2024. november 13., 17:03

Egy Hont vármegyei török

A Hontfüzesgyarmatról készült Wikipédia-cikkből sok dolgot megtud az ember, egyebek mellett azt is, hogy kik születtek ebben a hajdan színmagyar, mára azonban szlovák többségű helységben.

A Kossuth-díjas Duba Gyula (1930–2024) író alighanem a legismertebb, de Pleidell János (1915–2007) festőművészről vagy a komáromi Selye János Egyetem korábbi dékánjáról, Laczkóné Erdélyi Margitról is sokan hallhattak. Elek Jónás neve azonban nem szerepel a felsorolásban, pedig jeles dolgokat vitt végbe, noha talán szokatlan életútja miatt az utókor nem vette őt igazán komolyan.

Duba Ernő, aki jelenleg a Csemadok Lévai Területi Választmányának a titkára és ugyancsak Hontfüzesgyarmat szülötte, bukkant rá Elek Jónásra (1851–1933/35 k.), akiről később kiderült, hogy török földön, Konstantinápolyban futott be érdekes karriert. Vallást váltva Ömer Ferídún néven vitt végbe szinte legendába illő dolgokat.

Fodor Gábor turkológus segítségével (aki Isztambulban 8 évig vezette az ottani Liszt Intézetet) nyomába eredt Elek-Ömernek, és a 2024 októberében Dunaszerdahelyen rendezett Nemzetközi Vámbéry Konferencián közösen tartottak előadást erről a rejtélyes férfiúról Egy karrier Vámbéry Ármin árnyékában címmel. Az előadás szövegének bővebb változata korábban már megjelent a Keletkutatás 2023. évi őszi számában.

Ennek bevezetőjében arról értesülünk, hogy Elek felesége 1928 augusztusában felhívást tett közzé, amelyben kérvényezi Törökországban „eltűnt” férje halottnak nyilvánítását.

Mint később kiderült, Elek Jónás alias Ömer Ferídún akkor még élt és csak valamikor az 1930-as évek derekán hunyt el Isztambulban, elszegényedve.

A kalandokban és rejtélyes elemekben bővelkedő életpályáról most csak nagyon röviden írhatok, egyébként is ajánlom az érdeklődők figyelmébe a már említett tanulmányt és az előreláthatóan jövő tavasszal megjelenő konferenciakötetet, amelyben szerepel majd az előadás szövege is.

Azt azért fontosnak tartom elmondani, hogy Elek Jónás már gyermekként is kilógott a falusi lurkók sorából és bár nem sok iskolát végezhetett, eszes fiúcska lehetett, ha később, Isztambulba kerülve (az persze egyelőre rejtély, hogy pontosan mikor és miért, csak annyit tudni, hogy a hosszú utat gyalog tette meg) megtanult számos nyelvet, a török mellett a csagatájt, az arabot, de a németet és a franciát is.

Még szülőhazájában kitanulta a szabómesterséget, de ebből az Oszmán Birodalomban nem tudott megélni, végül befolyásos támogatók segítségével nyelvtanárként működött és egy időben Magyarországon élt és hivatalos fordítóként is működött. Két igen ismert költeményt is török nyelvre fordított: az egyik Vörösmarty Mihály Szózat című alkotása, a másik egy Petőfi-vers volt.

Kúnos Ignác (1860–1945) jeles turkológus 1885–1890-ben az Oszmán Birodalomban élt és elsősorban a török népköltészet gyűjtőjeként végzett úttörő munkát. Utazásai során Ömer Ferídún is elkísérte, akiről egyebek mellett a következőket jegyezte fel Anatóliai képek című könyvében:

Így egyezkedtünk meg Ömer efendivel, a magyar eredetű török szofta kisérőmmel, a ki régi vallását, a kálomistaságot, régi mesterségét, a férfi szabóskodást, Perán (a török főváros európaiak lakta negyedében) felejtve, Sztambul-ba telepedett át müszülmán theológusnak. Igazhivőbb lett az igazhitűnél is. Valahányszor csak hajónk fedélzete dzsámi-vá (török templommá) változott át – és ez napjában ötször esett meg – Ömer efendi volt a jó példával elöljáró, és mindig elsőnek igyekezett a sorfalat képező imádkozók közé.”

Később Kúnos volt az, aki meghívta őt a budapesti Kereskedelmi Akadémia török nyelvtanítójának. Viszont ugyancsak ő kezdeményezte évekkel később, hogy egészségi okokból mentsék fel Ömer efendit.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/45. számában.

Megosztás

Címkék

Egy Hont vármegyei török

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre