Felvidéki gyökerekkel a világhír felé
Az egyik nagykaposi kocsmába betérve meglepő fotókiállításra lehet figyelmes az utazó. A világhírű Robert Capa haditudósító fényképei és életének mozzanatai tekinthetők meg a falakon. Hamar fény derül a rendhagyó kiállítás hátterére: Robert Capa, születési nevén Fried-mann Endre édesanyja ugyanis nagykaposi születésű volt, a ház, amelyben a vendéglátó- egység „üzemel” pedig a mama szülőháza.
Sokan nem tudják, hogy Capa magyar volt, és még kevesebben, hogy felvidéki gyökerű. A haditudósító, dokumentarista Budapesten született 1913. október 22-én alsó középosztálybeli zsidó családban, de édesanyja, Berkovits Henrietta Juliánna az Ung-vidéki Nagykaposon, akárcsak nagyszülei is. Pontosabban Kiskaposon, amely akkor még külön település volt. A nagyszülők, Berkovits Hermann és Klain Betti sírja máig megvan.
Capa tanulmányait előbb Budapesten, később Bécsben, Prágában és Berlinben végezte, majd a zsidó törvények miatt költözött ki előbb Párizsba, végül az Amerikai Egyesült Államokba, ahova családja, édesanyja is követte. A fényképészetet Németországban sajátította el.
Művészneve onnan származik, hogy gyerekként cápának becézték. Saját bevallása szerint az volt a szempont, hogy angolul és más nyelven is könnyen kiejthető legyen, de egyesek szerint közrejátszhatott az is, hogy a név hasonlított a népszerű amerikai filmrendező, Franck Cap nevére.
Első megbízatását 1934-ben kapta. Később öt hadszíntérről is tudósított: a spanyol polgárháborúból, a japán–kínai háborúból, a második világháború észak-afrikai és olaszországi hadjáratairól, az izraeli harcokról, valamint Mexikóból. Leghíresebb képeit a normandiai partraszállásról készítette, ami szó szerint bejárta a világsajtót és ismertté tette a magyar származású fotós nevét. Érdekesség, hogy szerelmi szál kötötte a kor egyik dívájához, Ingrid Bergmanhoz.
Máig sokat idézett mondata volt, hogy „ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”. Nem véletlen tehát, hogy munka közben érte a halál 1954-ben, amikor a Life magazin megbízásából Indokínába utazott a francia gyarmati harcokról tudósítani és egy taposóaknára lépett, amely végzett vele.
Capa képeinek ereje a hadiesemények érzelmi pillanatainak megragadásában rejlett. Lencsevégre kapta a fájdalmat, a veszteséget, az örömöt, az elvágyódást. Az egyik legenda szerint miután leadta a normandiai fotóit, a laborban az egyik asszisztens annyira kíváncsi volt a képekre, hogy az előhívás után a szokásosnál magasabbra állította a szárítóban a hőmérsékletet, hogy gyorsabban száradjanak a negatívok. A hő azonban leolvasztotta az emulziót, 8 teljes kép és további 3 kocka bizonyos részeinek kivételével teljesen megsemmisültek a fényképek, de a megmaradtak is elmosódtak.
Ezek a fotók – mint egyedüli hiteles vizuális dokumentumok – inspirálták később Steven Spielberget a Ryan közlegény megmentése című film nyitó képsorainak megalkotásakor.
2003-ban Nagykaposon az amerikai nagykövetség támogatásával állandó kiállítás is létesült Capa fényképeiből, amelyek a New York-i Magnum fotóügynökségből kerültek Kelet-Szlovákiába. Ottjártamkor sajnos nem volt lehetőségem a kiállítást megnézni. Az ügynökséget egyébként maga Robert Capa és a szintén fotós öccse, Cornel Capa (Friedmann Kornél) alapította.
