2023. október 13., 19:39

Az LGT kultikus lemeze, Steve Jobs öröksége és olasz hadüzenet Németországnak

Idén 50 éve, hogy megjelent az LGT Bummm! című ikonikus nagylemeze. Holnap lesz a nemzetközi Steve Jobs-nap, amelyen világszerte az Apple-társalapító tech-gurura emlékeznek majd. S ma 80 éve, hogy a Pietro Badoglio vezette olasz kormány hadat üzent korábbi szövetségesének, a náci Németországnak.

201110302123000.JobsA.jpg
Fotó: Archív felvétel

Kedves Olvasó, amennyiben szereti a Locomotiv GT dalait, s éppenséggel Budapesten járna, feltétlen keresse fel az erzsébetvárosi Dob utca 38-at, s csodálja meg Ön is az épület oldalán látható, 200 négyzetméteren elterülő, 21 méter magas tűzfalfestményt, melyen a zenekar 1973-ban megjelent Bummm! című lemezének borítója látható.

Miénk itt a tér!
A falfestményekkel foglalatoskodó Színes Város Csoport és Erzsébetváros Önkormányzata így tisztelegnek a zenekar munkássága előtt, az ünnepélyes átadással felérő eseményen pedig jelen volt maga Presser és Kemény György grafikusművész is, akinek az ikonikus lemezborító köszönhető.

A Bummm!-on olyan slágerek szerepeltek, mint a Képzelt riport-musicalből származó Ringasd el magad, a Gyere, gyere ki a hegyoldalba, az Ő még csak most tizennégy vagy a Miénk itt a tér! Ez volt az utolsó olyan lemez, amelyen Barta Tamás, az együttes alapító gitárosa is játszott, aki az LGT 1974-es amerikai turnéját követően disszidált, vagyis nem tett eleget hazatérési kötelezettségének. Emiatt a lemezt be is tiltották Magyarországon, s csak 1982-ben adták ki újra.

A másik érdekesség, hogy a zenekarhoz ekkortájt csatlakozott Somló Tamás (aki Frenreisz Károlyt váltotta basszusgitáron) csak a lemez felvételeinek idején tanult meg játszani hangszerén, ezért aztán a Bummm!-basszusrészeit Barta játszotta fel.
“És még valami...”

Holnap, azaz október 14-én lesz a nemzetközi Steve Jobs-nap, amelyet 2011 óta tartanak. Az Apple világhírű társalapítója ugyanazon év október 5-én hunyt el hasnyálmirigyrákban, rajongói pedig egy online megemlékezést szerveztek a Facebook-on. Október 14-én lecserélték profilképüket Steve Jobs fotójára, valamint felvették annak ikonikus öltözékét, a kék farmert fekete garbóval. Így tisztelegtek az előtt az ember előtt, aki nélkül nem lett volna iPod, iPhone és iPad, de a Pixar és a Toy Story sem létezne.

Az Apple-t barátjával, Steve Wozniak elektromérnökkel, valamint Ronald Wayne üzletemberrel alapította 1976-ban – utóbbi azonban tizenkét nappal később kiszállt, s eladta részesedését a két társalapítónak. Jobs és Wozniak első sikersztorija az Apple II számítógép volt, amely milliomossá tette a céget.

A ma már státuszszimbólumnak (is) számító Apple termékekkel Jobs célja kezdettől fogva a felhasználók igényeinek sajátos kielégítése volt, hiszen vallotta, hogy az emberek gyakran nem tudják, mit akarnak, amíg meg nem mutatják nekik. Munkássága során végig innováció és a dizájn szeretete jellemezte, s az esztétika legalább olyan fontos volt számára, mint maga hardver.

Így volt ez első személyes projektjénél, a Macintoshnál is, amely a leginkább tükrözte Jobs nézeteit és elhivatottságát. A számítógépet a buddhista egyszerűség és a nyugati modern ipari formatervezés keresztmetszetének szánta, emellett egy olyan zárt rendszert hozott létre, amely lehetetlenné tette, hogy a felhasználók ilyen vagy olyan alkatrészekkel módosítsák a Macintosht. Például elhagyta a csatlakozókat, valamint speciális csavarokkal látta el a számítógépet, hogy annak házát ne tudják kinyitni.

Az 1984-ben piacra került Macintosh azonban túl drága volt, s az ekkortájt gazdasági problémákkal küszködő Apple vezetése menesztette Jobsot, aki új céget alapított NeXT néven, ahol ugyancsak számítógépeket tervezett. 1986-ban felvásárolta a Lucasfilm számítógépes grafikai részlegét és átnevezte Pixar Animation Studios-ra. Az új cég első egész estés animációs filmje az 1995-ben bemutatott Toy Story volt.

Az Apple élére 1997-ben került vissza, amely második regnálása alatt egy sor új, innovatív termékkel állt elő, s vált azzá a céggé, amely ma is. Az iPod, az iPhone és az iPad mind-mind műfajteremtők lettek, s nemcsak a számítástechnikát, hanem a mobilkommunikációt és a szórakoztatóipart is átformálták.
A kettéosztott Olaszország

1943 nyara igencsak forróra sikeredett Olaszországban. A Szövetségesek július 10-én szálltak partra Szicíliában, amely nem tett jót a fasiszta olasz államot 1922 óta irányító Benito Mussolini megítélésének. A „Duce” egy második Római Birodalmat vizionált, avagy Olaszországot a Földközi-tenger medencéjének domináns hatalmaként képzelte el. Így az 1935-ben Etiópia ellen indított háború, Albánia lerohanása, vagy a későbbi görögországi, illetve észak-afrikai hadjáratok is mind-mind ezt a célt szolgálták.

Az olasz hadsereg azonban nem állt készen a háborúra, és Olaszország korlátozott erőforrásokkal rendelkezett a hadi erők fenntartásához. 1943-ra már csaknem 200 ezer olasz esett el a harcokban, így aztán a partraszállást követően, július 25-én a Fasiszta Nagytanács leváltotta, majd letartóztatta Mussolinit. A fegyveres erők főparancsnokságát III. Viktor Emánuel király vett át, miközben a Pietro Badoglio marsall vezetésével létrejött katonai kormány legfőbb célkitűzése a háborúból való kilépés lett.

Badoglio feloszlatta a fasiszta pártot és fiókszervezeteit is, szeptember 3-án tető alá hozták a cassibilei fegyverszünetet, majd a királlyal és a kormánnyal együtt a szövetségesek fennhatósága alatt álló Brindisibe menekültek. Hitler és a Harmadik Birodalom azonban természetesen nem hagyta annyiban a puccsal felérő hatalomváltást.

Először egy Róma elleni rajtaütésszerű légideszant-akciót javasolt, amely során elfogták volna a királyi udvar és a Badoglio-kormány alkotta „áruló klikket”. Végül azonban a légierő tábornokai lebeszélték a Führert, lévén, hogy az akciót a megfelelő technika és bevethető erők híján nehezen tudták volna megvalósítani. Így aztán Mussolini kiszabadítása mellett döntöttek.

Szeptember 12-én a Tölgyfa-hadművelet keretében Otto Skorzeny és SS-osztaga vitorlázógépekkel landoltak a Gran Sasso kétezer méter magas csúcsán található Hotel Campo Imperial mellett, ahol a Ducét fogva tartották. Kiszabadítását követően a német csapatok egészen Rómáig megszállták Olaszországot, s egy Mussolini-vezette bábkormányt hoztak létre, Olasz Szociális Köztársaság néven (Repubblica Sociale Italiana).

A „csizmaország” így nyílt tereppé változott, hiszen a Salòi Köztársaságként is ismert fasiszta államalakulat és a Szövetségesek felügyelete alatt álló Olasz Királyság szembenállását leginkább a civil lakosság sínylette meg. Az olaszok a saját bőrükön tapasztalták a háborús körülményeket, a megszállt részen partizánmozgalom jött létre, s az ellenállókkal szemben az SS, de Mussolini csapatai is keményen léptek fel.

A Ducét végül a háború „utolsó óráiban”, 1945 április 27-én fogták el a partizánok, amikor is szeretőjével, Clara Petruccival Svájcba próbált menekülni. Egy nappal később kivégezték mindkettőjüket. A német csapatok május 2-án adták meg magukat, így Olaszországban végre véget érhetett a háború.

Badoglio marsall visszavonult a politikai élettől, III. Viktor Emánuel és a Savoyai-dinasztia azonban elvesztették hitelüket a fasiszta rezsimmel való együttműködés miatt. Így aztán 1946. június 2-án Olaszországban népszavazást tartottak a leendő államformáról, s a köztársaság győzelme után a dinasztia férfi tagjainak el kellett hagyniuk az országot, beleértve II. Umbertót, az utolsó olasz királyt is.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.