Felvidéki seregszemle-kísérletek 1990 után
A minap egy emailben érkezett cikket kaptam dr. Kvarda Józseftől, aki a múlt század nyolcvanas éveitől – mint dr. Gyönyör József munkatársa – kormánytisztviselőként kezdett foglalkozni a felvidéki magyarság oktatásügyi, szociális és kulturális kérdéseivel, majd a rendszerváltást követően a Somorjai Körzeti Hivatal elöljárója, szülőfaluja, Csenke polgármestere (1993–2010 között), a Csemadok országos elnöke (2000–2003 között) és parlamenti képviselő (először 1994–1998, majd 2002–2006 között), sőt 2002 után kulturális államtitkár is volt.
A küldemény egy olyan kezdeményezés történetét foglalta össze, amelynek eredményeként 2014-ben napvilágot látott egy nagyívű vállalkozás: A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona. Csehszlovákia megalakulásától napjainkig. Kvarda József a lexikon születésének és megvalósításának egyes fázisait követi nyomon. Ezt a szöveget természetesen majd alább beillesztem, de úgy gondoltam, hogy az ebben az időszakban megjelent hasonló célú egyéb kezdeményezésekről is számot kell adnom, már csak azért is, mivel szinte valamennyi megszületésénél magam is jelen voltam.
Az 1990-es rendszerváltás utáni hónapokban Szőke József (1928–2010), a Csemadok korábbi főtitkára, majd könyvtárosa összehívott néhány személyt és tájékoztatott bennünket arról a sorozatról, amely Viczián János (1940–2013) magyarországi könyvtáros, lexikográfus nevéhez fűződik (Révai új nagylexikona segédkönyvei – A századvég magyarsága) és ebben össze kellett állítani a felvidéki magyarokkal kapcsolatos kötetet. Nem kis büszkeséggel állapítom meg, hogy végül a sorozat első kötete lett ez az 1993-ban megjelent kiadvány – a címe: Ki kicsoda Kassától Prágáig –, sőt, tudomásom szerint az erdélyi és vajdasági kötet el sem készült. El kell mondani, hogy az 1223 nevet tartalmazó munka összeállítása egyáltalán nem volt egyszerű feladat. Bibliográfusi tapasztalatai akkoriban csak Szőke Józsefnek voltak, a többi munkatárs lelkes dilettánsként közreműködött. Különösen az adatgyűjtés jelentett kihívást, mivel a kiküldött kérdőívek egy része vagy vissza sem érkezett, vagy csak hiányosan kitöltve kaptuk meg.
A következő vállalkozás a Cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–1995 volt, amelynek egy átdolgozott és bővített kiadása a Cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–2004 címmel látott napvilágot. Mindkét kötet főszerkesztője Fónod Zoltán (1930–2021) irodalomtörténész, egyetemi docens volt. A munkatársak sorában mindenekelőtt Turczel Lajost (1917–2007), Szeberényi Zoltánt (1930), Tőzsér Árpádot (1935), Mayer Juditot (1923–2015), Ozsvald Árpádot (1932–2003), Grendel Lajost (1948–2018) kell kiemelni, de a kezdeti időszakban Csanda Sándor (1927–1989) professzor is meghatározó szerepet játszott. Vitathatatlanul ez a munka talán a legalaposabb lexikon, amely magyarul 1990 után a Felvidéken megjelent. A munkatársak az egyes témák ismerői, sőt, évtizedek óta kutatói is voltak, de a később bekapcsolódott szócikkíróknak is volt már valamilyen „előélete”.
Mivel 20 évvel ezelőtt jelent meg, nagyon időszerűnek tűnik egy újabb kiadása, de úgy látom, hogy a jelenlegi viszonyok között nehezen állna fel egy szerkesztői gárda, amely kigyomlálná a korábbi tévedéseket, az új adatok ismeretében kiegészítené az egyes szócikkeket, illetve az időközben pályára lépett fiatal tollforgatókat is számba venné. Annak idején a szerkesztők zöme a pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalom Tanszékének oktatója volt. Napjainkban a komáromi Selye János Egyetemen tudnám elképzelni a munka folytatását.
Mindenképpen szólni kell Filep Tamás Gusztáv és Tóth László négykötetes vállalkozásáról, amely 1998–2000 között Budapesten jelent meg A cseh/szlovákiai magyar művelődés története I–IV. címmel. Ebben is sok név szerepel, bár szerkezetét tekintve témákra bontott kismonográfiák együttese, amely lényegében az 1918–1998 közötti időszak szellemi és kulturális életének keresztmetszetét kínálja.
A témához kapcsolódik a Lilium Aurum Könyvkiadó sorozata is, amely bár nem lexikonszerűen, de életrajzok formájában csoportosította az egyes területeken tevékenykedő tudósokat, irodalmárokat, színművészeket, képzőművészeket, újságírókat. Csak a teljesség kedvéért említek két további kiadványt. Az egyik dr. Kiss László Orvostörténeti helynevek a Felvidéken című munkája, amely 1918-ig veszi számba a mai Szlovákia területén született vagy működött orvosokat az egyes településekhez kapcsolva. A másik e sorok írójának kétkötetes vállalkozása, amely 2013-ban és 2014-ben jelent meg A tudomány apostolai A–K, illetve A tudomány apostolai L–Zs. A magyar tudósok nyomában a mai Szlovákia területén címmel. Természetesen nem feledkezhetünk meg azokról a regionális kiadványokról sem, amelyek egy-egy település, illetve régió személyiségeit és fontosabb adatait gyűjtötték össze. Ide sorolnám a pozsonyi A hétben az 1990-es évek elején Településlexikon címmel megjelent sorozatot is, ez a magyar lakta járások legfontosabb adatait, személyiségeit adta közre.
Most akkor vegyük szemügyre közelebbről is a 10 évvel ezelőtt megjelent kiadványt, amelynek kezdeményezője a Szlovákiai Pedagógiai Könyvkiadó – Mladé letá – magyar szerkesztőségének vezetője, Urbán Zsolt volt. Róla ez olvasható dr. Kvarda József összefoglalásában: „A Lévai járásban, Zalabán született 1959-ben. A zselízi magyar középiskolában érettségizett, majd a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola Gépészeti Karán szerzett 1983-ban mérnöki diplomát. Később, 1985-ben szerkesztői állást kapott a Szlovákiai Pedagógiai Kiadó Magyar Szerkesztőségében, amelynek 2000-ben főszerkesztője lett. Elmondása szerint gyakran kértek tőle a legkülönbözőbb területekről adatokat a felvidéki magyarokkal kapcsolatosan, és ekkor született az az ötlete, hogy lexikont kellene létrehozni.”
1998-tól 2006-ig a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) – két választási időszakban – a szlovák kormány tagjaként miniszterei és államtitkárai voltak, ez utóbbiak egyike volt – a kulturális tárcánál – dr. Kvarda József is, aki így emlékezett vissza a lexikon körüli történésekre:
„Urbán Zsolt 2003. márciusában meglátogatott a Kulturális Minisztérium államtitkári irodahelyiségében azzal a bejelentéssel, hogy a Szlovák Pedagógiai Kiadó Magyar Szerkesztősége (amelynek akkor már főszerkesztője volt) tervébe vette egy lexikon kiadását. 7 személyt javasolt a lexikon szerkesztő bizottságába, mint témakör felelősöket és megkért arra, hogy vállaljam el a szerkesztőbizottság elnöki posztját. A tervezett lexikon az 1920 utáni csehszlovákiai magyar vonatkozású eseményeket, történéseket, személyeket, településeket és szervezeteket hat témakör adatait, információit dolgozza fel címszavakba gyűjtve.
A lexikon kapcsán Urbán Zsolt leendő főszerkesztő ezt a tervezetet mutatta be:
1. személyiségek – 1920 után született vagy ezen időpont után Csehszlovákiában, ill. Szlovákiában jelentős tevékenységet kifejtő magyar nemzetiségű személyek – művészek (képzőművészek, írók, költők, színészek, zeneszerzők, zenészek stb.), közéleti személyiségek, tanítók, tudósok, mérnökök, egyházi személyiségek, sportolók – Lacza Tihamér;
2. intézmények, szervezetek, egyesületek – az 1920 után működő, ill. létrejött kulturális, politikai és sportegyesületek, szervezetek, intézmények, egyházak – Végh László;
3. földrajzi információk – Szlovákia 1920 után magyar lakta tájegységeinek települései. A településeknél feltüntetjük szlovák és magyar megnevezésüket, a lakosság számát és nemzetiségi összetételét több népszámlálás adatai alapján, földrajzi helyzetét és rövid jellemzését stb. – Popély Árpád;
4. események (vagy történeti összefoglaló) – az 1920 után történt, a magyarság sorsát befolyásoló, arra hatással levő események kronológiája, rövid leírása. – Simon Attila;
5. a Csehországi magyarokra vonatkozó adatok – Gál Jenő;
6. egyéb – Tóth Károly, Gyurgyík László.
Mint kulturális államtitkár s egyben a szervezőbizottság elnöke 2003. április 14-én levelet küldtem az említett személyeknek, ill. a szerkesztőbizottság további tagjainak, így: „Agócs Zoltánnak, Albert Sándornak, Bauer Győzőnek, Grendel Lajosnak, Herdics Györgynek, Kolár Péternek, Koncsol Lászlónak, Kubička Kucsera Klárának, Lanstyák Istvánnak, László Bélának, Liszka Józsefnek, Mészáros Andrásnak, Molnár Jánosnak, Ozogány Erőnek, Sidó Zoltánnak, Szarka Lászlónak, Szőke Józsefnek, Takács Andrásnak, Tóth Lászlónak, Turczel Lajosnak és Vadkerty Katalinnak.
Az első szakmai megbeszélésre 2003. április 29-én került sor Pozsonyban a Kulturális Minisztériumhoz tartozó műemléképület Biela utcai 3. sz. helyiségeiben.
Magára a lexikon kiadására majd több mint tíz esztendőt kellett várnia a felvidéki magyarságnak, végül Somorján 2014. november 10-én a Fórum Kisebbségkutató Intézet székházában bemutatásra is került A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona. Csehszlovákia megalakulásától napjainkig című kiadvány.”
A kötet egyik szerkesztőjeként szeretném kiegészíteni dr. Kvarda József visszaemlékezését. A munka lassú ütemben folyt, és sokszor úgy tűnt, hogy sosem érünk a végére. A szerkesztők és a munkatársak egyéb feladatai miatt időnként több hetes–hónapos kiesés is megakasztotta a folyamatos tevékenységet, végül Urbán Zsoltnak támadt az az ötlete, hogy a lexikon szerkesztését a Fórum Kisebbségkutató Intézet égisze alatt folytassuk. Az intézmény akkori igazgatója, Tóth Károly (1959–2016) készségesen felajánlotta nemcsak a helyiségeket, hanem azt a műszaki és egyéb segítséget is, ami nélkül sokkal nehezebb lett volna minden. Őszintén el kell mondani, hogy olykor nem volt egyszerű feladat a különböző elképzeléseket összehangolni és emellett tekintetbe kellett venni – finoman fogalmazva – a nem éppen súrlódásmentes emberi kapcsolatokat is. Azt csak Urbán Zsolt tudja, honnan sikerült ennyi idő elteltével a könyv megjelentetéséhez szükséges anyagiakat előteremteni. Mindenképp elismerés illeti a kiadót is, hogy végül vállalta a kötet kiadásával kapcsolatos műszaki és anyagi ügyek intézését. Igaz, mára időszerűvé vált egy újabb, átdolgozott és bővített kiadás is, benne a legfrissebb statisztikai adatokkal, de ez már egy új nemzedék dolga kellene, hogy legyen.
