Dumaszínház – Kovács András Péter
Szeretem azt a fajta humort, amely nem megszégyenít, vagy nevetségessé tesz másokat, hanem azokat a mindennapi élet apró, gyakran észrevétlen pillanatait emeli nagyító alá, amelyek mindnyájunk életében jelen vannak.
Azokat a helyzeteket, amelyek mindannyiunkkal megtörténnek, mégis sokszor szó nélkül elsétálunk mellettük és nem a nevetés az elsődleges válaszunk rá. Kovács András Péter újra tanítja a nevetés művészetét.
A humor mögött azonban mindig ott húzódik valami több. Önreflexió, empátia, emberismeret. Az est egyik legerősebb pillanata az volt, amikor alkoholista édesapjáról beszélt. Itt a nevetés elcsendesedett, a figyelem összesűrűsödött.
Elmondása szerint gyerekként eldöntötte, ha rajta nevettek apja miatt, felnőttként ő fogja irányítani a nevetést és a csendet is. A nevetés felszabadít, a csend elgondolkodtat. Kovács András Péter nemcsak szórakoztat, hanem finoman tanít is arra, hogy a humor lehet eszköz az önismerethez, a feldolgozáshoz, sőt a gyógyuláshoz is.
Megjelent a Magyar7 2026/8. számában.
