Egy emlékezetes karácsony Budán
A történet tulajdonképpen nem egy naphoz kötődik, mivel rendezvények sorozatáról van szó. 1476 decemberében Budán, Mátyás udvarában egy fontos eseményre készültek: Hunyadi Mátyás és a nápolyi királylány, Aragóniai Beatrix házasságkötésére. Erre december 22-én a Nagyboldogasszony-templomban annak rendje és módja szerint sor került, majd ezt követte a napokon át tartó „ünnepségsorozat”, amelyről természetesen nem hiányozhatott a Mátyás számára oly kedves lovagi torna sem. Mivel ez sokáig elhúzódott, a vége felé egy nagy máglyát is meggyújtottak és annak fénye világította be a viadal helyszínét.
Feljegyezték, hogy a király is nyeregbe pattant és bemutatta rátermettségét a kopjatörésben. Sokan persze inkább arra voltak kíváncsiak, hogy az újdonsült férj a nászágyban is ugyanúgy jeleskedett-e, vagy a frigy „elhálását” későbbre halasztotta.
Ezt persze az érintettek nem kötötték az udvaroncok orrára. Ők azzal kárpótolhatták magukat, hogy megcsodálhatták a pompásan feldíszített termet, ahol a huszonkét fogásos menüsort felszolgálták. A falakat arannyal átszőtt nagyméretű függönyök borították, a mennyezetről gyöngyökkel kivarrt bársony függött, ez a Magyar Királyság és Beatrix címereit ábrázolta.
Ami az ételeket illeti, ezeket selyemmel díszített ruhát viselő étekfogók tucatjai szolgálták fel, őket még előkelő urak is kísérték, tehát nagy lehetett a jövés-menés. A felszolgált finomságok közül csupán ízelítőül (és talán étvágygerjesztőül is) megemlítenék néhány különlegességet: aranyló császármadár és kappan sárga almával; pácolt csirke sárga lében; vagdalt hús fehér és barna mártásban.
A sok édesség között művészinek mondható kompozíció is volt: egy kert, a kerítésen madarak ültek, ezek fehér és barna pirított cukorból, valamint kandírozott gyümölcsből készültek, a kert közepén pedig egy arany mirtuszfa állt, azon körték és egyéb édes nyalánkságok függtek.
Az étkezésnél csak a királyi pár evett arany tányérokból és arany evőeszközökkel.
Mátyás öltözékéről is fennmaradt egy leírás. E szerint gyöngyökkel és drágakőberakásokkal díszített sárga kabátjához egy három nagy méretű rubinból készült ékszert, egy aranyláncon mogyoró nagyságú gyémántokat, egy másikon galambtojás nagyságú smaragdot viselt, mindezt kiegészítve piros, fehér és zöld színű igazgyöngyökkel. Közben Mátyás muzsikusai szórakoztatták a vendégeket, és minden egyes fogás felszolgálásakor még hangos jelzéssel a tudomásukra is adták, hogy tányércsere lesz.
Az édességek kapcsán azért meg kell jegyeznem, hogy akkoriban a cukor drága volt, többnyire mézzel édesítettek, az amerikai eredetű cukornád ismeretét csak Kolumbusz hozta Európába, már Mátyás halála után.
Krumpli se lehetett az asztalon, mert az is az Újvilágból érkezett és Magyarországon csak a 18. század második felében kezdett elterjedni.
Tehát nem volt olcsó mulatság ez a lakodalom, például csak a fentebb említett smaragdot tízezer aranyforintra taksálták, pedig még nem is említettem, hogy az illusztris külföldi vendégek vízkereszt napján szinte fejedelmi ajándékokkal távoztak Budáról.
De azért szomorú dolgok is megestek ekkor Budán. December 24-én Beatrix egyik legkedvesebb és legkiválóbb harsonását holtan találták.
Nem tudni, hogy baleset volt-e vagy valamelyik féltékeny zenésztársa tette el láb alól, mindenesetre egy budai templomban helyezték örök nyugalomra, hangszereit és egyéb vagyontárgyait pedig a templom kapta meg. Ugyanekkor elpusztult a királyné szamara is, amely Nápolyból arannyal megpakolva érkezett Budára.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/51-52. számában.
