A virtuóz nőügyei
A felvidéki Pusztafödémesen született Lavotta János (1764–1820) korának legismertebb magyar hegedűművésze volt. Noha apja kívánságára jogot is tanult, de leginkább hegedűjátékával igyekezett szórakoztatni diáktársait és ismerőseit. A pénzzel persze (ahogy a művészek általában) ő is felelőtlenül bánt és hamarosan nyakára hágott apai örökségének. Kenyérkereső foglalkozás után kellett néznie, ami jobbára irodai munka volt.
Egyik munkaadója, báró Orczy László (1750–1807) igencsak nagyvonalúan bánt vele. Nemcsak azt tűrte el, hogy olykor délig aludt, de még azt is tudomásul vette, hogy napokra eltűnt és különböző vendégfogadókba kvártélyozta be magát.
Lavottával kapcsolatban az is köztudott volt, hogy „semmiféle szoknyában járó individuum nem nyugodhatott a don juani hajlamú hegedűstől”. Volt Orczy bárónőnek egy francia társalkodónője – bizonyos Euphemia –, akibe Lavotta „őrülten beleszeretett” és rendkívül féltékeny volt rá. Képtelen volt elviselni, ha valaki szintén érdeklődött Euphemia iránt.
A nőnek imponált ugyan Lavotta rajongása, de tisztában volt azzal is, hogy hódolója aligha tudna számára stabil egzisztenciát biztosítani, ezért Lavotta írnoktársának, egy Zsgurits nevű férfinak az udvarlását sem utasította vissza, mert ő ugyan nem volt művész, de tudatosan építette hivatalnoki karrierjét és céltudatosan haladt a ranglétrán.
Lavotta olykor eléggé kisstílű módon igyekezett lehetetlen helyzetbe hozni riválisát. Orczy báró nővére, Zsuzsanna jegyezte fel: „Ha Euphémiát Zsgurits kísérte a templomba, Lavotta utánuk ment, s addig mesterkedett, míg, a sáros időben, teljesen le nem szorította a keskeny járdáról a szegény kollégát, aki aztán szép glancos stiblijével (csizmájával) bokán felül merült a híg latyakba.” A féltékenység végül akkora méreteket öltött, hogy ezt már a toleráns Orczy báró sem hagyhatta annyiban. Egy alkalommal, amikor Lavotta a báró nővérének játszotta legújabb szerzeményét, látta, hogy Zsgurits a szomszéd szobában Euphémiának teszi a szépet, hirtelen félbehagyta a játékot és a báró cremonai hegedűjét – amely elég drága hangszer volt egyébként – Zsgurits fején szó szerint miszlikbe törte. Ez már Orczy bárónak is sok volt, azonnal útilapot kötött Lavotta talpára.
A művész ezt követően rövid időre gróf Zichy Károly (1753–1826) országbíró gyermekeinek nevelője lett, de elsősorban pálinkaivásra bíztatta a fiatal grófcsemetéket azokban a kocsmákban, ahol óraszám hegedült a fiatal joghallgatóknak. Természetesen innen is menesztették, ezért Lavotta különböző, a főúri társaság által kedvelt üdülőhelyeken igyekezett szórakoztatni a vendégeket. Persze a nők itt is felkeltették a figyelmét.
Tiszafüreden egy közbirtokos feleségével kezdett viszonyt, majd a miskolci színház karmestereként is volt számtalan kalandja. Utolsó botrányos ügye a nógrádi Gyürky Pál (1783–1859) kúriájában történt. Lavotta belehabarodott a háziúr szobalányába, akibe Gyürky komornyikja is szerelmes volt. Nagy verekedés lett a dologból és Lavottának ismét új „munkahelyet” kellett találnia.
Az írás megjelent a Magyar7 2025/27. számában.
