Bartha Ivett - Isten veled, Narcissa!
„Gyűjts erőt és törj utat!” – Egy regény a bántalmazásról és a gyógyulás lehetőségéről. A szerzőt Lobó-Szalóky Lázár kérdezte.
Az Isten veled, Narcissa! című regénye a nárcisztikus bántalmazás és annak lelki következményei köré épül. Mi inspirálta a történet megírására?
Én bántalmazó családban nőttem fel, és ez rányomta a bélyegét a későbbi életemre is.
Nagyon hosszú önismereti és öngyógyító utat jártam be, számos bukkanóval és zsákutcával. A gyógyulásomat nagyban segítette, hogy kiírtam magamból a dolgokat.
Amikor leültem megírni a regényt, már megjártam a magam útját, és az volt a fő célom, hogy segítsek a sorstársaimnak. Nem önéletrajz, de elsősorban a saját tapasztalataimból merítettem. Sok hasonló hátterű emberrel beszélgettem, és nagyon hasonló élményekről számoltak be.
Miért olyan nehéz felismerni a mérgező kapcsolatokat, és hogyan törhetők meg a generációkon át öröklődő minták?
Amikor valaki beleszületik egy mérgező családba, számára az válik természetessé, amit ott megél, bármilyen szörnyű is a helyzet. Gyermekkorunkban tudattalanul sajátítunk el mintákat, amelyek felnőttként is erősen hatnak ránk. Előfordult velem, hogy már egy kapcsolat elején észrevettem a figyelmeztető jeleket, mégsem hallgattam rájuk. Mert ismerős volt a helyzet. „Komfortosan” borzalmas. A felismerés nagyon fontos első lépés, de a minták megtöréséhez elengedhetetlen a gyermekkori sebek feldolgozása és az érzelmi gyógyulás. Ebben a szakértő segítségnek is fontos szerepe van.
Hogyan hatnak a gyermekkori traumák a felnőtt kapcsolatainkra, és mit tehetünk a következő generációért?
A gyermekkori tapasztalatok alapjaiban határozzák meg a felnőtt életünket.
Amíg nem dolgozzuk fel a traumáinkat, újra és újra hasonló helyzetekbe kerülhetünk.
Szülőként az egyik legtöbb, amit a gyermekeinkért tehetünk, hogy foglalkozunk a saját sérüléseinkkel. Társadalmi szinten pedig szemléletváltásra lenne szükség az oktatásban, a szociális ellátórendszerben és a jogalkalmazásban. Minél fiatalabb korban kap valaki segítséget, annál nagyobb lehet az esély a változásra.
Milyen visszajelzések érkeztek a regényről, és mit üzenne azoknak, akik most bántalmazó kapcsolatban élnek?
Csodálatos érzés volt, amikor olvasók arról számoltak be, hogy a könyv segített nekik a lelki gyógyulásban. Volt, aki jobban megértette a nárcisztikus működést, más a romantikus történetszálat szerette. Külön öröm számomra, hogy férfi olvasótól is kaptam visszajelzést.
Azt üzenném mindenkinek, aki hasonló helyzetben van: gyűjts erőt és törj utat!
Gyermekkorunkban sokan megtanultuk, hogy nincs választásunk. Akkor valóban nem is volt. Felnőttként azonban van. Lehet, hogy nem rendelkezünk azokkal az eszközökkel, amelyeket egy egészséges családban felnövő ember természetesnek vesz, de ezeket idővel megszerezhetjük. Velem is így történt.
