„Az orfeum én vagyok” – Somossy Károly, „az Élet császára”
„Aki egykor megírja Budapest történetét, Somossy Károly és Carola Cecília alakjáról nagyon sokat írhat. Ők tanították meg lumpolni (szórakozni) a várost." – figyelmezteti a történészeket Krúdy Gyula, akik sokáig mellőzték az író intelmét, s évtizedek teltek el úgy, hogy leírták volna annak az embernek a nevét, aki nélkül Budapest korántsem tündökölne a mai pompájában. Hamisítatlan vagány, tékozló hazardőr volt, aki szórta a pénzt, volt Budapest császára, de gyakorlatilag templomegérszegényen halt meg, még a sírhelyét is felszámolták. A Budapesti Operettszínház alapításának 100. évfordulójára operettet íratott róla (ugye, hogy ez is fából vaskarika?), s nemcsak őt fedezte fel újra, hanem az operett műfaját és magát az orfeumot is.
A mai olvasó joggal kérdezi, mi is az az orfeum, amely az 1867-es kiegyezés után hódította meg a gazdag, tehetőképesebb magyar férfiak szívét és pénztárcáját, ahová vidékről is tódultak fel az erősebb nem képviselői egy-egy görbe éjszaka kedvéért. A kiruccanásnak gyakran egy egész életre szóló következményei lettek, sokszor egy-egy pisztolygolyó vetett véget egy-egy átdorbézolt éjszakának, de jobbik esetben is egész családi vagyonok estek áldozatul. De ahogy Ady Endre írta: „Egyetlen kultúrhely Budapesten, szavamra, egyetlen.”. A lexikon szerint az orfeum zenés szórakozóhely, amely varietékben szokásos műsort ad, s amelyben ételt és italt is felszolgálnak.
A nevét egyébként nem Orfeuszról, az alvilág dalosáról kapta, hanem a francia dalárdákról, amelyeket orpheonoknak hívtak. Nos, a kiegyezéstől a második világháború végéig a világvárosiasodó Budapesten számtalan orfeum működött, amelyet hivatalosan akkor is lenéztek, mégis alig volt olyan jobb módú férfi, aki legalább egyszer ne látogatott volna el valamelyik ilyen jellegű műintézménybe. De számos külföldi híresség is gyakori vendég volt errefelé, a későbbi VII. Eduárd angol király, ahogy más angol uralkodójelöltek (https://ma7.sk/film/dr-kemeri-es-felvideki-ugyfelei), de Ady és Krúdy mellett Heltai Jenő és Kosztolányi Dezső sem vetette meg az orfeum nyújtotta örömöket, sőt, ahogy a kabaréknak, az orfeumoknak is dolgoztak itt-ott. Molnár Gál Péter színháztörténész 2001-ben A pesti mulatók címmel írt alapművet a magyar színháztörténet mélyen lenézett, kitagadott, pirulva emlegetett hajtásairól.
– e három kell nekem”, vallotta egész életében a talán 1827-ben Győrszigeten született Carolius Singer, aki csak a kiegyezés évében magyarosított Somossyra. Apja, Singer Illés füttyös házaló volt, de ahogy a születési dátuma, úgy az egész élete tele van megfejthetetlen rejtélyekkel. Ami bizonyos, hogy habzsolta az életet, szórta a pénzt, így az élete során nem egyszer szegényedett el, s a pénz mellett nem vetette meg a nőket sem, de akárhány szeretője is volt (állítólag nemcsak nők), mindig visszatért a feleségéhez, Swoboda Franciskához, akit három lánygyerekkel ajándékozott meg. A fennmaradt legendák és pletykák szerint viszonyt folytatott kedvenc primadonnájával, a mára teljesen elfeledett, tőle negyven évvel fiatalabb Carola Cecíliával is, akinek népszerűsége akkoriban vetekedett Blaha Lujzáéval. Első tőkéjét az 1848-as szabadságharcban szerezte, mégpedig Klapka György seregében, ahol az egyik csatában megölt egy osztrák tüzértisztet, akinél 10 ezer forintot talált.
A pénzt becsületesen leadta (későbbi élete folyamán nem volt mindig ennyire tisztességes), s Görgey Artúr úgy döntött, nagy részét meg is tarthatja. A forradalom leverése után kétes hírű fogadók (Két Pisztoly Fogadó, Korona Kávéház) üzemeltetésével indult a karrierje, egyes források szerint járt külföldön (Hollandia) is, ahol megismerkedik a cirkusz és varieté világával, s hazatérve egyre inkább beleássa magát a könnyedebb kikapcsolódást kínáló színházak világába.
Ne feledjük, Buda, Pest és Óbuda 1873-ban egyesül, s elkezdődik a rohamléptékű fejlődés annak minden előnyével és hátrányával együtt. Hirtelen megnövekszik a bűnözés is, hisz nagyon sokan keresik a gyors meggazdagodás lehetőségét, összefonódik az arisztokrácia és az alvilág, s ebben az alvilági dzsumbujban keresi a boldogulását Somossy Károly is, mégpedig sikerrel. Amíg Evva Lajos (https://ma7.sk/szinhaz/eletrajzok-omnibusza) és Beöthy László (alakját Kellér Andor idézi meg A bal négyes páholy című regényében) a komolyabb színházi műfajokat próbálják életben tartani, addig Somossy Károly létrehozza a Beleznay-kertben az I. Somossy Orfeumot, majd a siker láttán telkeket vásárol a Nagymező utcában, ahol jöhet a második és a harmadik orfeum is (ez utóbbi alakul át majd a húszas évek elején operettszínházzá, amely státuszát a mai napig megtartja). Vagyis Somossy hozza létre a Pesti Broadway-t, egykori becenevén a Pesti Montmarte-t, de „az Élet császára” – ahogy tisztelői és vetélytársai egyaránt nevezik –, ennek előnyeit csak részben élvezheti.
Akkoriban annyira jól megy az üzlet, hogy a Duna budai oldalán megépíti Európa egyik legnagyobb szórakozónegyedét, Konstantinápolyt kicsiben, vagyis Ős-Budavárát, csak azt nem veszik számításba, hogy a terület mocsaras, s a kezdeti látogatók helyét gyorsan átveszik a szúnyogok, így hiába húzza a talpalávalót többek között Dankó Pista, a szúnyogok teljes diadalt aratnak, s a szórakozónegyedet Somossy kénytelen bezárni. A mulatónegyedet lebontják, évekig a bolgár kertészek vernek tanyát rajta, míg ma már a Műszaki Egyetem épületei várják a diákokat. Somoosy teljesen elszegényedve hal meg, leszármazottainak még arra sem futja, hogy a sírhelyét megváltsák az Új Köztemetőben.
„Az operett nem műfaj” – jelentette ki pár éve egyik színikritikus ismerősöm, amikor boldogan újságoltam neki, hogy szívesen járok a Budapesti Operettszínházba, amelynek az elmúlt években szinte minden bemutatóját láttam. Már a COVID idején a színház vadonatúj operettel lepte meg a közönségét (hosszú évek, talán Fényes Szabolcs óta nem született ilyen), amely (Az Orfeum mágusa) nem csupán egy új nagyoperett, sokkal inkább egy időutazás a pesti éjszakák hajdani fénykorába. Az előadást látva bátran mondhatom: a színház méltóképpen ünnepelte meg százéves jubileumát ezzel a különleges produkcióval, amely a köztévé jóvoltából bárkihez ingyen eljuthat (https://mediaklikk.hu/egyeb/video/orban-janos-denes-pejtsik-peter-az-orfeum-magusa/).
Carola Cecília, az Orfeum dívája egyszerre érzéki és számító, Bella, az új tehetség frissességet és erőt hoz a történetbe, míg Somossy felesége, Armina igazi meglepetést okoz: a szelíd asszonyból szenvedélyes és határozott nővé válik. A darab különlegessége, hogy nem csak nosztalgiázik, hanem modern módon közelít a régi témákhoz. A poénok működtek, a zenei betétek magukkal ragadják a közönséget, a finálé pedig valóban meglepő és drámai. Az előadás egyféle tiszteladás és hommage is a nagy elődök iránt, hisz nemcsak Petőfi Sándor versét, a Bohémélet vagy a Bob herceg egy-egy híres dalát parafrazálják az alkotók, de az előadásban megjelenik maga az ifjú Kálmán Imre (két fiatal zongoravirtuóz, Puskás Botond és Boros Misi alakítja a nagy elődöt fölényes magabiztossággal és bájjal), de a Csárdáskirálynő hősei is, Cecília (akit állítólag Kálmán Imre magáról Carola Cecíliáról formált meg), de (Mágnás) Miska főpincér és Leopold Mária Lippert Weilersheim herceg is.
És ami talán a legfontosabb: az egész előadás alatt érezhető volt a szeretet, amellyel az alkotók a magyar operett hagyományához nyúltak vissza. Az Orfeum mágusa nemcsak szórakoztat, hanem el is gondolkodtatott arról, hogy mit jelent a hűség, a szenvedély, a siker és az árulás. A Budapesti Operettszínház bizonyította, hogy nem csupán a kritikusok többsége által rég halálra ítélt klasszikus operettekkel képes megszólítani a mai közönséget, de a műfaj továbbra is életképes. Somossy Károlyt olyan kiváló színészek formálnak meg, mint Dolhai Attila, Homonnay Zsolt és Nagy Lóránt. Az ő karakterét három, egymással rivalizáló nő is körülveszi: a szelíd, ám harcossá váló feleséget, Arminát alakítja többek között Fischl Mónika, Lukács Anita és Füredi Nikolett, az Orfeum csillogó primadonnája, Carola Cecília szerepében Kiss Diána, Bordás Barbara és Lévai Enikő, míg a fiatal tehetség, „a harmadik sárkány”, Ábrándy Bella szerepét Széles Flóra, Szendy Szilvi és Bojtos Luca kelti életre.
Nem hiányozhat a történetből a valóságban is létezett bácskai búzamágnás, az elefántháton érkező, s a történet során a millióit Budapesten eltékozló Lazarovits Zdénkó, akit felváltva Erdős Attila, Laki Péter és Dénes Viktor játszik. S ne feledkezzünk meg a koreográfiáért és rendezésért egyaránt felelős Bozsik Yvette alkotói munkájáról, aki képes volt a több mint háromórás előadást nemcsak végig azonos hőfokon fenntartani, de újabb és újabb ötletek bevetésével fokozni is a nézői gyönyöröket. S az alkotók vérszemet kapva a jogos sikertől, már javában készülnek a következő bemutatójukra, amelyre jövő tavasszal kerül sor, s amely Dankó Pista életét dolgozza fel.
Az egyik fennmaradt legenda szerint Zichy Ödön gróf is a vendégek között mulatott és egy este bőkezű, négyszáz forintos vacsorát fizetett a Somossy mulatóban. Az étkezés végén büszkén kiáltotta: „Na, így mulat egy magyar gróf!” Pár napra rá Somossy meghívta egy lakomára a saját Télikertjének éttermébe, amely négyezer forintba került. A pincérek az egzotikus ételek között még nőket is felszolgáltak ezüsttálcán a pazar ételek között. A vacsora után Somossy diadalmasan mondta Zichynek: „Na, így mulat egy Somossy!” Amíg Blaha Lujza a Népszínházban magyarul tanította meg az addig főleg német pest-budai polgárt, Somossy főleg viselkedni. „Igazi úriember frakkban jelent meg itt (legelsősorban erre kellett Somossy úrnak megtanítani a várost), az olcsó szmokingot dehogyis vette volna magára, aki gavallérnak akart látszani. Inkább az keltett feltűnést, ha az ezüstvödör, az esperesöves szivar, a keleti országok dohányneműi és a kábító leányzó hiányzott az asztal mellől.” – írták az egyik korabeli lapban.
„Orfeum! Mily melegen, zenésen, szinte kábítóan hangzott egykor e szó ifjú gavallér korunkban!” – emlékezett vissza az idős Krúdy Gyula rég elszállt ifjúságára. Megnézvén a Budapesti Operettszínház előadását, s felidézvén Somossy Károly kalandokkal és fordulatokkal teli életét, virtuálisan mi is csak csatlakozhatunk Krúdyhoz.
