Anyanyelvi Napok
A magyar nyelv egyike Európa legkorábban önállóvá vált nyelveinek, hiszen az uráli, majd finnugor s végül az ugor nyelvcsaládból kiválva mintegy 3000 éve teljesen különálló életet él. Hosszú története során mind földrajzi, mind műveltségi tekintetben nagy és változatos utat járt be, s a Kelet-Európából indult népek közül elsőként jutott el a nyugati kereszténységen alapuló kultúrkörhöz.
Görföl Jenő, a Csemadok országos titkára:
Az 1980-as évek közepétől a Csemadok Pozsony-vidéki és Galántai Területi Választmánya a december 16-át megelőző héten (december 16. Kodály Zoltán születésnapja) minden évben megvalósították az Anyanyelv hete rendezvényt. Itt nyelvészeink, irodalmáraink bekapcsolásával a nyelv, a nyelvművelés fontosságára szerették volna felhívni a figyelmet. További céljuk a fiatalság, az alapiskolás és középiskolás diákság nyelvművelésbe és a Csemadok munkába való bevonása volt.
2022-ben a Csemadok szervezésében a Felvidéken valósult meg a Magyar nyelv hete Kárpát-medencei rendezvénysorozat. A sikeres esemény után az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Csemadok Országos Tanácsa 2022. november 13-án Együttműködési megállapodást kötött Budapesten, melyet a két testület elnöke, Juhász Judit és Bárdos Gyula írtak alá.
Ezt követően a Csemadok területi szerveinek ülésein, de az országos elnökségben is felmerült a gondolat: kapjon nagyobb teret, figyelmet munkánkban ismét a nyelvápolás.
Kérjük alapszervezeteinket, alap- és középiskoláinkat, hogy rendezvényeiken ismertessék, olvassák fel Szakonyi Károly sorait.
Minden nemzet addig létezik, amíg megőrzi anyanyelvét. Tudunk elveszett népekről, akik ugyan nem haltak ki, de elnémultak, mert elsorvadt anyanyelvük. Több mint hétezer nyelv van a világon, s köztük a mienk. A nagyokhoz képest kicsi, és sok támadás érte az évezredek folyamán. Mégis mindig megmaradt, mert inkább gyarapodott, mintsem veszített. Ez az ereje. Befogadja a hozzá érkezőt, a maga képére formálja a jövevény szavakat, amit pedig a természete nem kíván azt kiveti. Ahogy a folyó is kiveti partjára a hulladékot.
A magyar nyelv gazdag és szép, és ezt nem csak mi magunk gondoljuk így, de minden idegen, aki megismeri. Bernard Shaw angol klasszikus író egyszer azt mondta, ha magyarul írhatta volna műveit, nyelvileg sokkal kifejezőbbek lennének. Mi tudjuk, miért. Mert nyelvi szabályaink, a szinonimák változatossága, a fogalmak megnevezéseinek sokfélesége, a tájszavak gazdagító ízei végtelen lehetőséget adnak az írás vagy a beszéd színességére.
Gondoljunk Arany Jánosra, nyelvteremtő erejére, arra a csaknem hatvanezer egyedi szavára, amivel olyan csodálatos költészetet teremtett. Szavak bőségéből meríthetett Petőfi és más jeles költőnk is, napjainkban pedig Juhász Ferenc hozott létre a lírában új nyelvi gazdagságot anyanyelvünk kiapadhatatlan forrásából. Mert nyelvünk őrzi az ősi szavakat, és sarjaszt újakat.
Szeretjük, s ha szeretjük, hát óvjuk anyanyelvünket. Védeni kell a külső, romboló hatásoktól, köznyelvi elszegényedéstől, a médiákból áradó renyhe beszédtől, a technikai civilizációval járó fogalmak öszvéresítésétől, amikor például angol (vagy más) szavakhoz ragasztunk magyar ragokat, s óvni a hangzás torzulásától. Nem könnyű a kisebbségnek megőrizni anyanyelvét, a nyelv tisztaságát egy más nyelvi közegben. De a magyarországi nyelvhelyességi versenyeken részt vevő határontúli diákok eredményes részvétele, szép beszéde, mindig üzenet a kisebbségben élők anyanyelvi hűségéről, amiért köszönet illeti őket és tanáraikat.
Ez a nyelv tartott és tart össze minket, gondolkodhatunk többféleképpen, de anyanyelvünkben egyek vagyunk. Vigyázzunk rá.
Baráti üdvözlettel: Szakonyi Károly
