezte, mint a többit. Egy mesét egy népmesefesztiválon hallott egy palóc mesemondótól. Vili bácsi – azáltal, hogy a Hagyományok Háza tanfolyamain, tévés műsorban szerepelt, újságok foglalkoztak vele – országos ismertségre tett szert, amire büszke volt.”
„A család a magyar anyanyelvű cigánysághoz tartozott, tehát romungrók voltak – beszél a családi-társadalmi háttérről Varga Norbert társszerző. – A család gazdálkodott, ami a cigányság viszonylatában egyedülinek számított Arlón. ’Olyanok voltunk, mint a fehér veréb’ – jellemezte az adatközlő más cigánycsaládtól való különbözőségüket. A társadalmi presztízsük is eltért a többi cigányétól.
Csipkés Vilmos kiemelkedő egyénisége volt a Kárpát-medencei magyar anyanyelvű cigány mesemondásnak. 1936-ban még egy olyan környezetbe született, ahol a mese a mindennapok részét jelentette. E mesekincs az ő szóhagyományában maradhatott meg mind a mai napig. Hosszú élete végéig mesélt, fenntartva ezáltal egy sajátjának tekintett, unikális mesehagyományt”.
