Egy hosszú élet a kerámia vonzásában
A Budapesten született Koestler Artúr (1905–1983) jeles író életéről adatokat gyűjtve bukkantam Striker Éva Amália (1906–2011) nevére, aki Eva Zeiselként lett világhírű formatervező.
Ők ketten már kisgyermekkorukban ismerték egymást, hiszen abba a kísérleti óvodába jártak, amelyet Éva édesanyja – a híres Polányi család tagja – működtetett. Két nagybácsikája: Polányi Károly (1886–1964) gazdaságtörténész és Polányi Mihály (1891–1976) fizikokémikus és filozófus a tudományok terén szerzett érdemeket. Éva azonban nem érdeklődött az efféle dolgok iránt, számára a művészet jelentette azt a szellemi erőteret, amely meghatározta további életét.
Már igen korán megmutatkozott festői tehetsége, ezért beiratkozott a budapesti Képzőművészeti Akadémiára, ahol Vaszary János tanítványa volt.
Mégsem lett festő, mert 1925-ben úgy határozott, hogy kitanulja a fazekasságot (egy Karapancsik Jakab nevű mesternél tanult korongozni) és az agyagban, illetve a kerámiában rejlő lehetőségeket formatervezőként hasznosítja. Az alapokat elsajátítva egy németországi kerámiakészítőnél képezte tovább magát, majd egy majolikagyár tervezője lett, ahol két évet töltött. Ekkor még szigorúan ragaszkodott a mértani formákhoz, ami nyilván az akkortájt fénykorát élő Bauhaus hatását is tükrözte.
1932-ben – az egyre erősödő, nyíltan antiszemita nemzeti szocializmus elől is menekülve – követte a Szovjetunióban szakértőként tevékenykedő Mihály bátyját.
Három évvel később, 1935-ben – miután különböző kerámiaipari üzemekben dolgozott és a Lomonoszov-gyár számára terveket készített – kinevezték a szovjet kerámiaipar művészeti igazgatójává. Abban az időben számos külföldi szakember, tudós, mérnök dolgozott Sztálin birodalmában, köztük jó néhány magyar is.
Ekkoriban megfordult a Szovjetunióban Koestler Artúr is, aki nyilván találkozott gyermekkori játszótársával, Évával is. Aligha gondolhatták, hogy hamarosan milyen fordulatokat vesz mindkettejük élete.
Striker Évát 1936-ban egy Sztálin ellen tervezett összeesküvésben való állítólagos közreműködése címén letartóztatták és 16 hónapig börtönben tartották, ebből 12 hónapot magánzárkában töltött.
Csak anyja széles körű nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően engedték szabadon és hagyhatta el a Szovjetuniót.
Később a börtönben eltöltött közel másfél esztendőben átélt megaláztatásokról is beszámolt Koestlernek, aki Sötétség délben című világhírű regényének írásakor ezt felhasználta.
Striker Éva Bécsben ismerkedett meg leendő férjével, Hans Zeisel jogtudóssal, akivel 1938-ban Angliában, majd később az Egyesült Államokban telepedtek le.
A családi legenda szerint, amikor elhagyták Londont az összes vagyonuk 64 dollár volt. Striker Éva Eva Zeiselként lett aztán később keresett formatervező, aki elsősorban kerámiából és színesfémből nagyon egyedi, a korábbi geometrikus formákat elvető, az emberi test hajlatait, domborulatait leképező, sőt magyar népművészeti motívumokat is bátran alkalmazó teás- és kávéskészleteket, cukortartókat, kancsókat és más használati tárgyakat, de bútorokat és üvegből készült eszközöket is alkotott. Mint egyszer nyilatkozta:
Az általa tervezett készletek csak kis szériában készültek és a legtöbbjük ma már leginkább különböző magán- és közgyűjteményekben látható. Híres emberek felkérésére is tervezett készleteket, és ismertségét csak növelte, hogy az USA-ban számtalan alkalommal rendeztek kiállítást a munkáiból. Már közel a 100. születésnapjához Magyarországra is ellátogatott, de munkáiból Budapesten már 1987-ben kiállítást rendeztek. 105 éves korában hunyt el New Yorkban.
Megjelent a Magyar7 hetilap 32. számában.
