Ady első és utolsó otthona Budapesten - KÉPEKKEL
Budapest belvárosában, a Veres Pálné u. 4-6. szám alatt áll az az ötemeletes ház, amelynek az első emeletén élt 1917 novemberétől 1919 januárjában bekövetkezett haláláig a századforduló legnagyobb magyar költője, Ady Endre, feleségével, Csinszkával. Mindössze 14 hónap adatott meg számára, hogy élvezhesse első és egyben utolsó otthona kényelmét. A lakás 1977-ben, a költő születésének századig évfordulóján vált emlékmúzeummá.
1913-ban, önéletrajzában azt írja, hogy „36 éves leszek, agglegény, 9 év óta minden évben írok egy kötet verset… igazából otthonom, lakásom nincs is.” Két év múlva, 1915. március 27-én feleségül veszi a nála 20 évvel fiatalabb Boncza Bertát, akit az irodalomtörténet elsősorban Csinszkaként emleget. Beköltöznek a lány apjának kastélya mellett álló csucsai házba. Csakhogy Csinszka Pestre vágyik, így egy ideig hotelszobákban éltek a fővárosban, majd Boncza Miklós 1917 januárjában bekövetkezett halála után Berta sok egyéb mellett örökölte édesapja Veres Pálné utcai szerkesztőségét, ahol a Magyar Közigazgatás című lapot szerkesztették. Így adódott reális lehetőség arra, hogy Budapesten, saját lakásban élhessenek.
A barátnőjének küldött levelében Csinszka így jellemezte új otthonukat: „Nem lesz nagy a lakás, de kényelmes, meleg és a mienk. Első emeleten, villany, gáz, lift és központi fűtés, a város szívében és mégis csöndes helyen. Egy kis hallszerű előszoba, három lakószoba, fürdő, konyha, kamra, cselédszoba és egy kis balkon. Nem túl nagy, hosszúkás alakú szobák, de nem is levegőtlenek, s ami rendkívül bájossá teszi: ajtók, ablakok és falak hófehérek lesznek.”
Az ifjú feleség Adynak a lehető legnagyobb kényelmet akarta biztosítani, az ajtók helyére függönyök kerültek, hogy az ajtócsapkodást megelőzze. A padlót filccel vonatta be, hogy a léptek se zavarják a költőt. Mindkettőjüknek külön szobája volt, ezek az ebédlőszerű biedermeier szalont ölelték körül. Itt minden Csinszka ízlését tükrözte, aki haladó módon gondolkodott az otthona berendezéséről, sokat merítve a svájci leányintézeti évei alatt olvasottakból, színházi élményeiből, a kor lakberendezési irányzataiból, valamint a divatlapokból.
Csinszka Ady öccsének írt leveleiből kiderül, hogy a lakás jótékonyan hatott a költő kedélyállapotára, ám éppen ekkor kezdett elhatalmasodni rajta a betegség, és utolsó heteit már a Liget Szanatóriumban töltötte.
A lakás legértékesebb darabjai a nagymamától örökölt ülőgarnitúra, illetve az intarziás tálalószekrény. Személyes tárgyaik közül láthatunk itt egy csészét az Ady család érmindszenti otthonából, a költő egyik tollát, nyakkendőjét, kalapját, ébresztőóráját, cigarettatárcáját, fésűjét, míg felesége hagyatékából egy töltőtollat, édesapja, nagyanyja és nagynénje fényképét. Csinszka maga gondoskodott arról, hogy a falra felkerüljön férje egykori szerelmének, múzsájának, Lédának a fotója is. Szinte minden fényképet, amely a falon látható, Csinszka gondolatai kommentálnak. Jelenleg itt szinte minden az eredeti helyén áll, hála Csinszka részletes feljegyzéseinek, illetve cselédjük elbeszélésének.
Berta 1920-ban feleségül ment a család barátjához, Márffy Ödön festőművészhez, Adyval közös lakását pedig felszámolta. Csinszka 1934-ben, 40 évesen halt meg agyvérzésben. Az Ady-hagyaték java Márffy második felesége, Hacker Franciska, illetve Ady Lajosné révén örződött meg.
Megjelent a Magyar7 2025/2. számában.
