Fekete István az édesapám volt – 90. születésnapját ünnepli ifj. Fekete István

Meg sem állt Kanadáig, majd onnan Chicagóba költözött. 1979-ben jelenik meg az első regénye, az Ítéletidő, amely apja híres regényének, A koppányi aga testamentumának a folytatása. Azóta már 25 könyve jelent meg, s további regényei várnak kiadásra. De tisztában van a saját képességeivel: „Sem mint író, sem mint ember, még az árnyéka sem lettem” – nyilatkozza a minap megjelent vele készült interjúkötetben ifj. Fekete István, aki ma ünnepli a 90. születésnapját.

– mondja ifj. Fekete István az M. Mester Katalin által készített interjúkötetben, amely a minap jelent meg a Fekete István Társaság gondozásában.

Édesapja váratlanul robbant be a magyar irodalomba. A Göllén született, ajkai uradalmi intéző előbb Ajkáról küldözgette írásait budapesti lapoknak, főleg a Nimród című vadászlap jelentette meg szívesen az írásait, majd 1936-ban a Gárdonyi Géza ifjúsági pályázatra beküldött A koppányi aga testamentuma című regényével robbantotta a bombát. Megnyerte a pályázatot, s a regény annyira sikeres lett, hogy az első kiadása két nap alatt elfogyott (1969-ben ebből készül az első színes tévéfilm Zsurzs Éva rendezésében). 

A regény öt év alatt hét kiadást él meg.  Felesége, Edith könyörgésére feladja ajkai intézői állását, s családjával együtt Budapestre költözik. Itt mutatja be a Magyar Színház Páger Antal főszereplésével a Hajnalodik című drámáját, s 1942-ben a Kisfaludy Társaság is a tagjává választja. Több mezőgazdasági oktató filmet készít, de három forgatókönyvét (Dr. Kovács István, Aranypáva, Féltékenység) megfilmesítik. 

Az akkori történésekről még a családjának sem mer mesélni. Hosszú évekig művei sem jelenhetnek meg, új írásait csak a Vigília és az Új Ember közli. Bölöni György közbenjárása kell, hogy 1956-ban ismét kiadják a regényeit, s Halászat című tankönyvét.

Innentől kezdve nincs megállás, regényei számtalan kiadást élnek meg, külföldi kiadásainak is se szeri-se száma. Szlovákul is számos műve (pl. a Tüskevár Najkrajšie prázdniny címmel) jelent meg, de halála után felesége kezdeményezésére elindul köteteinek orosz kiadása is.

A Wikipédia adatai szerint 2002 decemberéig legalább 8 700 000 példányban adták ki műveit magyar nyelven, míg külföldön tíz nyelven, 12 országban, 45 kiadásban jelentek meg könyvei. A hivatalos irodalomtörténet viszont gyakorlatilag máig nem vesz róla tudomást. A magyar irodalom 1919-től napjainkig címmel 1984-ben című monumentális lexikon a nevét sem ismeri, de például Grendel Lajos sem említi A modern magyar irodalom története című irodalomtörténetében. Ahogy se életében, se halála után nem kapta meg a Kossuth-díjat sem. 

Az olvasóit viszont ez mit sem érdekli, ahogy életművének a besorolása sem. Állatregények? Ifjúsági regények? „Arról akarok írni, ami a szívemben van, nem pedig a fejemben” – mondta fiának nem egyszer, aki hozzáteszi, apja „vallásos hittel, alázattal szerette a magyar földet, természetet és a földet művelő embereket”.

Emlékét ápolja a Gáspár János vezetésével Ajkán megalakult Fekete István Társaság, amely nemcsak a Fekete István nevét viselő nem kevés intézménnyel tartja a kapcsolatot, hanem pályázatokat ír ki, rendezvényeket szervez, s évente adja ki Fekete István eddig nem publikált munkáit (így Hajnalodik című drámáját, verseit, forgatókönyveit, felesége visszaemlékezéseit, s levelezését is). A társaságnak nem kevés felvidéki tagja is van, s továbbra is várják a tisztelőit, rajongóit a társaság tagjai közé. Tavaly Bertha Lívia rendezésében A bereki ember címmel félig dokumentum-, félig játékfilmet mutattak be az életéről, amelyben az írót Szabó Sípos Barnabás, míg Kittenberger Kálmánt, a Léván született híres vadászt, jeles barátot Bodrogi Gyula alakította. Ő volt az, akinek Fekete az életregényét is megírta.

Ifj. Fekete István évtizedekig fizioterapeutaként dolgozott Chicagóban, de évekig a helyi magyar lap (Chicago és Környéke) főszerkesztői tisztét is ellátta. Már édesapja felfigyelt íráskészségére, de ő nem akart úgy járni mint Petőfi Zoltán vagy Arany László, akik nyomába sem értek hírneves apjuk tehetségének.

– mondja a beszélgetés során M. Mester Katalinnak. Megírta regényes életrajzát Elindultam s Bűn lenne panaszkodnom című köteteiben, ahogy édesapja emlékét is több kötetben idézte meg, így a Móra Kiadó által 2004-ben kiadott Fekete István az Édesapám volt című kötetben is. 1990 óta 25 könyve jelent meg 41 kiadásban. 

Megírta a Vuk (többször is), a Csí és a Bogáncs folytatását is, de nemcsak apja örökségét írja tovább, regényt írt például Assisi Szent Ferencről, de több gyerekkori élményét, s akkoriban hallott történetet  is regényben dolgozta fel. Bár többször is hangsúlyozza, megrögzött jobboldali, konzervatív ember, mégsem hallgatja el, élete túlnyomó részét ott élte le, mégis egyre távolabb áll tőle a mindent csak pénzzel mérő nyugati világ, amely akár már rövid időn belül az Egyesült Államok szétrobbanásához is vezethet, ahogy többször kiemeli, a forradalom ugyan elbukott, Kádár az 1956-os népfelkelés leverése után évtizedekig élhető Magyarországot hozott létre, amelyet a Nyugat is elfogadott.

– vonja meg egy mondatban eddig eltelt 90 évének mérlegét ifj. Fekete István, aki bár tényleg nem ért, nem is érhetett zseniális apja nyomdokaiba, de apja emlékének ápolásával, s nem utolsósorban elég terjedelmes saját életművével   mégis beírta magát a magyar irodalomtörténetbe.