Gara György csalóka éjszakai árnyai
Pár évvel ezelőtt Kulka János előadásában (újra) nagy sikert aratott a Ha volna valaki című dal. Csak az idősebbek emlékeztek már arra, hogy a dal először Herskó János Párbeszéd című 1963-as filmjében hangzott el, s arra még kevesebben, hogy a dal zeneszerzője és előadója egy pozsonyi, különleges hangú fiatalember, Gara György volt, aki énekesként, grafikusként és díszlettervezőként is letette a névjegyét volt, majd a Varsói Szerződés csapatainak 1968-as bevonulása után Svájcba emigrált, ahol a mai napig képzőművészként tevékenykedik.
85 éve, még az első Csehszlovák Köztársaság idején látta meg a napvilágot egy pozsonyi családban, de még gyerek volt, amikor a családjával áttelepült Budapestre. A Török Pál utcai Képzőművészeti Gimnáziumban érettségizett, itt ismerkedett meg a nála alig idősebb Csoór Gáspár Istvánnal is, akit a képzőművészet mellett a filmrendezés izgatott, de örökölte apja írói tehetségét is. Elmaradhatatlan jó barátjuk volt Koltai János, a későbbi neves színművész is, aki előbb szintén a képzőművészetet tekintette fő művészeti ágának, s elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát. Ahogy Gara György is.
Tudjuk, a művészetben sok minden múlik a véletlenen, a váratlan találkozáson, a befogadói attitűdön, s nem volt ez másképp Gara Györgynél is. A Ha volna valaki még az ötvenes évek végén készült Csoór Gáspár István betegágyánál. Akkoriban ugyanis vizsgafilmekhez és színész vizsgaelőadásokhoz írt zenéket (az egyik ilyen Kardos György Ég és föld között című vizsgafilmje volt 1962-ből, amelyben szereplőként és zeneszerzőként is megjelenik). A dal megtetszett Herskó Jánosnak is, aki beépítette 1963-ban készült Párbeszéd című több mint kétórás játékfilmjébe.
Ez volt az egyik első játékfilm, amely az 1956-os népfelkeléssel foglalkozott, egy fiatal pár történetén keresztül meséli el a második világháborút követő éveket egészen az 1956-os eseményekig. Herskó János Makk Károllyal, Bacsó Péterrel és a rozsnyói Krausz Zoltánnal indult a színművészeti főiskolán a filmrendezői pályára, s amíg az ötvenes években sorra készülnek a sablonos, sematikus munkásfilmek, addig Herskó szakítva szocreállal, sajátos hangulatú munkás- és értelmiségi filmeket készít.
Egyik első ilyen filmje a Vasvirág volt, amely Gelléri Andor Endre novellájából készült, s az akkor már világhírig jutott Törőcsik Mari mellett Avar Istvánnak nyújtott kiugrási lehetőséget. Ezt követte Herskó talán legismertebb, legjobban fogadott filmje, a Két emelet boldogság, amely már saját forgatókönyve alapján készült, s egy vadonatúj lakótelep lakóinak mindennapjait mutatja be. Ez a film fedezi fel az akkor még Szegeden élő színészházaspárt, Kaló Flóriánt és Domján Editet.
Ezt a filmet követi Herskó rendezői pályáján a Párbeszéd (ismét saját forgatókönyve alapján). A film két főhőse Barna Judit, a koncentrációs táborból szabadult fiatal lány és Horváth László, egykori illegális kommunista. A mozgalom hozza őket össze, gyorsan összeházasodnak, de aztán jön a nagy fekete autó. Barna Judit a párt utasítására elválik a férjétől, egy időre összeáll egy másik férfival, majd évekkel később mégis találkoznak. A férfi főszerepet Sinkovits Imre alakítja, a női főszerepre viszont egy amatőr színészt, civilként szexuálpszichológust, Semjén Anitát kért fel a rendező (a hangját Békés Rita kölcsönzi), mellettük Sztankay István, Csákányi László, Pécsi Sándor, Molnár Tibor, Gábor Miklós és a pozsonyi Bulla Elma játsszák a főbb szerepeket, ahogy egy kis szerep erejéig feltűnik a Két emelet boldogságban megismert Kaló Flórián is.
A dal szövegírója, Csoór Gáspár István ekkor már három éve halott. „Gara György, az előadó a semmiből érkezve, majd a további ismeretlenségbe távozva ragadja magával érzéseinket. Csoór Gáspár által írt dalnak nincs különösebb szerepe a filmben, hacsak az nem, hogy kifejezzen egy hangulatot, megüssön egy továbbzengő hangot – írja a Filmtörténet, s hatalmasat téved. A dal sorsára jellemző egyébként, hogy a Játékfilmek 1931-1998 című terjedelmes lexikon is csak a szövegíró nevét jegyzi meg, a zeneszerző-előadóét nem. Herskó János egyébként még két filmet készít (Szevasz, Vera és N. N., a halál angyala), aztán ahogy Gara György, ő maga is disszidál. De amíg Gara Svájcba megy, addig Hreskó Svédországba.
S ha már kitérőt tettünk Herskó kedvéért, egy bekezdést megér a legjobb barát, a halálos betegséggel vívódó Csoór Gáspár István is, akivel több dalt is elkövettek, a Ha volna valaki mellett a Visszajövök hozzád is Csoór Gáspár szerzeménye.
Róla tudni kell, hogy édesapja több kötetes író volt, s első novelláit még Móricz Zsigmond közölte a Kelet Népében. Fiára így emlékszik vissza: „Gazsi: Élt 23 évet. Meghalt: 1960. március 8-án. Még ötven évet szeretett volna élni, de a sors naptárában csak ez a huszonhárom volt előjegyezve. Szálláshelyét a rákoskeresztúri temetőben jelölték ki, ott töltötték ki a lakásváltozás bejelentőjét is.
Szeretett és szerették s ez a legtöbb, ami számításba jöhet, az a kis plusz, amelyet ezen felül hagyott – emlék. Két szoba falát betöltő grafika. S már látja is a család, hogy a Groma írógépen pötyögteti a betűket, összeszűkült szemmel néz a semmibe és rágja a szája szélét. Bejön a szobába, kanapéra veti magát és hosszú lábát kinyújtja a szőnyegen. Mi újság Csőrögém? Nyomor a köbön? Mosolyog, nevet. Meggyőződése, hogy továbbra is együtt szaggatják az istrángot és a naptárról a lapokat a napokkal, a hónapokkal és évekkel együtt. Még húsz év múlva is..”
Előbbi helyen Somerset Maugham Imádok férjhez menni és Robert Thomas Szegény Dániel című előadásaihoz, míg Debrecenben Bíró Lajos Sárga liliom és Konsztantyij Trenyov Ljubob Jarovája című előadásokhoz tervezett díszleteket. Utóbbi címszerepét az érsekújvári Szakács Eszter játszotta. Zeneszerzőként és előadóként több fontos jelenése is van ezekben az években. Saját számok (Magány, Tűnj el a környékről!, Visszajövök hozzád, Hát jöjj, te öreg fiú!), Csoór Gáspár után több dalában Halmágyi Sándorral dolgozik együtt. A televízió egyik műsorában nagy sikert arat Frderico Garcia Lorca Gitár című dalának tolmácsolásával (ennek magyar szövegét Vas István szerezte), majd 1966-ban indul a Táncdalfesztiválon A szél most útra kél című dalával, amelynek a szövegét szintén Halmágyi Sándor írta. Két kiállítása is van ezekben az években, s úgy tűnik, a sokoldalú művész révbe ért…
Emigrálása után előbb egy művészeti stúdióban helyezkedett el, majd saját stúdiót nyitott. Alkalmazott grafikusként és reklámgrafikusként kereste a kenyerét új hazájában, emellett lehetősége nyílt saját képi világának kialakítására is. Immár Georges Gara néven számos kiállítása volt az elmúlt évtizedekben, választott hazája mellett láthatták a munkáit Franciaországban is. Alkotói képzeletvilága sok mindenre kiterjed, dolgozik betonnal, alumíniummal és plexiüveggel, de szobrászként is bemutatkozott már. Legutóbbi kiállítását tavaly egy Yverdon-Les-Bains nevű svájci kisvárosban tartotta. Aki kíváncsi a művészetére, az alkotásairól képet kaphat a saját honlapján. „Gara György alkotásait játékos kíváncsiság hatja át, de ott van benne az aggodalom a világ jövőjéért is” – írja róla kritikusa, Pierre-Alain Tâche.
– énekli a Visszajöttem hozzád című dalában. Bizony, itt volna az ideje, hogy mi felvidéki magyarok is visszafogadnánk a minap 85 éves jeles pozsonyi szülöttünket, aki énekesként és képzőművészként is letett valamit az egyetemes magyar művészet asztalára. Nem is keveset.
