Egy megrögzött realista
Csáky Pál tavalyi elbeszéléskötetét olvasgatom. A tavalyi kifejezés azért fontos, mert egyre nehezebb követni azt a termékeny pályát, amely a szemünk láttára rajzolódik ki.
Az egykori politikusnak A másik én talán már a harmincadik kötete, de szépíróként még így is sok kört kell futnia (bár a legutóbbi, tulajdonképpen első irodalmi díja, a SZMÍT által adományozott Talamon-díj visszahelyezte az irodalom polcára), hogy ne maradjanak túlsúlyban a politikai indíttatású kötetek.
A hosszú és termékeny politikusi pálya nagy tehertétel, ráadásul Csáky a remek novellák mellett sem hajlandó lemondani arról a – jobb szó híján – politikai realizmusról, amely minden írásában vonalvezetőként szolgál, legyen szó interjúról, drámáról, esszéről, elbeszélésről. Mentségére szolgáljon, óriási szükség van erre, mert a kortárs, gyakran olvasóriasztó széppróza szinte tehertételnek tartja a valóságot, amelyben élünk.
Az írás megjelent a Magyar7 2026/3. számában.
Címkék
