A magyar beszédművelés ikonja ma lenne 90 éves
Július 29-én, épp 90 éve született a szép magyar beszéd egyik tragikusan rövid életű tanítója, művelője, Montágh Imre.
Élete boldog gyermekkorral kezdődött, ám ez nem tarthatott sokáig, hiszen mindössze 9 éves volt, amikor 1944-ben a nagybánhegyesi kúriáról családjával együtt gettóba került. Egyetlen bűnük zsidó voltuk volt. Innen egy haláltáborba tartó vonatra ültették őket, de a bombázások miatt a vonat nem tudta folytatni az útját, ezért annak utasait romeltakarításra és a halottak összegyűjtésére szólították fel. Imre is a felnőttekkel együtt dolgozott, ezeket a napokat soha sem tudta feldolgozni. Ugyanakkor a családnak egy osztrák katonatiszt jóvoltából sikerült megszöknie. A háborút tehát túlélték, de nemesi származásuk miatt a történelem ismét beleszólt életükbe. Tarnazsadányba telepítették ki őket, ahol a mezőgazdaságban dolgoztak, és csak Sztálin halála után térhettek vissza a fővárosba. Imre színésznek készült, ám Básti Lajos elutasító véleménye miatt más irányban kellett elindulnia. A gyógypedagógiai főiskolára jelentkezett, ahol nagyon gyorsan kiderült róla: az Isten is tanárnak teremtette. Az 56-os forradalomban főiskolásként vett részt, amiért 1956 novemberében bebörtönözték. Egy év múlva került ki a börtönből, s vették vissza a főiskolára.
Tanulmányai befejezését követően logopédusként dolgozott. Először siketnéma gyerekekkel foglalkozott, idővel profi színészeket, amatőr színjátszókat, gyerekeket és felnőtteket egyaránt tanított a tiszta beszédre és az előadói magatartásra. Ádám Ottó rendező figyelt fel színészi képességeire, így került 1962-ben a Színművészeti Főiskolára, ahol beszédtanár lett. Olyan tanítványai voltak itt, mint Esztergályos Cecília vagy Eperjes Károly, az utóbbi többször és több helyütt is hangsúlyozta: Montágh Imre nélkül nem lett volna színész.
Montágh később a főiskola docense lett, és művészi beszédet is oktatott. Rájött, hogy a beszéd önmagában nem, csak a személyiségfejlesztéssel és a kommunikációval együtt tanítható. Figyelme tehát kiterjedt a nonverbális kommunikációra és a viselkedésre is.
Miután Antal Imre 1981-ben meghívta Randevú c. műsorába, és a rádióban is hallható volt, szinte egy pillanat alatt az egész ország megismerte a nevét .Saját műsort indíthatott, közben könyveinek száma is egyre gyarapodott. A helyes magyar beszéd Paganinijeként is emlegették. Imádta, amit csinált, rangot adott a gyógypedagógiának. De imádta a szintén gyógypedagógus feleségét és egyetlen gyermekét, Balázst is. Olyan szuggesztív személyiség volt, olyan szépen beszélt, hogy azok is tátott szájjal hallgatták, akiket a téma különösebben nem foglalkoztatott..Ars poetikáját a következőképpen fogalmazta meg: „A személyiségközpontú pedagógiáé a jövő. Nem a tudáshalmozok gyarapítása, hanem az embereszmény a fontos“. Ezt nemcsak vallotta, hanem ennek szellemében is tanított. Empatikus és etikus tanár volt, erős kisugárzással. Okos, derűs és szórakoztató. Ezért is szerették a tanítványai és a nézők egyaránt.
A halála előtti évben, immár 40 éve, a Felső-Bodrogközbe is eljutott. Mondandójára, gesztusaira, csodás előadói képességére a mai napig emlékszem. Könyvét, melynek a Mondjam vagy mutassam címet adta, személyesen dedikálta számomra, amit ma is féltve őrzök.
Azután amilyen hirtelen berobbant a magyar köztudatba, olyan megdöbbentően gyorsan távozott is belőle. Családjával 1986 nyarán külföldi pihenésre készült, de előtte még meglátogatták Kismaroson felesége szüleit. Miután autójukkal leparkoltak, és felesége már bement a kapun, a beszédtanár azt vette észre, hogy autója elindul a lejtőn, és egyenesen egy 3 méteres árok felé tart. Szerette volna megelőzni a bajt, ezért Ladája elé állt, hogy feltartóztassa azt. Terve azonban tragikusan sült el: előbb ő esett az árokba, majd ráesett autója is. Súlyos sérülésekkel szállították kórházba, de az orvosoknak nem sikerült megmenteni az életét, 1986. augusztus 14-én elhunyt. Ennek a kivételes embernek a földi életből csupán 51 esztendő adatott meg.
A magyar beszédművelés máig legismertebb alakjának munkáit ma is használják a tanítók, tanárok, logopédusok. Magyarországon négy, Angliában pedig egy magyar általános iskola viseli a nevét.
