Dresszkód: Szecesszió
2023. november 23-án a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum termeiben „Dresszkód: Szecesszió” címmel vadonatúj kiállítás nyílik a budapesti Iparművészeti Múzeum együttműködésével. A megnyitó keretében az Iparművészeti Múzeum munkatársának, Csepregi Noéminek kurátori tárlatvezetéssel egybekötött katalógusbemutatójára is sor kerül.
A kiállítás a 19–20. század fordulóján élő nő gardróbjába és életmódjába nyújt betekintést az Iparművészeti Múzeum Textil- és Viseletgyűjteményéből válogatott tárgyak segítségével. A korabeli öltözékek és kiegészítők bemutatásával felidézik a szecesszió alkotta új, légies nőideált, amely már nemcsak a megjelenést, hanem az iskolázottságot is magában foglalta.
A kiállítás három nagyobb egységet mutat be: a szolidabb nappali, hétköznapi viseleteket; a csillogó estélyi, ünnepi öltözékeket; valamint azt az újfajta életmódot – amelyben a sport, a tanulás, vagy a munka áll a középpontban – és a hozzá alkalmazkodó új ruhadarabokat.
A századfordulón a hölgyek továbbra is ragaszkodtak a fűzőviseléshez – ami nemcsak a derék karcsúsítására szolgált, hanem a leányok nagykorúságának kezdetét is jelölte –, mivel az illemszabályok szerint egy tisztességes nő nem jelenhetett meg fűző nélkül az otthonán kívül. A szecesszió azonban egyszerre zárta le a viseletek terén pompára törekvő 19. századot, és indította el a 20. század racionális, funkcionalista divatját. Az első világháború kitöréséig a női viselet fokozatosan egyre lazábbá és kényelmesebbé vált, hiszen a hétköznapok aktív életmódja, a munka és a sport a nőktől is megkövetelték az egyszerűbb és fesztelenebb megjelenést. A 19. század folyamán szigorúan megkülönböztették a különböző eseményekhez illő ruhákat. Az otthoni viseleteken túl más-más öltözék állt rendelkezésre vendégfogadáshoz, teázáshoz, vacsorázáshoz, nem is beszélve a fogadásokon, a szalonokban, vagy a korzón viselt ruhákról.
A szecessziós formavilágot leginkább a viseletkiegészítőkön – kesztyűkön, legyezőkön, táskákon és napernyőkön – figyelhetjük meg.
A fodrok, szalagcsokrok helyét átvették a gyöngy- és flitterdíszek, a gazdag hímzés, a méterszámra kapható szecessziós paszományok, valamint a rengeteg csipke. Az új stílus a növényi ornamentikát és a női szépség hajlékonyságát helyezte előtérbe. A szecesszió kedvenc növényei, a pompás nőszirmok, mákvirágok, pitypangok, tulipánok, a liliom és a nárcisz mellett mélyvízi állatok, szárnyaló madarak és parányi ízeltlábúak is megjelennek. Dús növényi indákkal, hajladozó szárakkal és levelekkel hintették tele a viseleteket és kiegészítőket.
Az ünnepi események mellett divatba jött a sportolás, és egyhamar a társasági élet egyik fontos színterévé vált. Széles körben elterjedt a biciklizés, amit többnyire a női emancipációval hoztak összefüggésbe, valamint a teniszezés, ami ekkor már vidéken is divatos tevékenységnek számított, ahogyan az Kaffka Margit Színek és évek című regényében is olvasható.
A nadrágviselés a hölgyeknél egyedül sportolás közben, vagy színésznők esetében a színpadon volt megengedett. Közfelháborodást váltott ki az az elképzelés, hogy a nadrágszoknya nappali viselet legyen. Például 1911-ben a Kossuth Lajos utcai korzón kifütyülték a nadrágszoknyás hölgyeket. Ám a fűzőhöz és krinolinhoz szokott hölgyek számára a korabeli fürdőruhák is igencsak szemérmetlennek hatottak. Ezért fürdőzéskor egy kerekes fürdőkabinban vontatták be a vízbe – így elrejtőzhetett a kíváncsi tekintetek elől –, majd a parton bő fürdőköpenyben, később ún. napfürdőző ingben takarta el magát.
A tárlathoz számos izgalmas kísérőrendezvénnyel készülnek az intézményben a következő fél évben, köztük kurátori tárlatvezetéssel és kézműves foglalkozásokkal minden korosztály számára.
