Bél Mátyás – „Magyarország nagy ékessége”
Bél Mátyás, Matej Bel, Matthias Bel, Matthias Belius – vagyis kinek melyik tetszik. Évtizedekkel megelőzte a korát, Széchenyi előtt jó száz évvel javasolta egy tudós társaság megalapítását, földrajzi, gazdaságtudományi és nyelvészeti tanulmányaival új műfajokat teremtett, s a törökök eltakarodása után először mérte fel annyira szeretett Magyarországát, mégpedig nem egyedül, hanem pozsonyi tanártársai és diáktársai segítségével. Bél Mátyás a legnagyobb magyar(országi) tudósok közé tartozott, mégis az elmúlt két évszázadban többnyire nem a tudományos munkásságával kapcsolatban hallottunk róla, hanem nemzetiségét vitatták (el), holott ő igazából a kor gyermeke volt, magyarnak született, hisz édesanyja is magyar volt, de szlovák közegben eszmélt, kitörölhetetlen Hungarus-tudattal. 340 éve született Bél Mátyás.
Manapság nem sok szó esik róla, ahogy értékrendünk alapjaiban megrendült, úgy talmi értékeket kezdtünk el dicsőíteni, kizárólag a jelennek élni, a múlt értékeit pedig meghagytuk a tudomány művelőinek. Bél Mátyás 340. születésnapja sem okozott össznemzeti felzúdulást, sem magyar, sem szlovák oldalon, holott pár évtizede még ádáz viták zajlottak arról, a többnyire a kor nyelvén, latinul dolgozó Bél Mátyás magyar volt-e vagy szlovák nemzetiségű.
Nem nyugalmas korban született, lassacskán vége a török uralomnak, Magyarország nemzetiségi térképe is alaposan átrendeződik, a kihalt magyarországi vidékekre jelentős számú szlovák és német lakosság érkezik, akik komoly szlovák telepeket/településeket hoznak létre, gondoljunk csak Békéscsabára, Szarvasra, Tótkomlósra, Nyíregyházára, Nagylakra vagy a bácskai Petrőcre. A török eltakarodik ugyan, a nyugalom ideje viszont még nem jön el, a vallási ellentétek mellett ekkor fajul el a magyar-német ellentét, két kuruc szabadságharc is követi egymást, s nem sokon múlt, hogy a II. Rákóczi Ferenc által kirobbantott szabadságharc egyik vértanúja Bél Mátyás legyen, aki szimpatizál a fejedelemmel, s a Besztercebányára bevonuló Heister generális majdnem kivégeztet. De mindannyiunk szerencséjére megússza.
„A török elleni küzdelem sikere nyomán és az egyházi ellentétek folyamatos elcsendesülése után a soknemzetiségű Magyarország, mint történeti haza, ismét megélhető valósággá vált” – írja a korról Szarka László. Megerősödik az a bizonyos Hungarus-tudat, amely ugyan más-más anyanyelvben, de egy országban gondolkodik. S ennek egyik legjelesebb képviselője lesz Bél Mátyás, akinek fontos szerepe lesz a magyar és a (cseh)szlovák nyelvtankönyv létrehozásában is, de művei nagy többségét a kor hivatalos nyelvén, latinul írja.
Bél Mátyás édesapja mészárosként kereste a kenyerét Ocsován, a Bél mellett ragadványnévként a Funtíkot viselte, amely valószínűleg fösvény mivoltára utalhatott. Édesanyja, Cseszneky Erzsébet valószínűleg elszegényedett veszprémi grófi családból származott.
Édesapja evangélikus volt, ezért ő maga is Besztercebányán, majd a pozsonyi evangélikus líceumban végzi a középiskolai tanulmányait, s a besztercebányai és a rozsnyói evangélikus egyházközösség támogatásával jut el a németországi Halléba, ahol három éven át, 1704 és 1707 között teológiát, orvostudományt és államtudományt tanult. Itt döbben rá, hogy Magyarországot külföldön alig ismerik, s nem is nagyon készült olyan tudományos alaposságú ismeretterjesztő kiadvány, amely Magyarországot, az ő szeretett hazáját bemutatná.
Öccsei közül Bél Mátyás Gottfried és Bél János Theophil is nagy műveltségre tettek szert. Bél Mátyás Gottfried két művet írt, az Institutio puerilis 15 éves korában jelenik meg Pozsonyban, míg a Dissertatio epistolica de litterarum apud Hungaros praetio három évvel később Bécsben. Bél Mátyás Besztercebányán a látott németországi példák alapján átalakítja az oktatást, s 1714-ben meghívást kap Pozsonyba, ahol az evangélikus líceum igazgatója lesz. Öt évvel később az evangélikus egyház első lelkésze lesz, s ezt a posztját egészen haláláig megtartja.
Az odakerülésekor még kis vidéki városaz ő irányításával kulturális, tudományos és oktatási központtá válik. Mivel szerette volna, ha nyugodt körülmények között dolgozhat, jó kapcsolatokat ápolt a katolikus egyházzal (holott ő pietista volt), s a Habsburg uralkodóházzal is. El is nyeri mindkettő elismerését, a születése 300. évfordulója alkalmából írt Solovič-dráma – amelynek narrátora Bél egyik fia, a már említett Károly András –, ezt a feloldhatatlan tűnő ellentmondást, apja „megalkuvását” próbálja feldolgozni. 58 évesen szélütés éri, gyakorlatilag visszavonul, s egy altenburgi gyógykezelés során éri a halál. Pozsonyban temették el, a temetőt persze már rég felszámolták.
A szöveg többszörös szűrőn ment át; a megyeleírásokat az érintett vármegyék megkapták és a pontatlanságokat kijavíthatták. Az általánosabb, történeti, államismereti, politikai fejezeteket pedig a helytartótanácsi cenzúra vizslatta. A cenzúra kihúzatta például a szövegből a vallást érintő mondatokat, és megbotránkozott a jobbágyság életének leírásán. Közel két évtizedes adatgyűjtés és szövegezés után – amelyet pozsonyi tanártársaival és diákjaival igazi kollektív munka keretében végzett (s térlépeket Mikovínyi Sámuel készítette) –, a mű úgy tűnt, eljut a kiadásig is.
A költségeket többek között III. Károly magyar király is támogatta, aki Bélt egyúttal nemesi rangra is emelte. Bél Straub Pál bécsi könyvkereskedővel meg is állapodott a könyv Amszterdamban történő nyomásáról és forgalomba hozásáról. De Bél haláláig művének kb. csak a harmada jelent meg nyomtatásban, négy kötetben, összesen 2 693 oldal. Nagyobb része, mintegy tízezer oldal kéziratban maradt, amit az örökösöktől Batthyány érsek megvásárolt, de hazaszállítása során egy része a Dunába esve tönkrement. A megmaradt részeket az esztergomi káptalan és az Országos Széchenyi Könyvtár őrzi. A mű maga tíz vármegye (Pozsony, Turóc, Zólyom, Liptó, Pest-Pilis-Solt, Nógrád, Bars, Nyitra, Hont, Moson) leírását tartalmazza. Szepes vármegye leírását Bél már korábban közölte, de neki köszönhetjük a Liptói-havasok első, meglehetősen pontos leírását is.
A magyar nyelvet számos német folyóiratban ismertette, később német nyelvtant (Institutiones linguae Germanicae) írt a magyar nyelvűek számára. 1725-ben pedig a németek számára írta meg a magyar nyelvtant (Der Ungarische Sprachmeister, oder kurze Anweisung zu der edlen ungarischen Sprache). Latin nyelvtana 1717-ben Lőcsén, 1719-ben pedig Nürnbergben jelent meg. De nem feledkezett meg a szlovák nyelvről sem, előszót írt Pavel Doležal szlovák nyelvkönyvéhez. Bél Mátyás nevéhez fűződik az első, 1721-ben megjelent magyarországi hírlap, a Nova Posoniensia nevet viselő latin nyelvű újság szerkesztése is.
A drámából később hangjáték is készült, s bár a dráma magyarul is megjelent Konrád József fordításában, ezt annak ellenére sem mutatták be, hogy a hetvenes-nyolcvanas években a 90 éve Tótpelsőcön (Pliešovce) született Ján Solovič számított a legjátszottabb szlovák kortárs drámaírónknak, akinek hét darabja is színre került magyarul Komáromban illetve Kassán. 1987-ben Ján Vopálenský forgatókönyve alapján Ocsovai Bél Mátyás címmel Cyril Valšík háromrészes tévéfilmet forgatott Pavol Višňovskýval a címszerepben. De Bél Mátyás nevét viseli a 22644-es kisbolygó is.
– írja Sziklay László, s mintha ezt erősítené meg maga Bél Mátyás is, aki szerint Magyarországot földi gazdagsággal és szellemi műveltséggel lehet ismét naggyá tenni, békéjét biztosítani, népeit téve ezzel boldoggá. S ezen népek közül a szlovákot „Magyarország egyik leghasznosabb népének” nevezi. Ami elvitathatatlan tény, hogy Bél Mátyás munkássága egyaránt része és értékes öröksége a magyar, a szlovák és a magyarországi német nyelvű művelődés-történetnek.
