Feketeházy János – a legszerényebb „hídépítő”
Vágsellyén született és itt is halt meg. Olyan legendás hidak fűződnek a nevéhez, mint a budapesti Szabadság híd, a komáromi Erzsébet híd, a párkányi Mária-Valéria híd, a szegedi közúti, a szolnoki vasúti Tisza-híd, az 1912 előtt a MÁV által készített szinte összes vasúti híd, a fiumei forgóhíd, a Keleti pályaudvar, a Corvinus Egyetem vagy az operaház tetőszerkezete, ahogy az Északi Főműhely (Eiffel-csarnok) megtervezése és kivitelezése is. Eiffellel nagyon nem volt szerencséje, hisz később több munkáját is a francia építésznek tulajdonították (el). Annyira szerény ember volt, hogy még a legnevesebb hídjai átadásaia se ment el, megelégedett azzal, hogy láthatta, milyen fontos építményeket tervezett. Ma szülővárosában közösségi ház és emléktábla, Szegeden szobor őrzi az emlékét.
De az ő nevét legalább ismerjük. A Keleti pályaudvar, vagyis lánykori nevén Központi Indóház másik felvidéki építőjéről, az eperjesi (nagyrőcei?) Rochlitz Gyuláról még annyit sem tudunk. Életrajza is meglehetősen lyukacsos, sok helyen pontatlan, talán legtöbbet annak kiegészítéséért/kiigazításáért Hajós György 2005-ben nyomtatásban is megjelent magyar és szlovák nyelvű tanulmánya tett, de bizony volna még mit pontosítani. Ő is csak két gyerekéről tud, holott egy másik forrás szerint három fia volt. A leendő kutatók munkáját nehezíti a tény, hogy 1912 előtt gyakorlatilag az összes vasúti híd az ő irányítása mellett készült, ahogy az is, a korban általában az egyes hidakat felépítő tervezővállalatok nevét tették közhírré, így sok esetben a valódi tervező neve homályban maradt.
Nem segíti emlékének feltárását és megőrzését túlzott szerénysége, ahogy az sem, hogy Vágsellye mára gyakorlatilag teljesen elveszítette magyar identitását. S ez még akkor is hátrányosan érinti Feketeházy János emlékének a megőrzését, ha apai ágról cseh családból származik.
Apja, Domonkos még Černohaus néven született a chrudimi egyházkerületben, s miután megismerkedett a magyar nemesi családból származó Fekete Annával, költözik Vágsellyére, ahol tanítóként és kántorként működik. Hat gyermekük születik, köztük a második János, aki 1842. május 16-án, vagyis immár 183 éve látja meg a napvilágot. Elemi iskoláját Vágsellyén, az apja igazgatása alatt végzi, innen Nagyszombatba, majd a nagy hírű Nyitrai Piarista Gimnáziumba kerül, itt érettségizik 1861-ben. Az 1698-ban alapított s 1919-ig működő iskola sok jelest adott a magyarságnak, rajta kívül említsük meg Czuczor Gergely és Szathmáry István költőt, Thuróczy Tibor vadászírót, Nyitra utolsó polgármesterét a trianoni döntés előtt, Gaál Ferenc zeneszerzőt vagy Santho Miklós festőt. Feketeházy János is jó alapokat kapott a folytatáshoz, a bécsi és zürichi műegyetemi tanulmányokhoz. 1866-ban veheti át a diplomáját, s visszatér Bécsbe, ahol az Osztrák Államvasutaknál kap állást, s a vasutak el is kísérik egész életében. Bécsben részt vett a wien-stadlaui Duna-híd, valamint a Boszporusz-híd terveinek készítésében. Az 1867-es kiegyezés után már Pesten találjuk, ahol a Vasútépítészeti Igazgatóságnál kap állást mérnökgyakornokként. Az igazgatóság 1873-ban átkerült a Magyar Királyi Államvasutakhoz, s Feketeházy egészen 50 éves koráig itt keresi a kenyerét, immár főmérnökként. Még a kiegyezés évében tagja lesz a Magyar Mérnök- és Építész Egyletnek.
1892-ben saját kérésére nyugdíjba helyezik, de tervezői munkáját nem fejezi be, sőt ekkor ér hivatása csúcspontjára, négy évvel később, a Millennium egyik fő attrakciójaként adják át egyik fő művét, a Ferenc József hidat (ma Szabadság híd).
Ahogy rejtve tervezte a hidakat, rejtve is élte magánéletét, nem volt bulvárhős, így nevével a legritkább esetben találkozhatott a nagyközönség. Talán egyszer kapott dicsérőlevelet a vasminisztertől, Baross Gábortól, ennyi. Magánéletéről is csak annyit tudni, hogy viszonylag későn, 42 évesen vette feleségül Szecsey/Fekete Júliát, akitől három gyermeke született. Mindegyik remek sportoló volt, a két kisebbik válogatott focista. A legkisebb fia, János vitte tovább a mérnöki hivatást, a másodszülött fiú katonatiszt, míg a legidősebb jogász lett. Budapesten az Aggteleki utcában éltek egy ideig, majd visszaköltözött (még mindig kérdés, hogy mikor? Egyes források szerint csak a trianoni döntés után) szülővárosába, a Deák Ferenc utcába ahol tagja volt a Casino Egyesületnek. 81 évesen, a családi háza javítása közben éri súlyos baleset, egyik lábát amputálni kellett. Pár hónappal 85. születésnapja után hal meg, s a vágsellyei temetőben található családi kápolnában helyezik örök nyugalomra.
Természetesen Magyarország alatt nem a mai, megkurtított ország értendő. Feketeházy János jókor kötelezte el magát a Magyar Királyi Államvasutaknak, hisz ez volt a nagy vasúti boom ideje. 1867-ben 2 285 km volt a vasutak hossza Magyarországon, ez 1873-ra 6 253 km-re, míg 1890-re 11 246 km-re növekedett. Volt tehát munkája bőven, s mivel egészen 1912-ig hozzá tartozott az összes vasúti híd kivitelezése, pontosan nem tudni, melyik konkrétan a saját tervezése.
Az viszont bizonyos, hogy az 1884-ben átadott Központi Indóház épületének acélszerkezetét ő építette. Az épület nyolc évvel később veszi fel a Keleti pályaudvar nevet. Irodájának egyik fontos alkotása volt a szegedi közúti Tisza-híd, melynek megépítésére a város a nagy árvíz után, 1880-ban írt ki pályázatot.
Feketeházy a tervét Schikedanz Albert bevonásával készítette el. A galíciai származású Schickedanz Bielsko Biala született német származású, de magyar érzelmű család sarjaként. Gyermekkorát Kismárkon töltötte, ahol borkereskedő apja 1848-ban polgárjogot kapott. Anyai nagyapja ott volt lutheránus lelkész, aki a magyar szabadságharcban való részvételéért hosszas várfogságot szenvedett. Nos, amikor beadták a pályázatot, a feltételek között szerepelt, hogy azt olyan vállalkozó társaságában kell benyújtani, aki képes a kivitelezésre.
Feketeházy a francia Eiffel céggel valósította meg a kivitelezést, de mivel az Eiffel Iroda saját tervvel is indult, a pályázó nevét nem tették közzé. A 23 pályamű közül Feketeházyé nyert, meg is kapta a pályadíjért járó tízezer forintot is, de a titkolózás miatt sokan sokáig úgy hitték, a hidat maga Gustave Eiffel tervezte. Csak 1935-ben került az emlékét megidéző tábla.
Feketeházy tervei alapján építették át az Északi Főműhely 22 000 m²-es, öthajós, bazilikás elrendezésű gőzmozdony-szerelő csarnokát és fűtőházát is, amely tévesen ugyancsak Eiffel nevét viseli. Ma ezen a területen épül az Új Közlekedési Múzeum és itt található a Magyar Állami Operaház tulajdonában található Eiffel-csarnok is, az opera új játszási helye. Jeles alkotása a szolnoki kétvágányú vasúti hídja, amelyet 1888-ban adtak át. Ez hét nyílással épült, két, 95,5 méteres medernyílása csonka sarló alakúak, oszlopos rácsozással; ez a forma számos későbbi Duna-, Tisza- és Dráva-hídon ismétlődött.
Hídjai közül a legismertebb Budapest harmadik közúti hídja, a Szabadság híd, amely eredetileg az akkori uralkodó, Ferenc József nevét viselte, aki személyesen adta át 1896 október negyedikén a hidat. A Széchenyi Lánchíd 1849-es és a Margit híd 1876-os átadása után ez volt Budapest harmadik hídja, amely Budát és Pestet összekötötte. A 331,2 méter hosszú híd (egyúttal Budapest legrövidebb hídja), a vaskapuzatok magassága a mederpillér felett 36 méter.
A vasszerkezet összesen 6 220 tonna, ebből 1 218 tonna a fölbillenést akadályozó ellensúlyok. A híd a Fővám teret köti össze a Gellért térrel, s a mai napig villamos is közlekedik rajta. A második világháborúban a többi hídhoz hasonlóan ez is súlyosan megsérült, de ezt újították fel a leggyorsabban, s már 1946 augusztus 20-án ismét megnyitották a forgalom előtt. A Margit hidat csak két, míg a Lánchidat három évvel később adják át.
Sokan nem tudják, hogy Feketeházy János tervezte a komáromi Erzsébet hidat és a párkányi Mária-Valéria hidat is, amelyeknek főleg a trianoni döntés után lesz különös jelentőségük.
A komáromi Erzsébet híd négynyílású, 470 méteres, hegeszvasból készült szerkezet, csonka sarló alakú, kéttámaszú, szegecselt rácsos tartókkal. Trianon után határhíd lesz, s a ketté szakított Komáromot köti össze a mai napig. A nevét Wittelsbach Erzsébet magyar királynéról, vagyis Sissiről kapta, s azt még a királynő életében, 1892, szeptember elsején adták át. A hidat a németek a második világháború végén felrobbantották, de azt gyakorlatilag egy éven belül szovjet segítséggel felújították. Évtizedekig a híd jelentette a határt Magyarország és Cseh/Szlovákia között.
Ennél is viszontagságosabb volt a sorsa az 1895 szeptember 28-án átadott Mária Valéria hídnak, amelynek hossza viszont 513,6 méter, míg maga a főhíd 494,0 méter. A híd – amely ma szintén határhíd, s Esztergomot köti össze Párkánnyal – névadója Habsburg–Lotaringiai Mária Valéria magyar és cseh királyi főhercegnő, Ferenc József és Sissi negyedik gyermeke. A híd kétszer is robbantásos merénylet áldozata lett, előbb a cseh legionáriusok robbantották fel 1919. július 22-én, de ekkor mégy nyolc éven belül felújították, másodjára 1944. december 26-án a német fasiszták robbantották fel, de az újjáépítésre évtizedeket kellett várni (ez idő alatt komppal lehetett átkelni a két város/két ország között), s végül csak 2001 október 11-én helyezték ismét forgalomba.
Az újjáépítés egyik kezdeményezője egy másik jeles felvidéki magyar hídépítő mérnök, a füleki Agócs Zoltán volt, akinek a nevéhez több pozsonyi híd megtervezése is köthető, így Pozsony legfiatalabb hídjáé, az Apollóé. De róla egy későbbi cikkünkben még szólunk.
Mint már említettük, nagyon szerény ember volt Feketeházy János, aki azt is elviselte, hogy világhírű francia építészkollégája még Magyarországon is elorozza a nevét.
Csak jóval a halála után örökítették meg a nevét több fontos hídján, Budapesten utcát neveztek el róla, Szegeden 2008-ban szobrot is kapott Szemerey-Kiss Balázs alkotását, ahogy a vágsellyei városhaza falán régebbről egy szlovák nyelvű, majd 2000-től már egy magyar emléktábla is őrzi a nevét, de a Magyar Közösségi Ház is az ő nevét viseli, s a közösségi házban egy emlékszobát is berendeztek a tiszteletére.
(A cikk a vágsellyei Lovas Róbert mérnök egykori egyetemi dolgozata felhasználásával készült.)
