930 éve halt meg Szent László király

Nagyapja Vazul, I. (Szent) István király unokatestvére volt, akit az államalapító király megvakíttatott, hogy ne támaszthasson igényt a trónra. Vazul fiai, Béla, Levente és András Lengyelországba menekültek, László itt született 1040 körül Béla és Richeza, II. Mieszko lengyel király lányának házasságából.

András, száműzetéséből visszatérve, 1046-ban elnyerte a koronát, s hazahívta Bélát, aki 1048-tól az ország harmadrészét úgynevezett dukátusként kormányozta. A trónviszályok megelőzését, az államhatalom kiterjesztését, a trónörökös uralkodásra való felkészítését szolgáló dukátus területe nem volt egységes, a részét képező vármegyék többsége az ország peremvidékein feküdt. A dukátus élén álló herceg önálló udvartartással rendelkezett, ami lehetővé tette, hogy növelje befolyását, ez pedig többször a királlyal való konfliktushoz vezetett.

Így történt ez 1060-ban is, amikor I. Béla fegyverrel szerezte meg a trónt fivérétől, I. Andrástól. Az ő 1063-ban bekövetkezett halála után német segítséggel András fia, a tízéves Salamon lett a király, Béla fiai, Géza és László Lengyelországba menekültek. A két fivér a következő évben betört az országba és végül Salamonnal kiegyezve megosztoztak a dukátuson. Géza és Salamon viszálya 1074-ben harccá fajult, s Géza a mogyoródi csata után letette unokatestvérét a trónról.

Géza három év uralkodás után meghalt, a trónon László követte, akit csak 1081-ben tudtak megkoronázni, amikor a Szent Korona birtokában lévő Salamon lemondott. László legfőbb feladatának a rend helyreállítását, a keresztény vallás helyzetének erősítését, az államhatalom megszilárdítását tekintette a polgárháború sújtotta, külső támadásoktól fenyegetett országban. "Vérrel írott" törvényei még a korszak Európájában is kifejezetten szigorúnak számítottak, de nagyobb kiszámíthatóságot jelentettek, mint a korábbi, gyakran szokásjog alapján történő bíráskodás.

Törvénykönyve a nagyobb értékű lopásokat halállal vagy csonkítással, a kisebbeket testi fenyítéssel büntette. Halálbüntetés járt a nőrablásért, a pogány szokások gyakorlásáért, néha még a házasságtörésért is, a büntetések között szerepelt a száműzetés, a megkorbácsolás, nők esetben a kolostorba zárás. A korábban az udvarnép felett ítélkező nádorispán bírói szerepkörét az ország minden nemesére kiterjesztette, ezzel megkezdődött a bíráskodás rendszerének kiépülése.

László vezetésével tartották 1092-ben az első magyarországi zsinatot, amely megerősítette a keresztény hittételeket és tiltotta a pogány szokásokat.

A határozatok többek között ösztönözték a plébániák alapítását, elrendelték, tiltották a papok házasságát és hogy világiak egyházi javakat birtokoljanak. Ezek a rendelkezések hasonlóak voltak a nyugat-európai gregorián reformokhoz - azonban ott az egyház, míg itt a király kezdeményezte azokat.

Tekintélyét tovább növelte, hogy uralkodása alatt, 1083-ban történtek meg az első magyar szentté avatások: az év során az államalapító I. István király, fia, Imre herceg, annak tanítója, Gellért püspök, illetve két zoborhegyi remete maradványait emelték az oltárra. László hozta létre a zágrábi és a váradi püspökséget, templomokat, kolostorokat alapított, amelyek nemcsak vallási, hanem rövidesen kulturális központokká váltak.

A megerősödött országra támaszkodva aktív külpolitikát folytatott. Mind a nyugati, mind a keleti kereszténységgel szoros kapcsolatban állt: egyik lánya, Piroska II. Jóannész Komnénosz bizánci császár fiához ment feleségül, s Iréné néven az ortodox egyház szentje lett.

Uralkodásának kezdetét a Salamon és az őt támogató IV. Henrik német-római császár elleni küzdelmek határozták meg. Később a pápaság és a császárság konfliktusát, az invesztitúra-harcot kihasználva, kiterjesztette az ország határait: 1091-ben elfoglalta a trónviszály miatt anarchiába süllyedt Horvátországot, amelynek élére unokaöccsét, Álmos herceget állította. A hadjáratot a kunok betörése miatt félbe kellett szakítania, s az ellenséget sikeresen visszaverte. Egy monda szerint párviadalban győzött le egy magyar lányt elrabló kun vitézt, a legenda a keresztény hit diadalát jelképezte a pogányok fölött. Egy másik legenda szerint, amikor az erdélyi Torda közelében harcolt a kunokkal, a túlerő miatt vissza kellett vonulnia a Torockói-hegység irányába. A király ekkor Istenhez fohászkodott és a hegy kettéhasadt, üldözői pedig szakadékba zuhantak. Mivel II. Orbán pápa nem ismerte el a horvát hódítást, László utolsó éveiben a császárhoz közeledett, beavatkozott a lengyel és cseh trónviszályokba is.

A király a csehek ellen indított hadjárata alatt megbetegedett, és 1095. július 29-én Nyitrán meghalt. Fiúörököse nem lévén Álmost jelölte ki utódául, de a trónon végül annak bátyja, Kálmán követte.

Kegyhellyé vált nagyváradi sírját a reformáció korában feldúlták, majd a katedrális is megsemmisült, sírhelyének feltárása még várat magára. A nagyváradi vár kapujánál két éve a lovagkirály lovasszobra fogadja a látogatókat. 1192-es szentté avatásakor leválasztott koponyáját ereklyetartóban, hermában helyezték el, amelyet a győri székesegyházban őriznek. Alakja köré mondák és legendák szövődtek, a nép sokáig hitte, hogy a szent király "kijön" a sírjából, ha nagy veszély fenyegeti a magyarokat és győzelemre segíti népét. Nevét számos település őrzi a Kárpát-medencében, Nagyváradon a mai napig tartanak Szent László-ünnepségeket.

Szent László király Erdély, a magyar katonák, a Kaposvári és a Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye védőszentje, június 27-i ünnepe a magyarországi lengyelek napja is.