A kórusvezetéstől a Ringatón át a Zengő Tanodáig és a Kokas tanfolyamig
Gaál Zöld Ágnes Nyitrán végzett magyar–zene szakon, kétgyermekes családanya. Jelenleg gyesen van és idén férjével, Tamással nagy fába vágta a fejszéjét: rendezvényszervezésbe kezdtek. Ezenkívül karnagyként éveken át vezette a dunaszerdahelyi Vox Camerata kamarakórust és pár hónapja saját gyermekkórust alapított a Csallóköz szívében.
Ági édesanyja szintén pedagógus, édesapja pedig ugyan rendőrként végzett, de szintén elvégezte a pedagógiát, húsz éven keresztül együtt vezettek nyári gyermektáborokat. A kapcsolódási pontok a zenével már korán megvoltak, hiszen anyuka is már gyermekkorától járt zongorára, és az édesapa is szeretett énekelni, a nagymamánál pedig szárnyas zongora van a nappaliban. Ági a dunaszerdahelyi Kodály Zoltán Alapiskolába járt ének-zene tagozatos osztályba, majd a Vámbéry Ármin Gimnázium diákja lett, s onnan nyert felvételt Nyitrára, ahol aktívan bekapcsolódott az egyetemi életbe, a Juhász Gyula Ifjúsági Klub elnöke is volt egy időben. Az alapiskola mellett zeneiskolába is járt harmadik osztályos korától, énekelt, választott hangszere pedig a zongora lett. Nyitrán, az egyetem mellett, Fitos Andreánál elvégezte a négyéves zongora szakot. A diploma megszerzése után alma materében, a Kodály Zoltán Alapiskolában dolgozott, s dolgozik a mai napig napközis tanító néniként, ahol negyven tagú gyermekkórust működtetett gyermekei születése előtt. A család Dunaszerdahelyen, majd Diósförgepatonyban lakott és Ágiék a házasság után Vásárúton telepedtek le. Ott beszélgettünk.
Magyar–zene tagozatos tanítóként, gondolom, máshogy viszonyulsz a napközis munkához is, „dallamosabbak” a gyerekekkel eltöltött percek.
Persze. Nagyon sokszor használtam és hallgattunk is zenét. Meg sokat énekeltünk, javarészt népdalokat.
2014 szeptemberében kezdtél dolgozni. Közel tíz év, gondolom, elegendő volt annak felméréséhez, hogy a gyermekek hogyan viszonyulnak a zenéhez, a népdalokhoz, és egyáltalán mennyire ismerik ezeket a dallamokat?
Véleményem szerint azokat a legismertebb népdalokat ismerik, amiket tanultak az óvodában, a zeneórákon, esetleg otthon hallottak a szüleiktől. Mivel iskolánk Kodály Zoltán nevét viseli, ezért fontosnak tartom, hogy a zene kiemelt szerepet kapjon a gyerekek életében. Annak idején én is zenetagozatos osztályba jártam, egészen 2008-ig működtek ezek az osztályok. Idén szeptemberben újra munkába állok, boldog lennék, ha sikerülne újra elindítani az emelt szintű zeneoktatást iskolánkban.
A karvezetői munkád hogyan indult el?
Nyitrán a harmadik évfolyamtól kezdve tanultunk karvezetést, amely bennem sok mindent megváltoztatott. Józsa Mónika volt a tanárnőnk, akire azóta is felnézek, mert rengeteget tanultam tőle. Elsőtől kezdve természetesen az énekkarba is jártunk, zeneszakos hallgatóként lehetőséget kaptunk arra, hogy a karácsonyi koncerten vezényeljünk egy-egy kórusművet. Akkor én kapva kaptam az alkalmon, melynek eredményeképp magával ragadott a karvezetés világa.
Milyen érzés volt? És egyáltalán hogyan vezettek be benneteket a „dirigálás” tudományába?
A szlovák csoporttársaimnál nem volt ilyen lehetőség. Úgyhogy így kezdődött.
És ilyen gyorsan bele lehet jönni?
Igen. Nyilván nem a legnehezebb kórusdarabot kaptuk, hanem minden évben ajánlott valamit számunkra a tanárnő fejlettségi szintünkhöz mérten.
A Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Magyar Kórusa most is működik, ha jól tudom.
Működik, méghozzá magas színvonalon Józsa Mónika vezetésével, aki most már az óvodapedagógus hallgatókat is bevonja a kórus életébe.
Közben Dunaszerdahelyen is kórustag lettél...
Igen, a Vox Camerata tagja, amit 2011-ben alakított újjá Németh Borbála, a művészeti alapiskola énektanára, aki az én énektanárnőm volt tizenöt éven keresztül. Tőle tanultam meg az éneklés csínját-bínját. Ő hívott engem a kórusba, és 2011-től 2015-ig úgy énekeltem ott, mint kórustag, 2016-tól pedig én vettem át a kórus vezetését egészen 2022-ig. Ez idő alatt számos koncertet tudhattunk magunkénak Dunaszerdahelyen és környékén, valamint a határon túl is jártunk. Ezüstsávos minősítéssel tértünk haza a galántai Kodály Napokról, 2019 júniusában a népművelési központ által szervezett kerületi kórusversenyen kiemelt aranysávos minősítést, valamint a legjobb dramaturgiáért járó díjat szereztük meg, továbbá 2020-ban polgármesteri díjjal lettünk gazdagabbak.
Miért?
Azon a fellépésen már 36 hetes kismamaként vezényeltem a kórust. Nagyon intenzív volt ez az időszak, közben ott volt a majdnem kétéves kislányom. Mivel édesanyám és férjem is énekelt a kórusban, úgy nézett ki egy próba, hogy elindultunk Vásárútról, elvittük Fruzsit Dióspatonyba a nővéremhez, aztán mentünk próbára, utána vissza Patonyba és haza. Így működött hosszú hónapokon keresztül, és rengeteg energiát emésztett fel.
Gondolom, a Covid is rendesen belekavart a dolgokba.
A Covid volt az az időszak, amikor a lányom született, tehát a karvezetői feladatokat egy időre átvette a keresztanyám, Koszorús Mátis Gréti, és ő főképp online tartott próbákat a csoportnak. '21 szeptemberében tértem vissza egészen 2022 novemberéig. A Vox Camerata jelenleg is működik Hozák Margaréta karnagy vezetésével.
Aztán jött a Ringató. Hogyan határoztad el, hogy te is „ringatós” leszel?
A gyermekeimmel, először Fruzsinával, aztán Félixszel nagyon sokat jártam Ringató foglalkozásokra, hetente több helyszínre is ellátogattunk. Olyan is volt, mikor már két gyermekemmel jártam, és aztán egyre jobban megtetszett nekem ez a világ, és zene szakosként is adta magát az, hogy a legkisebbekkel foglalkozhassak, illetve a szüleikkel, mert végül is a Ringatónak az a lényege, hogy a szülőket is kicsit formáljuk. Fontos, hogy megfelelő dalanyaggal és ölbeli játékkal lássuk el őket, amelyeket otthoni környezetben is hasznosítani tudnak a mindennapokban. A szakmai képzésre 2024 júniusában került sor Budapesten Gróh Ilona zenepedagógus, a Ringató alapítójának vezetésével, amelyet egy felvételi beszélgetés és tehetségvizsga előzött meg: énekelni és furulyázni kellett. Miután felvételt nyertem a képzésre, egy hetet Budapesten töltöttünk a családommal. Amíg én a képzésen voltam, férjem vigyázott a gyerekekre.
Novembertől pedig a gellei Ringatós csoportot vettem át Varga Denisa kolléganőmtől, így jelenleg két Ringatós csoportom van.
A Zengő Tanoda a te ötleted volt?
Igen. A Zengő Tanodának az lenne a célja, hogy a későbbiekben mindenféle zenei foglalkozásokat magába integráljon. Az első lépcsőfoka ennek a Zengő Gyermekkórus, amelyet 2024 szeptemberétől szerettem volna megalapítani. Felkerestem Takács Tímeát, a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ akkori igazgatóját a gyermekkórus megalapításának ötletével. Igazából szerettem volna, hogy legyen egy városi kórus, ahová bárki jelentkezhet iskolától függetlenül, esélyt adva ezzel a szlovák iskolába járó magyar gyerekeknek is. Tímea nagy örömmel üdvözölte az ötletet, és biztosított arról, hogy az intézmény befogadja a kórust. Meghirdettem tehát, plakátot is készítettem.
Ugyan most csak öten vagyunk, de még gyerekcipőben jár a dolog, és bízom benne, hogy később sokkal többen jönnek majd. A kórusban éneklők nagyon lelkesek, és örömmel énekelnek különböző stílusokban, valamint érdeklődve léptünk a kétszólamú dalok világába, melynek elindítása számomra is újdonság, de a lányok nyitottak a kánonok és a kétszólamú éneklés irányába. Azt vettem észre, hogy a felső tagozatosokat nehezebb megszólítani, mivel nekik már más az érdeklődési körük, rengeteg szakkörre járnak. Úgy gondolom, hogy a kóruséneklést alsó tagozatos korban a legcélszerűbb elkezdeni, hogy aztán őket is beszippantsa ez a világ.
A gyermekkórussal már sikeres fellépéseitek is voltak.
Józsa Mónika és Takács Tímea ajánlására megkeresett Szarka Gyula, úgyhogy az első alkalommal mindjárt jött a „mélyvíz”, melynek köszönhetően a Zengő Gyermek-és Kamaszkórus is közreműködött Szarka Gyula karácsonyi koncertjén a délelőtti és az esti órákban is a dunaszerdahelyi kultúrházban. Decemberben meghívást kaptunk a Városi Gyertyagyújtásra, illetve a vásárúti 3. Adventi Családi Délután szereplői is voltunk. Januárban pedig újra a dunaszerdahelyi kultúrházban léptünk fel a Pázmaneum Polgári Társulás által szervezett ünnepségen a Magyar Kultúra Napján.
A gyerekkórusban milyen dalokat énekeltek?
Az alsó tagozatosok egyszólamú dalokat énekelnek, vagyis népdalokkal és különböző gyerekdalokkal találkoznak leggyakrabban, például Gryllus Vilmost nagyon szeretem, az ő dalait a Ringató során is használom, illetve ők is nagyon szeretik Gryllust, ezért több dalt is megtanultunk már tőle, de kikacsintgatunk modernebb darabok irányába is. Hangszereket is szeretek bevinni a gyerekek közé. A próbateremben található zongora, mellette gitárral és citerával szoktam színesíteni a kóruspróbákat. Nemrégiben jártam Iván Péter intézményvezetőnél, aki szintén pozitívan fogadja az énekkart.
De ez még nem minden. Szeptembertől a Kokas-tanfolyamot is látogatod Budapesten.
Igen, anyukámmal látogatjuk a képzést. Egyik kedves párkányi kolléganőmnél, Hanza Rolandánál lettem figyelmes a Kokas foglalkozásokra, és egyre jobban érdekelni kezdett a Kokas pedagógia. Kokas Klára Kodály egyik tanítványa volt, aki létrehozta a pedagógiai módszerét, amely egy zenéből indított komplex művészeti program. Másfél órás foglalkozás, melynek részei a köszöntő ének, a dalos játék (vagyis a foglalkozásvezető által kiválasztott dallal való játék, dramatizálás), zene befogadás, ahol egy komolyzenei művet fogadnak magukba a gyerekek, majd mozgással és vizuális kifejezéssel hozzák felszínre mindazt, amit bennük a zene elindított. A tanfolyam elvégzése után szeretnék Kokas foglalkozást tartani, illetve tervben van még zeneovis foglalkozások létrehozása is, hiszen erre is nagy igény. Ezek a foglalkozások jelentenék a Zengő Tanoda kínálatát.
Férjeddel Cool-túra néven rendezvényszervező csoportot is alapítottatok, és elsőként Vida Ágnes babapszichológust hívtátok meg Dunaszerdahelyre.
Sokféle programot szeretnénk szervezni különféle témában, legyen az akár egy pszichológiai előadás vagy éppen kisgyermekszínház, mi minden korosztály felé nyitottak vagyunk.
