2022. március 13., 11:41

Bernáth Aurél Kossuth-díjas festő 40 éve halt meg

Negyven éve, 1982. március 13-án hunyt el Bernáth Aurél kétszeres Kossuth-díjas és Munkácsy-díjas festő, grafikus, művészpedagógus, érdemes és kiváló művész, művészeti író.

Bernáth Aurél
Fotó: Marcali Múzeum hivatalos facebook oldal

1895. november 13-án született a Somogy megyei Marcaliban. Kaposvárott kezdett el festészettel foglalkozni Rippl-Rónai Ödön, a nagy festő lelkes műgyűjtő öccsének ösztönzésére.

1915-től a nagybányai művésztelepen tanult Thorma János és Réti István növendékeként, de 1916-ban, az első világháború alatt behívták katonának.

A következő évben a fronton megsebesült, a keszthelyi katonai kórházban lábadozva kötött életre szóló barátságot Egry Józseffel, a balatoni táj festőjével. 1918-ban leszerelt, ezután már nem folytatta tanulmányait, de Budapesten megismerkedett a modern festészeti irányokkal, kapcsolatba került Kassák Lajossal és az aktivistákkal.

1921-ben Bécsbe költözött, ahol expresszionista és absztrakt stílusban kezdett festeni, rajzait Graphik című albumában jelentette meg. Munkáira Budapesten is felfigyeltek, a Nyugatban Hevesy Iván méltatta művészetét. 1923 és 1926 között Berlinben élt, a radikális modernizmus központjának számító Der Sturm galériájában 1922-ben és 1924-ben is kiállították műveit.

Képei kivívták az absztrakt irányzat kitűnő ismerője, a művészetkritikus Kállai Ernő elismerését, aki lelkes támogatója lett.

Bernáth sikerei ellenére úgy érezte, mondanivalóját már nem tudja az addigi módon kifejezni, ezért elhatározta: újra kezdi a festészetet, és a látványélményből táplálkozó festészet útjára lépett. Saját stílusának megtalálásában mérföldkő lett Csendélet sakktáblával című pasztellje, amelyet bársonyos felület, könnyed légiesség jellemez, és amelyen már jelen van a szemlélődés, a lírai előadásmód.

1926-ban hazatért, és feleségül vette Pártos Alice-t, aki az orvosi egyetem befejezése után a pöstyéni szanatóriumban kapott állást. A házaspár csak telente költözött fel a fővárosba,

bejárták Európát, olaszországi útjuk emlékét őrzi Bernáth egyik fő műve, a hatalmas méretű Riviéra című vászon.

A részletező, mégis egységes, ünnepélyes alkotás teljesen új nyelven szólalt meg a magyar festészetben. Tájképsorozatának következő gyöngyszeme a mélykék szín uralta, lírai hangulatú Génuai kikötő.

E korszakának további kiemelkedő darabjai a Köd, a Vág folyóra néző nyitott ablak előtti aranyhalas csendéletet ábrázoló Reggel (Ablak) és az Ősz.

Képein a látvány tökéletes optikai illúziója helyett a kompozíció, a szín és a mondanivaló került előtérbe.
1926-tól a Képzőművészek Új Társasága csoport tagja volt, 1928-tól rendszeresen kiállított a Műcsarnokban és az Ernst Múzeumban, itt rendezte meg első gyűjteményes kiállítását.

1929-ben elnyerte a Szinnyei Társaság nagydíját, s a társaság tagjává választották, az 1930-as években a Gresham-kör vezéregyéniségévé vált. Legjelentősebb művei ekkor születtek, köztük a Tél, melyet a reménytelenség szomorúsága hat át. Egyre több alakos festményt alkotott:

Önarckép sárga kabátban, Önarckép rózsaszín szobában, Pásztorfiú, Kikötőmunkás és az Aratóünnepre menő lány.

Az 1940-es években elsősorban a balatoni táj meghitt, hangulatos színhelyeit festette, e képek sorába tartozik a Szőlőhegy, Alice az erkélyen, Balatonvidék, Csendélet keszeggel.

A második világháború alatt képein az addig lírai stílust ridegebb színvilág és ábrázolás váltotta. Az ötvenes-hatvanas években állami megrendeléseket is kapott, így készített munkásábrázolásokat, 1951-ben festette A munkásmozgalom kezdete az építőiparban című, hatalmas méretű pannóját. 1968-70 között készült Munkásállam című szintén óriási méretű, majdnem száz négyzetméteres seccója az MSZMP KB akkori székházába, a mai Képviselői Irodaház előcsarnokába. A művész 1982. március 13-án, nyolcvanhat évesen Budapesten hunyt el.

1945-ben a Képzőművészeti Főiskola tanára lett, 1948-49-ben a Magyar Művészet című folyóirat szerkesztője volt. 1937-től publikálta művészeti esszéit, amelyek később kötetekben is megjelentek, önéletrajzi vonatkozású művei is napvilágot láttak, köztük a nagysikerű Így éltünk Pannóniában című ifjúkori visszaemlékezése.

Bernáth Aurél 1948-ban és 1970-ben Kossuth díjat, 1950-ben Munkácsy-díjat kapott. 1956 októberében, hatvanadik születésnapjára műveinek hatalmas seregszemléjét rendezték meg az Ernst Múzeumban. 1958-ban a brüsszeli Világkiállításon Budapest látképe című pannójával aranyérmet nyert.
Szülővárosában, Marcaliban 1984-ben nyitották meg a Bernáth Aurél Galériát. 1995-ben Bernáth Aurél Társaság néven művészeti egyesület alakult emlékének ápolása, tanítványainak összefogására és kiállítások rendezésére. Nevét művelődési központ viseli Somogysámson községben és utca Szolnokon.
Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.