A szekértől a hintóig, Tony Curtis városában - KÉPEKKEL
A városi tulajdonban lévő, 1975-ben alapított Szatmári Múzeum a régió szellemi és tárgyi örökségének központja. Itt található Közép-Európa legnagyobb szekér-, kocsi- és hintógyűjteménye. A múzeumhoz tartozó Szalkai–Schwartz-házban tekinthető meg a világítástörténeti kiállítás, a babagyűjtemény, illetve a Tony Curtis Emlékszoba.
Ottjártunkkor Kokas Ignác festőművész képeit bemutató tárlat fogadott bennünket. A NÉKOSZ-nemzedék kiemelkedő tagja, Bernáth Aurél tanítványa 42 évesen robbant be a köztudatba, első önálló kiállítása 1969-ben volt. Kokas Ignác festményei az örökös küzdelmet ábrázolják, visszatérő elemei a fák, a vizek, a hidak és a madarak, más-más megközelítésben, de mindig az emberről szólnak a művei. A nívós díjakkal elismert művész 2009-ben hunyt el.
Ugyancsak a múzeum főépületében látható Gábor Marianne festőművész életmű-kiállítása, Kertész Klára kerámiái, Kútvölgyi Mihály fotóművész Szatmár-beregi fafaragások című fotókiállítása, de betekintést nyerhetünk a szatmári lábbelikészítésbe, a népi díszítőművészetbe, illetve a lakásbelsőt bemutató állandó kiállításba is.
A kocsitípusok alakjuk szerint hajtó, városi, nyitott, félfedeles nyitott, csukott, kombinált, társas, tarantasz kocsik lehetnek. Nevüket pedig a származási helyükhöz, vagy konkrét személyhez kötve emlegetik, például a csurgói, a fóti, a móri vagy Esterházy, Cziráky, Grassalkovich stb. Vidékenként változott a nevük és a típusuk, de mindenütt státuszszimbólumnak számítottak, jelezve tulajdonosuk anyagi és társadalmi helyzetét. A különös kiállítás olyan kérdésekre is választ ad, hogy miképpen lett a parasztszekérből kocsi? Hogyan vált a kocsi a fényűzés eszközévé? Hogyan lett a hintázó szekérből hintó? Az is kiderül, hogy Európában legalább félezer szekérforma alakult ki, a magyarok által gyártott fajták száma pedig 50 körüli.
A Szalkai–Schwartz-ház az utca túloldalán található. Itt látható Szamosi Istvánné Reményi Éva 200 darabos babagyűjteménye, a hozzá tartozó babaházakkal és bababútorokkal.
A magyar származású amerikai filmszínész mindig is ragaszkodott zsidó gyökereihez. 1985-ben és 1988-ban személyesen is járt Mátészalkán, ahonnan apja, Schwartz Manó egykor kivándorolt Amerikába. Ittjártakor a világhírű művész azt mondta, apám lábnyomát keresem a mátészalkai utcákon. Tony Curtis életre hívta az Emmanuel Alapítványt, amely a magyarországi zsinagógák és zsidó temetők megőrzését segíti. Az emlékszobában fényképek mutatják be látogatása legfontosabb pillanatait, és özvegye jóvoltából néhány személyes tárgya, két filmbeli jelmeze, George W. Bush amerikai elnök hozzá írott levele, illetve Curtis két festménye és díjai is megtekinthetők.
Tony Curtis ugyanis gyermekkora óta szívesen hódolt a festészetnek. „A festés többet jelent nekem, mint bármely szerep, amit valaha kaptam”, nyilatkozta.
Megjelent a Magyar7 2024/28. számában.
