Csortos Gyula – akinek a nevét a 600379-es kisbolygó viseli
Népszerűsége Jávor Páléval vetekedett, de amíg előbbi egész életében megmaradt hősszerelmesnek és főszereplőnek, Csortos Gyula amorózóból átvedlett pocakos szerepek busásan megfizetett alakítójává. Fizetése a miniszterelnökével vetekedett, de mégis csak a végrehajtók tartoztak az állandó látogatói közé, valamint a könnyűvérű hölgyek. Többezernyi legendát jegyeztek fel róla, aki akár pár mondatos filmszerepet is elvállalt, ugyanannyi gázsiért természetesen. De a producerek megadták, mert nevére tódult a közönség a moziba.
„Csortos egy nagy hasú színész, akinek se alakja, se hangja, se beszédművészete, se arcának játéka nem olyan, ami a nagy művészeket jellemzi. És mégis…” – mondta róla egykori igazgatója Hevesi Sándor. De ebben a megállapításban azon a „mégis”-en volt a hangsúly. Igaz, amikor ezt nyilatkozta róla, Csortos már túl volt hősszerelmesi korszakán (aki csak a hangos filmjeiben látta, nehezen tudta róla ezt elképzelni), ekkor már VIII. Henriket, Szellemfit, Volponét, Ezra Mannont alakítja Nemzetiben, míg Erdélyi Mihály nyári színházában kivénhedt gömbölyded bonvivánokat. Én lassan öregszem, Nem vagyok én már az, aki voltam – énekli Erdélyi máig megunhatatlan örökzöldjeit.
Igaz, Csortos nem sokáig élvezhette a munkácsi levegőt, ugyanis őrmester apja segédhivatalnoki állást kapott a honvédelmi minisztériumban, így a család Budapestre költözött. Szűkös évek voltak ezek, s csak tetézte az ifjú Csortos bajait, hogy miután apja szigorú tilalma dacára a színészi pályát választotta, az kitiltotta a családi házból. A Színiakadémia vizsgaelőadásán Herczeg Ferenc aktuális újdonságában, a Gyurkovics lányokban Horkay Feri szerepét játszotta, s a Pesti Hírlap kritikusa „elegáns, biztos fellépésű, értelmes embert” vélt felfedezni benne. De Budapesten akkor még nem kellett, így gyötrelmes vidéki évek következtek – Debrecen, Nyíregyháza, Temesvár, Szeged –, ez utóbbi helyen ismerkedik meg első élettársával, Mészáros Giza színésznővel.
S ha már a nők, akkor említsük meg távirati stílusban, hogy a kulináris élvezetek, a kutyák és a cipők mellett Csortos gyengéi a nők voltak. Kétszer nősült és vált el (Bamberger Friderika, Víg Manci), előbbitől lánya is születik, aki a háború éveiben, 27 évesen hal meg tüdőgyulladásban, s ez a Friderika lesz az, aki utolsó hónapjaiban a már súlyos beteg, kerekesszékben közlekedő Csortost ápolja. De maguk a nők igazi fogyóeszközök Csortos háztartásában, nem veti meg a könnyűvérű, léha örömlányokat sem, s amikor egyik még Csortos pénztárcáját is elcsenve azelőtt távozik, hogy a már előre kifizetett munkáját elvégezné, Csortos kiállva az ablakba, így kiált le a villamosra várakozóknak: „Valaki fogja meg és tegye magáévá, ha már egyszer ki van fizetve!”. Gondolom, önök is sejtik, hogy nem ezeket a szavakat használta.
Ma már nehéz elhinni róla, hogy hősszerelmesként indult, bár már első korszakában sok-sok karakterszerepet is eljátszott.
Budapesten a Népszínház-Vígoperában Bolond Istók szerepét alakítja, s ebben látja meg őt Molnár Ferenc, aki később több szerepet is Csortosra formál. Ezek közül is a legnagyobb sikere a Liliom címszerepében lesz, amelyet a Vígszínházban játszik el, Fedák Sári, majd Varsányi Irén oldalán, sőt a máig óriási népszerűségnek és világsikernek (a Liliomból készült a Carousel című musical is) örvendő darabból még némafilmet is forgattak, természetesen Csortossal a címszerepben. De ezekben az években eljátszotta Mercutiót, Krisztyán Tódort, A testőr Színészét és számos, mára jogosan elfeledett akkori kortárs magyar darab főszerepét is.
Amíg a színpadi kepékről és a filmekből a sokat mosolygó, aranyosan kedves Csortos néz vissza ránk, a színidirektorok nagyon nem kedvelték, ugyanis Csortos állandóan változtatta a helyét, sokszor a legelemibb játékszabályokat sem tartotta be, s mivel képtelen volt bánni a pénzzel, így állandóan fizetésemelést követelt az igazgatóitól, aminek az lett a vége, hogy nem egyszer idő előtt megszabadultak tőle.
A tízes években főleg a Magyar Színházban és a Vígszínházban játszik, ez a Liliom fényes időszaka, De ő Szomory Dezső Hermelinjének Pálfy Tiborja (A Víg 1996-os felújítása után Máté Gábor kapja majd a szerepet), Sándor Herczeg Kék rókájában, de nagy sikerrel viszi színpadra Asztrovot is a Ványa bácsiban Kosztolányi vadonatúj fordításában. Először 1927-ben lesz az akkor még Hevesi által irányított Nemzeti Színház tagja. Hevesi véleményét Csortosról feljebb már idéztük. Fontosabb ekkori szerepei közül Hjalmar A vadkacsában, a „majomember” O´Neill A szőrös majom című drámájában, s ekkor játssza el Shylockot is A velencei kalmárban fityiszt mutatva a már akkor a hatalomra ácsingózó nyilasoknak.
De nemcsak a teste köpcösödik már ekkoriban (súlyos cukorbeteg), hanem a szövegtudása is romlik. Egyik alkalmi direktora, egyúttal a bemutatandó darab szerzője és rendezője mérgesen szemére veti, hogy még a főpróbán sem tudja üzembiztosan a szöveget, mire Csortos leszól a színpadról: „Megvárom, sikere lesz-e a drámának”. S mivel ezeket a fricskákat szinte minden játszótársával szemben elköveti, lassan teljesen elmagányosodik, s csak a kutyái(t) tűri(k) meg maga körül. Amikor egyik alkalmi asszonykája otthagyja, sóhajtva hívja fel egyik ismerősét: „Az nem baj, hogy elment, de elvitte a kiskutyámat és minden pénzemet is”.
Egy percig sem volt a rendező számára kérdéses, hogy a címszerepet Csortosra osztja, s az külön telitalálat, hogy partnere végül Kabos Gyula lett, s nem az eredetileg tervezett Gózon Gyula, aki némi kárpótlásul aztán a hozzá még kevésbé illő ifj. Makáts szerepét kapta meg. Innen aztán nincs megállás, Csortos alig-alig maradhat ki egy-egy filmből, s amíg Jávor megmarad a hősszerelmes figuránál, Csortos nem ilyen válogatós. S legyen az főszerep, vagy 2-3 mondatos szerep, ötezer pengőt kér a szerepért, s a producerek, ha sokszor kényszermosollyal is, de állják a számlát.
Csortos így eljátszik főszerepeket, de pár mondatos mellékfigurákat is, ahogy volt filmen miniszter, tekintetes úr, de komornyik és inas is nem egy alkalommal. Csak pár cím az őrült repertoárból: Duna-parti randevú, Egy éj Velencében, Külvárosi őrszoba, Egy tál lencse, A beszélő köntös, Maga lesz a férjem, János vitéz, Havasi napsütés vagy utolsó filmje, az Egy pofon, egy csók – Martonffy Emil csacskasága. Mégis talán Csortos legigazibb, saját magáról mintázott alakítása Szendrey Péter operaénekes epizódnyi figurája a Szerelmi láz című filmben, amely a második világháború idején játszódik (az angolok ekkor csinálják meg a Waterloo Bridge, az amerikaiak Kertész Mihály rendezésében a Casablanca című melodramatikus, ugyanakkor máig hatásos háború szerelmes filmjüket), s amelyben egy operaénekes előbb a feleségét veszíti el, majd a hangját is, s amikor a lánya a háborús Párizsból hazatér, apját már a cirkuszban és romjaiban találja, ahol egy giccsesnek tűnő slágert énekel.
Az egyik ember gazdag,
az övé minden kincs,
Van palotája, aranyszobája,
csak boldogsága nincs.
A másik ember boldog,
az övé minden dal,
Vidám és lelkes, olyan szerelmes,
és közben éhen hal.
Én nevetek ma mindenen,
hiszen a könny nem érdekes.
Én nevetek, mert sírni,
sírni már, tudom, nem érdemes.
Nem panaszkodom többé senkinek,
Tán nincs is okom és nincs is kinek.
Én nevetek, mert úgysem értenéd
a fájó szívemet.
Nem panaszkodom többé senkinek,
Tán nincs is okom és nincs is kinek.
Én nevetek, mert úgysem értenéd
a fájó szívemet.
Miután belehal abba, hogy a felesége elhagyta egy Radnóthy Tamás nevű zeneszerző kedvéért (ne firtassuk most, melyik Radnótról vette a nevét), helyét a cirkuszban lánya veszi át, aki szintén elénekli a dalt. A film Csortos szívszorító hattyúdala egyúttal. A film történetéhez még annyit, hogy az Kolczonay Ervin producer ötlete alapján készült, aki Éva, vagyis Csortos lánya szerepére feleségét, Dajka Margitot szerződteti, de Csortos kivételesen megrendítő alakítása, Buday Dénes fellegekben szárnyaló zenéje a játszótársak (Makláry Zoltán és Tímár József alakításait is magával emeli. S ne feledjük, ekkor hal meg Csortos lánya is.
Mi is volt Csortos Gyula sikerének a titka? Talán Lengyel István fogalmazta meg a legpontosabban: „Ördöngös komédiáskedvének és szikrázó ötleteinek szertelenségét a tündöklő lélek bölcs derűje fékezte. Felfedezte a tragédiák mélyén az ember erőfeszítéseinek komikumát, a humoros, tréfás helyzetek mögött a drámai összefüggést a szomorú valósággal”. Hát valahogy így. Alig 62 éves, amikor Heltai Jenő elbúcsúztatja a Kerepesiben, de filmjei által ma is elevenen él bennünk ez a zseniális komédiás, aki odafentről mosolyog ránk. Lehet, hogy épp a 600379-es kisbolygóról.
