Havazáskor
Szakad a hó, egész nap lapátolok, tolom a fehérséget magam előtt. Járdát, kocsibeállót, mindent, ahol egész évben járunk. Bár több mázsa megmozgatásáról van szó, mégsem szidom a természetet.
Kalász László
Fotó:
Magyar7/Archív felvétel
Hogyan is szidnám, hiszen kell a jótékony hó a földekre, a rovarok ellen, kell a csapadék, minden normális ember örül neki.
Közben dudorászom megboldogult Dinnyés Jóska dalát: „Kár, hogy nem láthatták a gólyák, / az éjjel lezuhant a hó. / Dunna alá bújt Magyarország, / tavaszig ér a takaró.” Bájos versike, valahányszor megjön az égi áldás, ez jut eszembe.
A költő nevének azonban utána kell néznem, s meglepődve látom, Kalász László írta e kedves sorokat. Ideje őt is elővennem, nem várhatok vele tavaszig.
Megjelent a Magyar7 2026/3. számában.
Címkék
