Egy halhatatlanságra ítélt komédiás, Sztankay István
Azon kivételes magyar színészek közé tartozott, akiknek egyformán jól állt Kálvin János és Szellemfi jelmeze, akikre egyformán számíthattak a rendezők és a nézők tragédiákban és kabaréjelenetekben, aki kellemesen zengő mélydús hangját a szinkron is szívesen igénybe vette, de számos, ma már örökzöld is az ő hangján szólalt meg hitelesen. Mindent megkapott, amit csak egy színész errefelé megkaphat, a közönség átütő rajongásától a Kossuth-díjon át a Nemzet színésze elismerésig, mégis teljesen elzárkózva a világtól súlyos depresszióval küszködve hagyta itt 78 évesen e földi árnyékvilágot. Ma lenne 90 éves Sztankay István.
Kamaszként Rózsahegyi Kálmán tanodájába jár, de a színművészetire csak harmadjára veszik fel, s akkor is hazudnia kell. Amikor ugyanis édesapja foglalkozása felől érdeklődnek, lakonikusan csak annyit árul el, pásztor. Ugyan kiderül menet közben, hogy bizony nem birkapásztor, hanem lelki, mivel görögkatolikus pap, de a tehetséges fiú az alkalmi kántorkodás, kifutóskodás és csilléskedés után végre átlépheti a színművészeti kapuját, s amikor végez, őt is egy vidéki társulat, a miskolci várja 1961-ben. De az igen jóképű fiút addigra felfedezi a film is, előbb a Máriássy házaspár Álmatlan évek című alkotásában tűnik fel egy pillanatra, majd Kis József Égrenyíló ablak című munkájában Dajka Margit három fiának egyikét játssza Lőte Attila és Cs. Németh Lajos mellett, ezt követi Az ígéret földje, amelyben először tűnik fel Törőcsik Mari partnereként.
Évekkel később ő segít legtöbbet a filmsztár Törőcsiknek, hogy a színpadon is otthonra találjon. Hiába ugyanis a hatalmas népszerűség, a Nemzeti mindenható ura, Major Tamás szerint Törőcsik nem találja a helyét a világot jelentő deszkákon, de nem is akar lemondani egy ország kedvencéről, így a Nemzeti akkori kamaraszínházában, a Katonában bemutatja egy kortárs szovjet szerző, Valentyin Zorin Varsói melódia című kétszemélyesét. A rendezést a szintén pályája elején álló, szintén színész Iglódi Istvánra bízza, Törőcsik partnere pedig Sztankay. A siker kirobbanó, a darabot azóta is szívesen használják erre a célra, engem nálunk Rák Viki győzött meg pár éve arról, hogy vérbeli színésznő és nemcsak sitcomsztár. A siker láttán Major a saját rendezésben már megnyugodva bízza rá Júlia szerepét Sztankay Rómeója mellett.
De visszatérve a filmes kezdetekhez, még miskolci évei alatt készül a Sinkovits Imre által fémjelzett Legenda a vonaton, amelyben egy cigány fiút alakít hitelesen. Az országos sikert mégis az egy évvel később bemutatott Hattyúdal hozza meg számára, amelyben szintúgy egy vagány, mellékvágányra került fiút, Noteszt játssza Páger legendás tamburása mellett. Ha az ideológiai ballasztokat lehámozzuk a filmről, akkor az ma is élvezhető, ahogy szinte mindegyik Keleti-film, amely a többiekhez hasonlóan hemzseg a magyar színészvilág legjelesebbjeitől, akik mellett olyan tehetségeket mutat fel, mint a film ma is élő két óriását, Béres Ilonát és a filmbéli partnerét alakító Bodrogi Gyulát. A forgatókönyv szerzője a kor hivatalos írójának elkönyvelt, s mára méltatlanul elfeledett Dobozy Imre, aki két évvel később még egyszer összefog Keletivel, s összehozzák a Tizedes meg a többieket, bár ebben Sztankay nem kap szerepet. Közben Miskolcon is hallat magáról, ahol Horvai István magyarországi psbemutatóként megrendezi Bertolt Brecht Állítsátok meg Aruro Uit! című darabját, amelynek Sztankay játszotta címszereplője Adolf Hitlerre hajaz. A később Brecht-rajongóvá váló Major fel is szerződteti Budapestre.
Mintegy tíz évig marad az ország első színházában, de az igazi népszerűséget mégis a tévé hozza meg a számára, s a sok-sok tévéjáték és fellépés mellett elsősorban a három évadon át futó Bors, amelynek címszereplőjeként lesz egy ország kedvence. A filmsorozatot olyan korszakos rendezők jegyzik mint az Oscar-díjas Szabó István, Simó Sándor vagy Sándor Pál. A sorozat forgatása közben még egy fontosnak induló filmnek, a Balassi Bálint életét feldolgozó Szép magyar komédiának a főszereplője, de hiába az erdélyi és lengyel szépség, vagyis Széles Anna és Beata Tyszkiewicz, Banovich Tamás lírai gellert kapott filmje gyorsan eltűnik a süllyesztőben.
Sztankay 1974-ben átszerződik a még mindig legendás Madáchba, ahonnan ugyan már kihalt Kiss Manyi és Pécsi Sándor, de még mindig tele van legendákkal, s ott van Ádám Ottó és Lengyel György is, akik fontos szerepekkel dobják meg. Ő Tartuffe Márkus László Orgonja oldalán, eljátssza Sütő András két kulcsdrámájának a főszerepét (Kolhaas Mihály és a hitvitázó Kálvin János), de megmutatja komikusi vénáját is. A tévében Egri István rendezi meg A szabin nők elrablása című zenés vígjátékot, amelyben Bilicsi Tivadar és Lorán Lenke mellett madáchos színésztársai jeleskednek, így a Rozsnyóról elszármazott Sunyovszky Sylvia, vagy Csűrös Karola, a fiatalon elhunyt Timár Béla és termesztésen Márkus László. Újfent kiderül, Sztankay vérbeli komédiás, s innen kezdve főleg a komikusi vénáját használják előszeretettel. Számtalan tévés kabarétréfában szerepel, időnként dalra is fakad, s emlékezetesek négykezesei, a Ruttkai Éva társaságában színre vitt Dunakanyar, egy Hernádi Judittal kettesben bemutatott Axelrood-kétszemélyes és az évekig levehetetlen Jövőre veled, ugyanitt Schütz Ilával, amely darab szinte „összeházasította” őket.
A rendszerváltás idején, amikor a Madách musicalesítette magát, több prózai kollégájával együtt odébbállt, volt, aki szabadúszóként vagy más társulatot találva újrakezdte a pályáját, s volt olyan is, mint Juhász Jácint, aki belehalt szeretett színháza profilváltásába. Sztankay István némi hezitálás után Léner Péter (aki később könyvet is írt róla) meghívását elfogadva a József Attila Színházhoz szerződött, s ott is maradt szinte a haláláig. Némi paradoxon, hogy a kétezres években azt a társulatot is elérte a musicalláz, így ő maga is több ilyenben (Sose halunk meg vagy a minap elhunyt Fenyő Miklós által jegyzett Aranycsapat) kapott fontos szerepet, s partnere nem egyszer Bodrogi Gyula volt, ahogy Molnár Ferenc klasszikusában, a Játék a kastélyban is, amelyben a legendás drámaírópár másik felét, Gált alakította. A filmek viszont elfogytak, a televíziózás pedig megszűnt. A filmvásznon még a részben a Borsot is jegyző Palásthy György ír neki egy szerepet a Retúr című filmjébe, amelybe olyan egykori nagyágyúkat szerződtet búcsúszerepre mint Gera Zoltán, Sinkovits Imre, Bárdy György, Kibédi Ervin vagy a marosvásárhelyi Lohinszky Loránd. Parádés névsor, gyenge film, de tudjuk, ez is benne van a pakliban. Utánozhatatlan hangját számtalanszor megvillantotta a szinkronban, főleg Tony Curtis, Jean-Paul Belmondo és Gregory Peck honi népszerűsítéséért tett sokat, ki ne emlékezne a Valaki forrón szereti című amerikai örökzöldre, amelynek magyar változatán Bodrogi Gyulával és Váradi Hédivel parádézott (azóta se volt bátorsága senkinek újraszinkronizálni) vagy a Gregory Peckkel és Audrey Hepburnnel fémjelzett Római vakáció, amelyben Hepburn magyar hangját az a Farkas Zsuzsa adta, aki később Nyugatra távozott, s így nevét és csodálatos hangját ez a szinkron őrizte meg.
Bár mindent elért, amit Magyarországon elérhetett, lánya, Orsolya követte a színészi pályán, míg fia kulturális újságíró lett s a köztévé munkatársa, ahogy nem maradtak el az elismerések sem, hisz 1998-ban átvehette a Kossuth-díjat, majd, ha rövid időre is, de Garas Dezső helyére a Nemzet színészévé is megválasztották, teljes letargiában, súlyos depresszióval küszködve halt meg. Hibásan mérte fel a helyzetét, hisz filmjei, dalai és kabaréjelenetei és sok-sok más alakítása révén örökre beírta nevét a halhatatlanság aranykönyvébe.
