Adamis Anna összegyűrhetetlen rock-musicaljei
Amikor március 14-én átadták az idei Kossuth-díjakat, nagy örömmel konstatáltam, hogy az első három díjazott – Adamis Anna, Dráfi Mátyás és Duba Gyula – felvidéki, bár az örömömbe némi üröm is vegyült, csak most? Utóbbi kettőről tudtam, hogy sajnos még nem kapta meg, de hogy Adamis Anna sem? Hisz a magyar könnyűzene egyik legendája, akinek dalszövegeit azok is kívülről fújják, akik a nevét sem hallották.
Ringasd el magad, Menni kéne, Arra születtem, Petróleumlámpa – de sorolhatnánk napestig a legendás dalait, amelyeket az Omega, a Locomotiv GT, Darvas Iván, Ruttkai Éva, Kovács Kati, Zalatnay Cini vagy Varga Miklós vittek sikerre. S akkor még nem szóltunk a Presser Gáborral írt két legendás rock-musicaljéről (Képzelt riport egy popfesztiválról, Harmincéves vagyok), amelyek közül az első világsikert futott be, s a mai napig állandóan műsoron tartják.
Az elmúlt hetekben 80. születésnapja kapcsán sok mindent leírtak már Adamis Annáról, Gúta szülöttéről és díszpolgáráról, aki 1943-ben az akkor épp a Magyar Királysághoz tartozó csallóközi kisvárosban, de a családja is a csehszlovák-magyar lakosságcsere áldozatául esett, így 1947-ben el kellett hagyniuk a szülőföldjüket.
Adamis Anna Szentendrén nő fel, majd Budapesten jogot végez. Tulajdonképpen már itt eljegyzi magát a színpaddal, amikor a legendás Egyetemi Színpad tagja lesz, amely akkoriban a pesti bölcsészkar Piarista közi épületében, a piaristák egykori kápolnájában talált helyet. Latinovits Zoltán, Mensáros László, Fodor Tamás, Jordán Tamás, Ruszt József és a magyar színház későbbi ikonjai léptek itt fel, amely egyfajta menedékhely és lázadófészek is volt egy gyalázatos, gyilkos évszázad legreményteljesebb évtizedében, amely 1968-ban csúcsosodik ki a párizsi diáklázadással, az amerikai hippimozgalommal, a prágai tavasszal, az esztelen vietnámi háború elleni tüntetésekkel.
„Szeretkezz, ne háborúzz!” – volt a lázadók jelmondata, de mint utóbb kiderült, mint minden más forradalom és lázadás, ez is kifulladt vagy rosszabb esetben vérbe fojtották. Magyarországon a Ki mit tud?-ok időszaka ez, ekkor kezdik pályájukat a következő évtizedek meghatározó könnyűzenészei, Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Korda György, Bródy János, Szörényi Levente, Zorán, Presser Gábor, Kóbor János és sokan mások.
A hetvenes évek már a teljes visszarendeződésről szólt, a lázadók egy része emigrált, mások beilleszkedtek a tájba, s karrierjük kiépítésén fáradoztak.
Nem lehet elítélni őket, hiszen tudjuk, csak egyszer élünk. Azokról most ne is beszéljünk, akik vallásosan és meggyőződéssel hittek is abban a rendszerben, amely továbbra is tisztességesen gyakorolta a tiltani-tűrni-támogatni elvét.
Az új zenés műfaj, a musical is teret nyert Magyarországon a hatvanas években. 1961-ben mutatja be a Szinetár Miklós vezette Petőfi Színház az első magyar musicalt, az Egy szerelem három éjszakáját, amely Radnóti Miklósnak állít emléket. A darab zenéjét Ránki György, a forgatókönyvet Hubay Miklós, a dalszövegeket Vas István követte el. Bár az utána következő Mélyvíz megbukott, a musical hódítása megállíthatatlan volt.
Az Operettszínház folyamatosan importálja a világhírű darabokat (My Fair Lady, Helló Dolly, Hegedűs a háztetőn, West Side Story), s a hetvenes évek elején elérkezik az idő a rockosítottabb változatok színre kerülésére is.
Ennek első darabja lesz a Képzelt riport egy popfesztiválról, amely eszmeileg hasonló göröngyös utat jár be, mint egy évtizeddel később az István, a király.
„Egy öregember küldi szívélyes üdvözleteit a fiataloknak, könnyítsen kedvükön ez a szép fiatal zene” – írta a bemutató elé az akkor már hetvenes éveiben járó Déry Tibor, akit az 1956-os népfelkelésben játszott szerepe miatt kilenc év börtönbüntetésre ítélnek, de 1961-ben feltételesen szabadlábra engedik.
Két évvel később jelenhet meg a Szerelem című novelláskötete, amelynek címadó írásából készül majd Makk Károly világhírnévig jutó legendás filmje Darvas Lilivel, Törőcsik Marival és a szintén börtönviselt Darvas Ivánnal.
1971-ben jelenik meg a Képzelt riport egy popfesztiválról című kisregénye a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában, amelyben az idős író elképzeli az gyilkosságba és káoszba fulladt altamonti rockfesztivált, méghozzá egy emigráns magyar pár szemüvegén keresztül.
Déry nem titkolja ellenszenvét a drogozó, sokszor véglénylétbe süllyedt amerikai fiatalok iránt (vajon mit szólna, ha látná ezek kései utódait). A regényt Pós Sándor álmodta színpadra, s bár úgy volt, hogy a Both Béla vezette Nemzeti mutatja be, a színház vezetése mégis elsikkasztotta a darabot.
a Vígszínház igazgatója (aki akkor már túl van a számára országos elismertséget hozó Jókai- és Gárdonyi-filmadaptációkon), s merészen úgy döntött, a fiatalokkal teli társulata majd színre viszi. Fel is kérte annak megrendezésére a színház ifjú üdvöskéjét, Marton Lászlót, aki zenés darabot látott benne.
Fel is kérte Szörényit és Bródyt, akik viszont úgy ítélték meg, a darab épp a rockmozgalmat figurázza ki, így nem vállalták az előadásban való részvételt. Marton ekkor fordult Presserhez, aki addig még nem dolgozott színházban (azóta is a Vígszínház zenei vezetője), aki némi hezitálás után elfogadta a felkérést, s Adamis Annával hozzáfogtak a rock-musical megvalósításhoz. A siker kirobbanó, 1973. március 2. – új fejezetet nyit a Vígszínház életében.
A közönség megőrül az előadásért, azt több mint négyszázszor játsszák (az előadás eljut a teljes szocialista blokkba), de német és amerikai bemutató is követi a Szent István körúti sikert.
Az előadás magyar főszerepeit, vagyis József és Esztert Tahi Tóth László és Almási Éva játszották, de találkozhattunk Lukács Sándorral, Balázs Péterrel, Béres Ilonával, Nagy Gáborral, Koltai Róberttel, Kern Andrással, Kovács Istvánnal és Kútvölgyi Erzsébettel is.
„Szabadság, emberi lehetőségek, összetartozás, a körülmények hatalma, kitörni vágyás, szeretet, szerelem, hit és más alap emberi dolgok és érzések foglalkoztattak a zeneszövegekben és a dalokban, ha ugyan okos dolog egyáltalán azokat tartalmilag-érzelmileg elemezni. Azt írtam meg, ami bennem volt, és úgy, ahogy én gondolkodom. A darab témájában, dalaiban, hangvételében különbözik például az úgynevezett amerikai érzetű musicalektől” – nyilatkozta a darab keletkezéséről Adamis Anna.
A frenetikus sikert még egy közös Presser-Adamis munka követte, két évvel később mutatta be a Víg szinte ugyanazzal az alkotógárdával az 1945-ös felszabadulás 30. jubileuma alkalmából a Harmincéves vagyok cím alatt futó musicalt dokumentumokból.
Új szereplőként csatlakozott a szereplőkhöz az akkor még főiskolás Hegedűs D. Géza, aki majd a Jó estét nyár, jó estét szerelemben ugrik ki, ahogy Szombathy Gyula és Venczel Vera is. Hány cédula az élet, Kicsi ember, Mi is leszünk szenilisek, Hazudj valami szépet – és még sok más sláger ennek a darabnak a hozadéka. Bár már együtt nem dolgoznak többet, a Képzelt riport örökre össze köti őket.
A darabnak számtalan felújítása volt az elmúlt 50 évben, amelyek közül párat érdemes kiemelnünk. A budapesti bemutató után számos vidéki társulat játszotta az előadást, majd 1980-ban Kolozsvárott is bemutatták. A Vígszínház 1981-ben újította fel, a főbb szerepeket akkor Szakácsi Sándor, Kovács Nóra, Hernádi Judit és Rudolf Péter játszották.
Ugyanitt keletkezéstörténeti dokumentumokkal megtűzdelve 2013-ban ismét bemutatták a darabot, amelyre erősen rányomta a bélyegét az egykori előadás egyik főszereplője, Balázs Péter és az előadás rendezője, az akkori igazgató Eszenyi Enikő párharca is, akik mindketten pályáztak a Vígszínház igazgatói posztjára. Bár Balázst is felkérte Eszenyi, hogy Tahi Tóth Lászlóval és Almási Évával együtt szerepeken az új előadásban, ő ezt elutasította. Pós Sándor 1979-ben két rádióriporter (Szegvári Katalin és Szilágyi János) ún. rejtett mikrofonos beiktatásával készített rádióváltozatot, amelyben Józsefet és Esztert Hegedűs D. Géza és Bencze Ilona alakították S még egy előadás 1998-ból, amikor a Vígszínház alapításának 100. évfordulója tiszteletére Kern András az egykori nagy sikerű musicalek felhasználásával írta meg a Szent István körút 14. című előadást, amelyben a társulat legfiatalabbjai közreműködésével idézi meg az egykori Vígszínház legendáit s legendás előadásait.
Az előadáshoz Presser több új számot is komponált, amelyeknek a szövegét Sztevanovity Dusán írta. Az előadás plakátja is a Képzelt riportot idézi. S itt érdemes megemlíteni, hogy Presser és Adamis közös munkája később nem folytatódott, Presser nem mondott le a zenés műfajról, Fejes Endrével megírják a Jó estét nyár, jó estét szerelem zenés változatát, s 1988-ban jön a máig levehetetlen A padlás, még később a Túl a Maszat-hegyen, s idén ősszel jön ismét közösen Sztevanovity Dusánnal a Pinokkió, amelynek címszerepét a királyhelmeci Dino Benjámin játssza majd.
Felvidéken is színre került a Képzelt riport egy popfesztiválról, 1993 október elsején Frenkó Zsolt rendezésében a komáromi Jókai Színház mutatta be József szerepében Vörös Lajossal, míg Esztert Dósa Zsuzsa alakította. De ott találjuk a szereplők között Varsányi Marit, Kukola Józsefet, Benkő Gézát, Petrik Szilárdot, Mokos Attilát, Boldoghy Olivért, Tóth Tibort, és Stubendek Katalint is, míg az előadás zenéjét a Balla Igor által vezetett Pigmeus együttes biztosította. Pár hónappal később Kiss Péntek József rendezésében ezzel a darabbal indult a szintén komáromi GIMISZ Diákszínpad máig tartó sikerkarrierje is.
Bár Presserrel nem készített több zenés darabot, Adamis Anna később sem lett hűtlen a színpadhoz.
2000 januárjában mutatták be Vukán György operáját Black Advent (Atlanta, Georgia) címmel, amelynek a librettóját szintén Adamis Anna írta Bacsó Péter ötlete alapján. De jelent meg Versek és Képek címmel nálunk rendhagyó verseskötete is, amelyet Gross Arnolddal közösen követett el. S nem feledkezzünk meg a szerzői albumokról, amelyeket nemcsak neves énekeseknek írt, hanem Másik Jánossal együtt két olyan színészlegendának is, mint Darvas Iván (Összegyűrt szavak) és Ruttkai Éva.
Utóbbi 1982-ben jelent meg, Latinovits Zoltán tragikus halála után hat évvel, amelyben Ruttkai a két alkotó segítségével siratja el élete örök szerelmét:
Térdel a szó. Imája csendes, végtelen.
Érted beszél és bennem hallgat a félelem.
Mi mind a ketten valahogy egyet akartunk,
de lehet, hogy másképp s erre nem gondoltunk.
Miért hagytam ezt nem tudom?
Válasz az nincs, csak a megválaszolhatatlan kérdések sorjáznak:
Mért ad a kéz, hogyha vesz
Mért van erőd, hogy sebezz?
Önmagam kérdezem, faggatom.
Mért öl a szó, hogyha kér?
Mért él a hit, hogyha fél?
Önmagam válaszát hallgatom.
