Egy tudós a málnásban – Kollányi László életútja
A málna (Rubus idaeus) a legtöbb falusi kertben megtalálható félcserje, amelynek gyümölcsét sokféleképp fogyasztják. Hogy éppen most emlegetem, annak egészen sajátos oka van. A rendszerint piros bogyójú gyümölcs (bár ismertek sárga termésű fajtái is) egyik legkiválóbb szakértője egy felvidéki gyökerű tudósember volt, aki számos fajtáját nemesítette ki a fertődi Növénynemesítési és Növénytermesztési Kutatóintézetben, amelyet manapság Fertődi Gyümölcsnemesítési Kutatóintézetnek neveznek.
Kollányi Lászlóról van szó, aki Kollárovits Lászlóként látta meg a napvilágot Ipolyságon 1934. január 7-én. Az elemi iskola négy osztályát szülővárosában végezte, majd Balassagyarmaton, a Balassi Bálint gimnáziumban érettségizett 1953-ban. A Kertészeti Főiskolát 1957 májusában kiváló eredménnyel fejezte be és a nyírbogdányi állami gazdaságban kezdte kertészmérnöki pályáját. A Nyírségben azonban nem sokat időzött, mert 1957 nyarán Porpáczy Aladár (1903–1965) akadémikus, nemzetközi hírű növénynemesítő az ország túlsó végében található Fertődre, az ottani kutatóintézetbe hívta munkatársának. Ettől kezdve élete ezzel a helységgel fonódott össze és itt érte el a szakmai körökben is nagyra tartott eredményeit.
A kereskedelmi igényeknek is igyekezett eleget tenni. A mélyhűtés gyors térhódításával olyan fajták kinemesítése vált elsődlegessé, amelyek a tartósításnak ezt a módját jól tűrik és a felhasználók számára is elfogadható minőséget képviselnek. Így született meg a Fertődi zamatos fajta, amely azzal is kitűnt, hogy biztonságosabban termeszthető más fajtáknál. Ma nemcsak Magyarországon, hanem számos európai országban is a legnagyobb mennyiségben termesztett fajtáról van szó. Természetesen további fajták is fűződnek Kollányi nevéhez. Említhetjük a sárga bogyójú Fertődi aranyfürtöt, a sarjontermő Fertődi kétszertermőt vagy a rövid érésidejű Fertődi Vénuszt.
A nagyüzemi termesztés azonban számos növényvédelmi problémát is felvetett. Kis területen könnyebben kivédhetők az állati kártevők, elsősorban a málnavessző gubacsszúnyog (Reseliella) támadásai, vagy a különböző bakteriális és gombafertőzések, mint a Botritys, a Didimella, a Leptospheria és egyebek kártételei, amelyek nagyobb területeken elérhetik a 80 vagy akár a 100 százalékot is. Kollányinak és munkatársainak sikerült egy olyan fajtát kialakítaniuk, amelynek a kérge egyáltalán nem vagy csak a tél beállta előtt reped meg, így a vesszőszúnyog nem tudja elhelyezni a petéit és egyúttal nem tud utat nyitni a Leptospheria gombafertőzésnek sem. Ebből a szempontból is a Fertődi zamatos variánsai bizonyultak a legalkalmasabbaknak.
Már a rendszerváltás utáni években sikerült kinemesítenie a Fertődi kármint, amely könnyen szedhető, a gombafertőzésekkel szemben közepesen ellenálló, mélyhűtésre azonban nem alkalmas, viszont jól feldolgozható dzsemként vagy szörpként és előnye az is, hogy korábban érik más fajtákhoz képest és egyenletesen terem.
Tevékenységét egyebek mellett A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével ismerték el. 2003-ban címzetes egyetemi tanári címet kapott.
Fertődhöz nemcsak a tudományos munka, hanem a család is szorosan kötötte. Bucsánszky Valériával kötött házasságából három fiúgyermeke (László, Péter, Gábor) született. Nagy komolyzenerajongó volt, de a magyarság eredetének kutatásával is foglalkozott. Gombaszakértőként is kikérték a véleményét. 72 évesen, 2006. május 16-án hunyt el Budapesten.
