„Ha ez így megy tovább, én valami retteneteset csinálok...”
Siófok egyik híres szülöttje, Kálmán Imre 1882. október 24-én látta meg a napvilágot, s bár csak kilencéves koráig élt a családjával a Balaton fővárosában, Siófok ma is büszkén emlékezik a híres zeneszerzőre. Ha a helyi vasútállomáson leszállunk a vonatról, rögtön a Millennium parkban találjuk magunkat, amelynek legszebb pontja a Zenepavilon, ahol nap mint nap felcsendülnek Kálmán Imre melódiái, és megcsodálhatjuk Varga Imre szobrászművésznek a zeneszerzőt ábrázoló alkotását.
De alig kell száz métert gyalogolnunk, hogy eljussunk a Kálmán Imre sétányra, ahol egykor a zeneszerző szülőháza állt. 1987. október 22-én, születésének 105. évfordulóján itt nyílt meg a Kálmán Imre Emlékház. Földszinti termei Kálmán Imrét, az embert mutatják be, pályafutása legfontosabb állomásait és magánélete történéseit.
A gyerek, akit valójában Koppstein Imre néven anyakönyveztek, egy gabonakereskedő harmadik gyermekeként született. Már egészen fiatalon tanújelét adta zenei tehetségének. Talán nem véletlenül, hiszen anyai ágon sok kiváló muzsikus volt a családban. Nemcsak édesanyja zongorajátékát hallgatta áhítattal, hanem a színházat is imádta. Első zenei leckéit Liedl Ferenc hegedűművésztől kapta, aki egy ideig náluk lakott. Zongorára pedig Remcsák Antalné, a siófoki művész-tanár oktatta.
Amikor a család tönkrement, kénytelenek voltak Budapestre költözni. Imre középiskolai tanulmányai idején változtatta meg vezetéknevét Kálmánra. Ekkor már zongoristának készült, ám a rengeteg gyakorlás miatt ínhüvelygyulladást kapott, így zongorista karrierjét feladni kényszerült.
Beiratkozott a Zeneakadémia zeneszerzés szakára, és családja nyomására ezzel párhuzamosan a Budapesti Egyetem jogi karán is tanult. A Zeneakadémián találkozott Jacobi Viktorral, Szirmai Alberttel és baráti kapcsolatot ápolt Bartók Bélával. Zenei tanulmányai befejezése után először a Pesti Napló zenei rovatát vezette, kritikákat írt, miközben saját kuplékat és szimfonikus költeményeket is komponált. Hiába keresett Bécsben, Münchenben és Lipcsében is kiadót, alkotásait sehol sem akarták megjelentetni. Ebből az időszakból származik elhíresült mondása: „Ha ez így megy tovább, én valami retteneteset csinálok... Operettet fogok írni.” És láss csodát: az operett meghozta számára a világsikert.
Első nagy sikerét 1908-ban a Tatárjárás című operettel érte el, amelyet 144-szer játszottak, sőt Bécsben és Prágában is bemutatták. A világsikernek számító premiert követően Kálmán Imre az operett fővárosába, Bécsbe költözött, majd New Yorkban, Moszkvában, Londonban és Rómában is sorra következtek a bemutatói. Librettóit osztrák szövegírók írták, operettjeinek ősbemutatói is a bécsi Johann Strauss Theaterben, illetve a Theater an der Wienben zajlottak. Ismert operettjei: A bajadér, a Marica grófnő, a Cigányprímás, A cirkuszhercegnő, de legsikeresebb műve a Csárdáskirálynő, amelynek 1915-ben, a világháború idején volt a premierje Bécsben. Magyarul egy évvel később, a Király Színházban láthatta a pesti közönség.
1928-ban, a Chicagói hercegnő bemutatója idején ismerkedett meg Vera Maria Makinszkával, az orosz–lengyel származású táncosnővel. Házasságukból három gyermek született: Charles, aki szintén muzsikus lett, Elisabeth és a még napjainkban is élő Yvonne, aki édesapja örökségének a gondozója. Bécsből Párizsba, majd Amerikába sodorta őket az élet, ahonnan csak a háború után tértek vissza Európába. Vera nagyon szeretett estélyeket adni, megfordult náluk Habsburg Ottó, Salvador Dali, Eric Kästner, Arnold Schönberg és Greta Garbo is.
Kálmán Imre 1945-ben Amerikában egy újságból értesült arról, hogy két leánytestvére Magyarországon a zsidóüldözés áldozata lett. Ez a hír annyira megviselte, hogy szívrohamot kapott. Amerikából visszatérve Párizsban telepedtek le. Utolsó műve, az Arizona Lady bemutatóját már nem érhette meg, 1953. október 30-án meghalt. Kívánságára Bécsben temették el.
Az emlékház őrzi az Operettkirály eredeti zongoráját, valamint a széket, amelyen ülve első művét komponálta. Számos személyes tárgyat, eredeti kottákat és dokumentumokat is láthatunk itt, amelyek a művész életét és korát idézik meg. A kiállítás anyaga az elmúlt évtizedek során több, különös értéket képviselő tárggyal, dokumentummal bővült. Köszönhető ez a zeneszerző özvegyének Vera Kálmánnak, aki 1999-ben hunyt el, illetve két gyermekének, Yvonne-nak és Charles-nak, valamint magyarországi rokonainak. Így került a múzeum tulajdonába E. D. Minazzoli párizsi szobrászművész Kálmán Imréről készült mellszobra, a művész kezének gipszmásolata, a zeneszerző magas osztrák kitüntetése.
1993-ban Siófok posztumusz díszpolgári címet adományozott híres szülöttjének, Kálmán Imrének. Nevét őrzi a szülőházában kialakított emlékház, a siófoki művelődési központ és a szabadtéri színpad is.
