Egyet hátra kellett lépnem, hogy haladjak előre
Ha tehetségeinkről esik szó, gyakran felmerül a kérdés, hogy a hazai piac mennyire képes minőségi munkával ellátni őket. Nem is gondoljuk ugyanis, hogy kis falusi közösségeinkben őstehetségek cseperednek közöttünk.
A fiatal építészmérnök, Bohák Dorottya úgy tekint magára ebben a kissé férfias szakmában, mint egy műszaki gondolkodással megáldott, művészeteket kedvelő tervezőre. Pályaválasztása már tizenéves korában adott volt, amikor az Ógyallai Építőipari Szakközépiskolába járt. A középiskola sikeres elvégzése után már csak egy vonzó várost és egy naprakész egyetemet keresett magának, ami megfelelő alapot nyújtott álmai kibontakoztatásához. Aktuálisnak a fenntartható építészeti törekvéseket gondolja, és az energiahatékony építészetre inkább tekint követendő irányként, mintsem átmeneti trendként. Diplomamunkája során nagyot mert álmodni az egyik hazai község és közösség számára. Művészetek Otthona néven egy átriumos épülettömeget álmodott a településszövetbe, amibe hiánypótló kiállító- és találkozótereket tervezett.
Idén sikeresen lediplomázott, egységes osztatlan képzésben a győri Széchenyi István Egyetemen megszerezte az építészmérnöki diplomáját. Hova tovább?
Már az egyetem alatt is gyakornokoskodtam, októbertől pedig egy építész mellett dolgozom szerkesztő tervezőként Győrben. Főként családi házak, alkalomadtán középületek tervezésével és a kivitelezés lebonyolítással is foglalkozunk. A tervezés nem csak az íróasztal mellett zajlik, szerencsére elég sokat vagyunk jelen az építkezéseken is, ahol nyomon tudjuk követni a megvalósulás folyamatát. A terepszemlék bizonyos szintű visszaigazolást nyújtanak.
Tanulmányai során a járvány és a megszorítások időszaka is bekövetkezett. Hogyan írta át az online tér egy építészmérnök hallgató mindennapjait?
A járvány sokszor igencsak megnehezítette az építészet, mint szakma oktatását. A személyes skiccpauszos konzultációkat felváltották az online beszélgetések. Nekem szerencsém volt, mert a Komplex tervezés tantárgy oktatója, Bach Péter igen rutinosan mozog a virtuális térben is. Ezalatt én magam is nagyon sokat fejlődtem a lényegre törő gépi grafika használatában, és a konzultációk után mindig lelkesen tudtam nekiállni a tervezésnek. Épp ezért is döntöttem úgy, hogy a diplomatervemet is Bach Péter támogatásával készítem el.
Térjünk át a diplomamunkára, ami egy igazán izgalmas problémafelvetésre keresi a megoldást. A környezetében észlelt hiányosságokra igyekszik reagálni, közben választ és megoldást keres arra is, hogy a mai ember számára mit is jelent a művészet „részévé válni” itt a Felvidéken. Ha jól tudom, két különböző terve is készült.
Minden községnek van kultúrháza, ezek a középületek többségben a múlt század második felének lenyomatai. A lakosok ezekben a frontális elrendezésű épületekben a kultúrának csupán külső szemlélői lehetnek. Az igény viszont megvan a közös alkotás adta élményre, ez a mi régiónkban is észlelhető, és jó pár művészeti megmozdulás keresi helyét. A cél tehát a helyzetteremtés, a művelődési otthonok tevékenységi rendszerének megújítása, amelyben az emberek ismerik fel a lehetőségeket, s mindezt Farnad községbe illesztettem.
Választásomat személyes kötődésem is befolyásolta, hiszen onnan származom. A téralakításban ügyeltem arra, hogy lehetőség legyen a közös alkotásra, ugyanakkor teret adjak az elvonulásra is. A település struktúrájának elemzése során jutottam arra az építészeti szándékra, hogy a falut átszelő, ám elhanyagolt patakpartot bevonjam a tervezésbe, és a két partszakasz között a kapcsolatot megteremtsem. Egy összművészeti regionális centrumot szerettem volna létrehozni hatszögletű terek megalkotásával, amelyek egy adott rendszerben képesek egymáshoz csatlakozni, és az igények változásával bővülni. Hátránya, hogy a hatszögletű terek kidolgozása merőleges falak hiányában nagyon időigényes és bonyolult feladat. Egyet hátra kellett lépnem a tervezésnél, hogy kettőt tudjak haladni előre, így reálisabbnak láttam egy tömegében és térrendszerében teljesen más épület kidolgozását, de a koncepció és a szándék megmaradt.
Mi a legnagyobb különbség az iskolapadban és a való életben készült tervek között?
A fent említett terveknél nem kellett figyelembe vennem a piaci árakat, a való életben viszont főként családi házak tervezésében veszek részt. Az egyetemen megszokott költségvetés nélküli tervezés szabadsága itt nem létezik. Az építtető igényeinek alapos megismerése után nagy kihívás az álmaikat megalkotni a véges költségvetésből. Pályakezdőként ebbe próbálok belerázódni.
Kik inspirálják?
2015-ben, amikor kezdtem az egyetemet, még a magyarországi CZiTA Építész Iroda alapítója, Czigány Tamás volt a tanszékvezetőnk. Az egyetemen töltött első hetekben készült egy általa mentorált csoportmunkánk, így akkoriban volt szerencsém vele személyesen is megismerkedni. Azóta is a hazai kortárs építészet egyik inspiratív építésze számomra.
A nemzetközi élvonalból nagy hatással van rám Frank Lloyd Wright építészeti látásmódja. Kiemelném a sokak által ismert Vízesés-házát, munkáján jól tükröződik az építészet és természet közötti kapcsolat. A síkokkal nem lehatárolásokat, hanem átmeneteket hoz létre, mindezt innovatív szerkezeti megoldásokkal. Az építészet fontos szociológiai kérdéseket boncolgat, társadalmi problémákra keresi a választ – ezt is kiemelten szeretem a szakmámban.
Visszakanyarodva a hazai közeghez, mit gondol a jelenlegi felvidéki építészetről?
A történelem folyamán számos remekmű született a Felvidéken is. Úgy gondolom azonban, hogy napjainkban nem tulajdonítunk elég figyelmet az építészetnek Szlovákiában, mintha külföldön ennek nagyobb kultúrája lenne. Szerintem Magyarország is előttünk jár ebben. Titkon merem remélni, hogy ezt csak én látom így, mert az itteni körökben kevesebbet mozgok és azok, akik itthon gyakorlati szinten is benne vannak a szakmában, ezt máshogy élik meg belülről.
Megjelent a Magyar7 hetilap 50. számában.
