A gömöri magyarok Csízben ünnepeltek
Lesz itt valami rendezvény? – állít meg a csízi kultúrház ajtajában az egyik magyarországi fürdővendég, aki tőlem hall először a Gömöri Magyarok Kulturális Ünnepélye készülő 31. évfolyamáról. Velünk együtt beül az eseményre, s nem bánja meg, a mintegy másfél órás műsor kellemesen elszórakoztatja, a hagyományos népdalok mellett az erotikán át eljutunk egészen a gömöri táncokig, ez utóbbiakat nagyidai kivitelben élvezhetjük. Ja, és ezen felül a már hagyományos süteményversenyre benevezett finomságokat is megkóstolhatjuk.
„Ne hagyjuk kialudni a lángot, őrizzük meg és vigyük tovább!” – üzeni a pódiumról Agócs Ildikó, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának minap megválasztott elnöke (talán már nem is annyira meglepő módon a tisztújítás előtt álló Csemadok magasabb rangú tisztviselői ingerküszöbét nem éri el a csízi délután), aki a rendezvény múltjáról azt is elárulja portálunknak, hogy egyfajta vándorrendezvényként jött létre a Gömöri Magyarok Kulturális Ünnepélye, vagyis becenevén a GMKÜ, amelynek az elsődleges célja, hogy évente a régió egy-egy településén összehozza a gömöri magyar kultúra ápolóit, akik ismerkedhetnek és barátkozhatnak egymással.
Gesztete és Ajnácskő után idén a rendezést a Csemadok Csízi Alapszervezete és a helyi önkormányzat vállalta fel, s a festői fürdői település méltó helyszínt biztosított a rendezvénynek, amelyet még a szeszélyes időjárás is megkímélt, kellemes nyári hőmérséklet fogadta a résztvevőket és az érdeklődőket egyaránt, akik előtte akár meg is mártózhattak a helyi, országszerte híres fürdő gyógyító jódos vizében.
A faluban bár nincs hagyományőrző csoport már évtizedek óta, nagyon aktív Csemadok alapszervezet működik, emlékszem, vagy két évtizede az akkori elnök, Országh István milyen izgő-mozgó figura volt, évente az első között fizette be a tagdíjakat, s nem egy általa szervezett rendezvényen vehettem részt. Ahogy most kiderült, az alapszervezet jelenlegi elnöke, Homonnai László és társai sem szerettek volna elmaradni mögötte, s bár az elején említett magyarországi fürdővendég csak betévedt a kultúrházba, az így is zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel.
Hosszú évekig az egyik legnagyobb szakmai kifogás a műsor összeállítóit illette, akik a gömöri kultúra egy ugyancsak szűk szegmenséből válogattak, s elsősorban a régió népdalcsoportjai fókuszáltak. Igen ám, de ezek a csoportok az elmúlt két évtized során teljesen elfogytak, olyannyira, hogy idén már Nagyidáról kellett importálni a hagyományos népdalcsokrot és a gömöri táncokat is.
Sajnos, a régió csoportjai többnyire vagy megszűntek vagy tetszhalott álmukat alusszák, hol vannak már a nagybalogiak, az almágyiak, a détériek, a balogfaliak és még hosszasan folytathatnánk a sort.
Igaz, utóbbiak több éves kihagyás után ismét megjelentek, de az öttagú csoport ezúttal nem énekelt, hanem pikáns erotikus pletykákat hallhattunk tőlük, amelyeket kukoricamorzsolás közben osztottak meg hálás közönségükkel. A csoportot elkísérte a falu nemrég megválasztott polgármestere, Szabó Gábor is, aki érdeklődésünkre elárulta, hogy a Fürtöcskék alapító-vezetője Mihályi Edit betegsége és halála óta a csoport nem lépett fel, de nemrég Csépe Andrea vezetésével öten úgy döntöttek, hogy az egykori csoport nevét megtartva megpróbálnak új utakra lépni. Bár ez az út nem is annyira új, hisz annak idején már próbálkoztak önálló színpadi előadással (Farsang, Lakodalmas), amelyek nagy sikert arattak, előbbi különdíjat kapott Szepsiben is, az Egressy Béni Országos Fesztiválon is.
A most először Csízben bemutatott Szerelempatak című előadás a falu egykori ágytitkaiba nyújt kíméletlen és nosztalgikus betekintést.
A pikantéria jellemezte a Gesztetei Barkó Menyecskék előadását is, akik ugyancsak alaposan megcsappantak, a Mede Margit vezette csoport létszáma szintén öttagúra zsugorodott Csízben, de az általuk gerjesztett hangulat még mindig a régi szép időket idézte. Annak idején Ág Tibor járt a községben s gyűjtötte fel Motyovszky Teréz népdalkincsét, amiből ízelítőt kapott a csízi közönség is. Az igazi gömöri népzenei hangulatot viszont áji népdalcsokorral megspékelve a Demko Mária és Vámos István vezette Nagyidai Hagyományőrző Csoport volt kénytelen bebiztosítani, akik szintén fogynak-fogyatkoznak, de a lelkesedésük még mindig a régi. Szinte teljes pompájában mutatta viszont magát a Sósik Szilárd vezette rimaszombati Blaha Lujza Vegyeskórus, míg új arc volt a rendezvény történetében a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója, Szaniszló Dániel, aki olasz dalokat adott elő Čarnoky Éva zongorakíséretében, s akinek a szárnyaló hangját hallva nem is tartjuk túlzásnak a simonyi fiatalember nagy álmát, hogy egykor majd neves olasz operaházak színpadán lépjen fel.
A könnyedebb műfajt a rimaszombati, de jelenleg Füleken élő Arany Niki képviselte a rendezvényen, aki régi magyar filmek slágereiből nyújtott át egy nagy csokornyit.
Nincs GMKÜ, ahogy lassan gömöri rendezvény sem, a minap Komáromban tehetségdíjat kapott Mákvirágok nélkül, akik Páko Mária irányításával ezúttal Győry Dezső, Gárdonyi Géza és Pósa Lajos egy-egy megzenésített versét tolmácsolták a közönségnek, míg a prózát a helyi Hencz Mátyás képviselte, aki a róka és a farkas meséjét ismertette. Kár, hogy a műsor összeállítói idén sem adtak nagyobb teret a prózának, ahogy a gömöri cigány kultúrát is mellőzték, pedig számos tehetség közül válogathattak volna, ahogy – mint minden ilyen rendezvényen – elkelt volna egy ún. sztárvendég is, aki behozta volna akár a fiatalabb nemzedéket is, hisz nélkülük lassan elfogy a GMKÜ közönsége is.
Évek óta a GMKÜ kísérőrendezvényének számít már a süteményverseny, amelyre ezúttal tizenkilencen jelentkeztek be.
A háromtagú zsűri (Agócs Ildikó, Kovács Ágnes, Mikó Alexandra) sós, édes sütemények és rétesek közül választhatott. A harmadik helyen a nemesradnóti Csemadok mákos rétese, a másodikon Csernok Éva krémese, az első helyen Kiss Irénke sós süteménye végzett, míg a polgármester, Július Tkáč különdíját Hencz Erzsébet érdemelte ki.
