A niklai remete emléke Egyházashetyén
Egyházashetye Szent István-kori település Vas vármegyében, a Celldömölki járásban. Igazán nevezetessé az tette, hogy 1776. május 7-én itt született Berzsenyi Dániel költő. A reformkor jeles személyisége születésének 100. évfordulóján, 1876-ban emléktábla került az 1750 körül épült szülőház falára.
Az épületben emlékmúzeumot létesítettek, amelyet 1956. június 6-án nyitották meg, felavatásán Déry Tibor mondott ünnepi beszédet. Később a Petőfi Irodalmi Múzeum közreműködésével új állandó kiállítást rendeztek be, amely 2002 októberétől látogatható. Az emlékház fenntartója a község önkormányzata.
Berzsenyi Dániel középbirtokos nemesi család egyetlen gyermekeként látta meg a napvilágot. Apja, Berzsenyi Lajos földbirtokos és okleveles ügyvéd, anyja Thulmon Rozália volt. Mivel fiuk gyenge fizikumú gyerek volt, 10 éves koráig a parasztgyerekekkel csatangolt, majd magántanulóként kezdte tanulmányait. Két évvel később, 13 évesen került a soproni evangélikus líceumba, de gyakran kimaradozott, és középiskolai tanulmányait nem fejezte be. Apját felháborította fia soproni viselkedése, és egyre inkább elmérgesedett közöttük a viszony.
Dániel egy ideig Niklán, anyai nagybátyjánál húzta meg magát. Nikláról néhány évre visszatért még apjához, de kettejük viszonya egyáltalán nem változott, sőt romlott, mert az ifjú Berzsenyi szívesen írogatott. Feleségül vette rokonát, Dukai Takács Juditot, négy gyermekük született, és 1804-ben végérvényesen Niklán telepedtek le. Berzsenyi Dániel jószágai gyarapításában találta örömét, fiaiból pedig derék gazdákat kívánt nevelni.
Közben 1803-ban Kis János evangélikus lelkész fölfedezte benne a költőt. Három költeményét el is küldte Kazinczy Ferencnek, aki lelkesen fogadta a küldeményt. 1808-ban Berzsenyi egy teljes verseskötetet, 77 költeményt küldött el felfedezőjének, aki átadta őket Kazinczynak, hogy támogassa nyomtatásban történő megjelenésüket. Kazinczy elolvasta a verseket, és lelkes hangú levelet írt a költőnek. Ezzel kezdődött hosszan tartó levelezésük. A kötet megjelenésére 1813-ban kerülhetett sor. Berzsenyi élete végéig mindösszesen 137 verset írt.
A költő egészségi állapota ugyanis 1816-tól fokozatosan romlott, búskomorrá vált. Egy évvel később részt vett Keszthelyen a Helikon-ünnepségen, amelyet Festetics György a dunántúli írók tiszteletére szervezett. Festetics nagyra értékelte munkásságát, Széchenyinek egyenesen ő lett a kedvenc költője, ugyanakkor súlyos lelki csapásként élte meg Kölcsey Ferenc bírálatát a megjelent verseskötetéről. Meggyalázottnak vélte egész költői munkásságát, s mert Kazinczy sem védte meg, megszakította vele a kapcsolatát, irodalmi tevékenységét pedig felfüggesztette.
Életét elsősorban a tudományoknak szentelte, ezt bizonyítják ekkor készült tanulmányai is. 1830-ban a Magyar Tudós Társaság filozófiai osztályának első rendes tagjává választották. Betegsége okán egyik fiára bízta birtokainak igazgatását. 1836-ban szélütésben meghalt. Az Akadémián hajdani kritikusa, Kölcsey búcsúztatta. Földi maradványai Niklán nyugszanak.
A költő újrafelfedezése a Nyugat első és második nemzedékének, elsősorban Szabó Dezsőnek és Németh Lászlónak köszönhető. Mindketten a megkérdőjelezhetetlen erkölcsiségű hazaszeretet költőjét látták Berzsenyiben.
Az emlékház kialakítása nemcsak a költőről, hanem a 18. századi középnemesi életformáról is hű képet ad. A kiállítás egyik legértékesebb darabja Berzsenyi Dániel versei második, bővített kiadásának egy példánya. Néhány személyes tárgya mellett itt olvasható például Kazinczyhoz írt egyik levele. A falakon részletek olvashatók műveiből, értekezéseiből.
A kiállítás a tájat is megidézi, ahonnan a költő elindult, illetve a család dokumentumain keresztül a gazdálkodó nemesség tradícióiról, a birtokgyarapító vágyukról és a királyhűségükről is képet ad. Berzsenyi a nemesi felkelést buzdító versektől eljutott a polgári értékek világához.
Az emlékmúzeum – előzetes bejelentkezést követően – az év minden napján ingyenesen látogatható.
