Három a tánc! A Magyar Állami Népi Együttes három országrészben turnézik
A hetvenedik születésnapját ünneplő Magyar Állami Népi Együttes a pandémia alatt elmaradt fellépéseit augusztus végén, szeptember elején pótolja. A társulat Délvidéken, Kárpátalján és Erdélyben lép fel öt alkalommal.
2020-ban, a Nemzeti Összetartozás Évében a Magyar Állami Népi Együttes Muravidéken és Felvidéken lépett fel. A pandémia megállította e szép sorozatot, így idén folytatódik az immár jubileumi turné: a kárpátaljai, a délvidéki és az erdélyi magyarság augusztus végén, szeptember elején élvezheti a nagy múltú társulat előadásait.
Szeptember 5-én az Együttes keleti szomszédunkhoz látogat a Kárpátaljai Kultúrkaraván program keretében: a Kárpátaljai Megyei Zenei-Drámai Színház felújított színpadterének díszátadóján mutatkozik be. A Megidézett Kárpátalja, Hágókon innen és túl című előadás szintén nóvum: a Keleti-Kárpátokban és annak előterében, a Kárpátalján élő népek, gazdag tradicionális kultúráját dolgozza fel, egyúttal kiemelve a nemzeti sajátosságokat és a közös vonásokat.
Az erdélyi szerepléssorozat szeptember 9-én, Szentegyházán, a Gábor Áron Művelődési Házban debütál, másnap a társulat a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban áll színpadra. A körút szeptember 11-én a Székelyudvarhely Sportcsarnokban ér véget, itt az Együttes az Erdélyi Táncháztalálkozó gálaestjén lép fel. Mindhárom alkalommal a Körtánc – Kárpát-medence antológia – a Magyar Állami Népi Együttes nagysikerű előadásainak a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja, a Kolozsvári piactéren és az Ezerarcú Délvidék tematikus válogatása – szerepel a műsoron. A bemutató azt a Bartók által megfogalmazott igazságot erősíti, miszerint az itt élő népek művészetének évszázadokon átívelő kölcsönhatása egyetemes, elválaszthatatlan kultúrát hozott létre. E gondolat jegyében az előadásban a magyar mellett helyet kapnak a szomszéd népek táncai és zenéi is.
A társulat közel egy évtizede szisztematikus következetességgel állítja színpadra a határon túli területek tradicionális kultúráját.
Olyan táncos-zenei antológiákat alkot, amelyben a magyarságunk népművészete mellett – a Szent-István-i gondolat szellemében – teljes természetességgel jelennek meg az adott területen élő nemzetiségek hagyományai is. A színpadi tablók megálmodói a hangsúlyt az előadásokban az együttélés szükséges és megtermékenyítő természetességére helyezik.
