A Bajor Gizi Színészmúzeum
A XII. kerületi Stromfeld Aurél utca 16. szám alatt álló budai épülethez a kerten át lépcső vezet a bejáratig. Az ajtó két oldalán egy-egy tábla: az egyik az alapítónak, Gobbi Hildának, a másik az egykor itt lakó művésznőnek, Bajor Gizinek állít emléket. Mindkettőt a színházi dolgozók szakszervezete állíttatta.
Belépve az ajtón, egy kicsi, viszonylag sötét előtérben találjuk magunkat, ahol megváltva belépőnket, fontos információkat kaptunk a múzeum alkalmazottaitól.
Sőt, amikor kiderült, hogy látogatásunkról újságcikk is készül, Kovács Ágnes személyében egy igazi színháztörténész kalauzol bennünket. Valaki, aki mindent tud a magyar színjátszás történetéről, ráadásul imádja is azt, amit csinál.
Bevezetőképpen egy filmes összeállítást néztünk meg a tragikusan korán elhunyt, tehetséges fiatal színész, Farády István narrációjával. Az összeállításból kiderült, hogy Bajor Gizi Beyer Gizella néven látta meg a napvilágot 1893-ban, és a sors is úgy akarta, hogy már gyerekként kapcsolatba kerüljön a színházzal, hiszen házuk ablaka a Népszínház épületére nézett.
A matrózruhában felvételiző, Szép Ernő-verset mondó Gizit nem lehetett nem szeretni. Nagyszerű színésznő, nagyszerű háziasszony volt, család- és embercentrikus, aki imádott élni. Ezután Gobbi Hilda mondja el az őt kérdező Farádynak, hogy 1934-ben lépett színpadra először Bajorral, aki arra tanította, mindig higgyen a színházban.
Nagyon kevés élő anyag maradt fenn Bajor Giziről, ezért leginkább kortársai vallomásaiból tudhatunk színészi kvalitásairól. Ruttkai Éva mindössze egyetlen előadásban, az Ármány és szerelem című Schiller-darabban játszhatott együtt nagy elődjével. A Lujza szerepét megformáló Ruttkai is kapott útravalót Bajortól: azt tanította meg neki, hogyan kell drámai pillanatot teremteni.
Bajor Gizi háromszor volt férjnél. Első férje Vajda Ödön ügyvéd volt, akinek a következő házasságából született gyereke, Vajda Miklós a művésznő keresztgyereke lett. Vajda Miklós a műfordításnak szentelte életét, és mindig szeretettel emlékezett meg keresztanyjáról.
Bajor Gizi második férje bankár volt, majd harmadik házassága Germán Tibor fülspecialista szakorvossal tartósnak bizonyult, ráadásul egyfajta biztonságot is jelentett a színésznő számára. Bár Bajor filmekben is játszott, legnagyobb sikereit a színpadon érte el, és már 35 évesen a Nemzeti Színház örökös tagja lett.
De nemcsak a színpadon, hanem az életben is jelesre vizsgázott: a háború idején embereket mentett és bújtatott. Zsidó származású férjét is megmentette a munkaszolgálattól, de bújtatta az erdélyi származású Tamási Áron írót is. Mindig nagy társadalmi életet éltek, sokszor fogadtak vendégeket.
A művésznő legközelebbi barátnője Honthy Hanna és Barát Irén tüdőgyógyász volt, idővel Gobbi Hilda is közel került hozzá. Máig talány azonban a halála, nem tudni, hogy a férje végzett-e vele, vagy kettős öngyilkosságot követtek el, esetleg haláluk hátterében politikai indokok álltak.
A színészmúzeum Gobbi Hilda kezdeményezésére jött létre 1952-ben. A neobarokk házat még Bajor Gizi fivére vásárolta, majd Országh Béla tervei alapján átépítették. Harmadik férjével, Germán Tiborral 1933-ban költözött ide.
A ház hamarosan a művészvilág egyik találkozóhelyévé vált. Színészmúzeumként Bajor halálának első évfordulóján, 1952. február 12-én nyitotta meg kapuját. Az 1945 után társbérlőként beköltözöttek fokozatos elhalálozásával egyre több és több hely szabadult fel az épületben a múzeum javára. A földszinten kaptak helyet az időszaki kiállítások, az emeleti öt szobában látható az átfogó színháztörténeti kiállítás.
Az egyik időszaki kiállítás Latinovits Zoltán, a színészkirály életművét mutatja be Embernek röpülni boldogság címmel. Megtudjuk, hogy Latinovitsot Bajor Gizi bátorítása irányította a színház felé. A Ruttkai Évához fűződő olthatatlan szerelme pedig összefonódik a Vígszínház Rómeó és Júlia előadásával. Ruttkai Éva beszél férje haláláról, de első találkozásukról, első közös játékukról is. A kiállítás felidézi azt a társadalmi környezetet is, amelyben a meg nem értett művész élt.
Idén júniusban nyílt meg a tragikusan korán, 53. születésnapján elhunyt Börcsök Enikőt bemutató kamarakiállítás. Bár mindössze három évtized adatott meg neki a színpadon, így is remek alakítások fűződnek a nevéhez. Büszke volt vígszínházi tagságára, amely nem akadályozta meg őt abban, hogy olykor-olykor kipróbálja magát más társulatoknál is. Sőt a rendezésbe és a jelmeztervezésbe is belekóstolt.
Felejthetetlen alakját fényképek, előadásrészletek, személyes tárgyak és dokumentumok idézik meg. „Börcsök Enikő igazi nagy színésznő volt, ritka tüneménye a teremtésnek, de ennek semmi jelét – a csodálatos alakításokon kívül – nem adta. Egyszerű volt, természetes és őszinte. Nem kívánt magának előjogokat a tehetség okán, és nem nézett le senkit azért, mert annak nem adatott annyi az isteni szikrából, mint neki” – búcsúzott a kivételes művésztől Valló Péter rendező.
Ottjártunkkor éppen e kiállítási helyiségben kezdődött egy izgalmas előadás Őze Lajosról, hiszen a múzeumban heti 1-2 alkalommal rendezvényeket és villasétákat tartanak.
Az emeleti helyiségekben található a magyar színház egyik legnépszerűbb műfajáról, az operettről, illetve sztárjairól, Blaha Lujzáról, Fedák Sáriról, Honthy Hannáról, a Latabárokról, Sárdy Jánosról, Rátonyi Róbertről, illetve a műfaj ismert komponistáiról összeállított tárlat.
A magyar táncművészet nagyjainak, beleértve a néptáncot, a balettet, a mozgásművészetet, szintén egy teljes terem állít emléket.
A kulisszák között című kiállítás viszont nem kötődik konkrét személyekhez, helyette a színházi alkotófolyamathoz kapcsolódó emlékeket mutatja be az olvasópróbától a bemutatóig, de van kabarésarok és kiállítás a vándorszínészetről is.
Érdekességként láthatunk itt a lebontott Nemzeti Színház nézőteréről néhány széket, amelyet Gobbi Hilda mentett meg az utókor számára.
Megjelent a Magyar7 hetilap 6. számában.
