Evva Lajos, a színházigazgató
Evva Lajos, a kiváló színházigazgató, író, műfordító az egykor Hont vármegyéhez tartozó Fegyvernekről jutott el a budapesti Népszínház és a Magyar Színház igazgatói posztjáig.
Bars megye főügyészének, Evva Ferencnek és Brodszky Emíliának a gyermekeként 1851. augusztus 17-én született a ma már a Lévai járáshoz tartozó Kétfegyverneken. Ahogy az a Magyar Életrajzi Lexikonból kiderül, az ügyvédként is tevékenykedő földbirtokos édesapját a szabadságharc után másfél évi olmützi várfogságra ítélték.
Evva Lajos Szatmáron fejezte be iskoláit, majd 1870-ben Budapesten, a jeles irodalomtörténész, Toldy Ferenc pártfogása mellett tanári oklevelet szerzett. 1871-től a Nemzeti Múzeum könyvtárában dolgozott, később Gömör megyében nevelőként tevékenykedett. 1875 októberétől Rákosi Jenő igazgatása alatt a Népszínházhoz került, ahol előbb írnok volt, azután gazdaellenőr, titkár, dramaturg, végül rendező lett. 1879. szeptember 1-jén feleségül vette Rákosi Jenő húgát, Mártát.
– méltatta munkáját a Schöpflin Aladár szerkesztette Magyar Színművészeti Lexikon, de más források is kiemelték jelentőségét: „Tudott alkalmazkodni a közízléshez, de nem hanyagolta el az irodalmi szempontokat sem; figyelmet fordított a régibb népszínműre és fejlesztette az újabbat. Blaha Lujza mellett ekkor nőtt fel az első vonalba Hegyi Aranka, Pálmay Ilka és Küry Klára, s aratta nagy sikereit Kassai Vidor és Szirmai Imre. (…) Ő teremtette meg a Népszínház nyugdíjintézetének anyagi alapjait, rendszeresítette a délutáni előadásokat.”
Az ő igazgatása idején, 1893 novemberében zajlott a 4000. előadás; ő maga a Népszínházban 1881 és 1897 között 5369 előadást tartott, s ez idő alatt 66 eredeti népszínművet mutatott be, de operák is voltak műsoron. A Népszínház számára – Fái J. Béla segítségével – 53 darabot fordított le, verseket és prózát egyaránt. Sok népszínműhöz zenét is komponált.
– írta Evváról „a nemzet csalogánya”, Blaha Lujza az emlékirataiban.
A Magyar Színház alapításához Evva Lajos hozta össze a szükséges tőkét; megszervezte azt, s először 1898-ig, majd 1906-ban ismét elnöke lett.
1912. október 12-én halt meg; a budapesti Fiumei Úti Sírkertben helyezték örök nyugalomra.
Az Esti Újság így búcsúzott tőle: „Evva Lajos megérdemli, hogy az irodalom és a színpadi művészet múzsái meghajtsák előtte zászlajukat és babérlevelet tegyenek a koporsójára. Értékes munkáséletű férfiú volt, s egykoron, míglen tehette, lelkes szeretettel és fényes sikerekkel a magyar nemzeti kultúráért dolgozott, s a felsőbb cél szolgálatáért élt és halt”.
Hiába a nemzeti kultúráért folytatott munka, hiába a felsőbb cél szolgálata, szülőföldjén ma már a nevét is alig-alig ismerik. Ne hagyjuk elveszni emlékét!
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/30. számában.
