Al Pacino 85 éves
Április 25-én lesz nyolcvanöt éves Al Pacino Oscar-díjas amerikai színész, aki hiteles alakítást nyújtott vígjátékokban és bűnügyi filmekben egyaránt, függetlenül attól, hogy a rabló-pandúr játszma melyik oldalán állt: volt már tiszta lelkű rendőr, de gyilkos, sőt Az ördög ügyvédje című thrillerben maga a Sátán is.
Alfredo James Pacino Harlemben letelepedett szicíliai bevándorlók gyermeke. Háromévesen már nagyszülei előtt "lépett fel", és ettől fogva kihasznált minden szereplési lehetőséget. A művészeti főiskoláról 17 évesen eltanácsolták, a következő tíz évben szó szerint nyomorgott, volt jegyszedő, portás, küldönc, újságkihordó, miközben off-off Broadway produkciókban "edződött". Csak 1966-ban jött egyenesbe, amikor felvették Lee Strasberg híres színészstúdiójába (az intézménynek napjainkban társelnöke), három évvel később már a Tony-díj tulajdonosának mondhatta magát.
1969-ben állt először a kamera elé, de az áttörésre 1972-ig várnia kellett. Francis Ford Coppola ekkor osztotta rá A Keresztapa egyik főszerepét, és a kritika szerint semmivel sem maradt el Marlon Brando mögött.
A Serpico című, valós eseményeket feldolgozó filmben egy korrupció ellen küzdő zsarut, A Keresztapa második részében a család donjává "felemelkedő" Michael Corleonét, a Kánikulai délutánban homoszexuális bankrablót formált meg. E filmekért 1972 és 1975 között minden évben jelölték az Oscar-díjra, de a gáláról mindannyiszor üres kézzel távozott. A hetvenes évek végén számos kommersz filmet is elvállalt, üdítő kivétel csak a Brian De Palma által rendezett A sebhelyes arcú című maffiatörténet volt. Ekkoriban inkább a színházban remekelt, 1977-ben ismét megkapta a Tony-díjat, a kritika áradozott III. Richárd-alakításáról. A szereptől nem szakadt el, két évtizeddel később írója, rendezője, főszereplője és producere volt a Shakespeare-dráma nyomán készült, Richard nyomában című filmnek.
A régi Pacino 1989-ben a Szerelem tengere című thrillerrel "támadt fel", ezt követte A Keresztapa harmadik része, majd a Dick Tracy című gengszterparódiában komédiázott felszabadultan, ezért az alakításáért hatodszor jelölték Oscar-díjra.
A kitüntetést végül 1992-ben kapta meg, a számára valóságos jutalomjátékot jelentő vak ezredes szerepéért az Egy asszony illata című filmben. Ugyanabban az évben a Glengarry Glen Ross című drámában a legjobb mellékszereplő kategóriában is jelölték a legrangosabb filmes kitüntetésre. Emlékezetes alakítást nyújtott a romantikus Krumplirózsában, a Carlito útja című krimiben, a Szemtől szemben című akciófilmben volt először látható együtt a vásznon a másik nagy olasz-amerikai sztárral, Robert De Niróval. Az elmúlt két és fél évtizedben forgatta A bennfentes, a Minden héten háború, a Beavatás című filmeket, s feltűnt a népszerű Ocean's-trilógia harmadik részében is.
Ezután megszemélyesítette a gyógyíthatatlan betegeit eutanáziához segítő, Amerikában Dr. Halálnak nevezett Jack Kevorkiant, eljátszotta a gyilkosság miatt elítélt híres zenei producert, Phil Spectort, a Danny Collins című zenés filmben egy öregedő rocksztár megformálásáért Golden Globe-díjra jelölték. Az Angyalok Amerikában című televíziós sorozatban nyújtott alakítását több díjjal honorálták. A színpadon Shakespeare A velencei kalmárjának címszerepében aratott sikert, Oscar Wilde Salome című darabjában többször volt Heródes király, tíz éve egy kifejezetten neki írt darabbal a Broadwayre is visszatért. Az ír című, Martin Scorsese rendezte maffiaeposzért (2020) kilencedik alkalommal jelölték Oscar-díjra, s bár az aranyszobrocskát nem ő nyerte, játékát több díjjal is honorálták.
Szerepelt a Manson-gyilkosságokról szóló, Quentin Tarantino rendezte, Volt egyszer egy Hollywood című filmben és öt éve először forgatott tévésorozatban: a hetvenes években játszódó, Vadászok című szériában egy nácivadászt alakított.
Az elmúlt öt évben előbb a Ridley Scott által rendezett Gucci-filmben játszott, majd két éve a Michael Keaton rendezte Knox notesza című thrillerben. Egyik legutóbbi munkájaként az Amedeo Modigliani olasz festőművész-szobrász viharos életét felidéző életrajzi drámában állt a kamerák elé Johnny Depp rendezésében. A nagy operarajongó hírében álló, szomorú szemű és rekedt hangú színész sokszor választott rosszul, egyebek közt a Csillagok háborúja, a Kramer kontra Kramer, az Apokalipszis most főszerepét is visszautasította. Varázsának kevés partnernője tudott ellenállni, s bár soha nem nősült meg, hosszú kapcsolata volt Diane Keatonnal, ikrei születtek Beverly D'Angelótól, tíz évig egy argentin színésznő volt a partnere, és két éve született negyedik gyermeke Noor Alfallah producertől, akivel azóta már szakítottak.
Alakításaira a spontaneitás, az improvizációs képesség, az erős gesztikulálás és az érzelmi telítettség jellemző. A színészetről azt vallja: "Tanuld meg a szöveged, és hogy hogyan kell elmondani, és aztán ismételd".
Megkapta az Amerikai Filmintézet (AFI) díját, valamint a National Medal of Arts elismerést, az Egyesült Államok legmagasabb művészeti kitüntetését, továbbá több nemzetközi filmfesztivál életműdíját. Kitüntették a Kennedy Center díjával, tagjává választotta az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia, valamint a Brit Filmintézet is. Az Oscar-díj mellett átvehette - négyszer is - a Golden Globe-díjat, valamint az elismerés életműdíjának számító Cecil B. DeMille-díjat, és kétszer a televíziós Emmy-díjat is megkapta, így azon kevesek egyike, aki az Oscar-, a Golden Globe-, a Tony- és az Emmy-díjnak (EGOT) egyaránt büszke birtokosa. 2024-ben jelent meg Sonny Boy című memoárja, amelyben egyes szám első személyben meséli el, hogyan lett a kis Sonnyból – ahogy a barátai becézték – Hollywood sztárja.
