2022. február 28., 17:01

110 éve született Alfonzó, híres színész, parodista

Száztíz éve, 1912. február 28-án született Alfonzó, azaz Markos József színész, artista, parodista.

Alfonzó
Fotó: Retro Kabaré Videók facebook

Erős, sportos testalkatú ifjú volt, az iskolai fegyelmet nehezen tűrte. A kereskedelmi iskolában komoly konfliktusba keveredett egyik tanárával, aminek az lett a vége, hogy kicsapták.

Autószerelő inasnak állt, szabadidejét a ligetben töltötte, ahol artistákkal barátkozott és megtanulta mutatványaikat.

Kétségbeesett apja "rendes" foglalkozást akart fiának, ezért Strasbourgba küldte egy ismerőséhez. A fiatalember Párizsba utazott tovább, és a Renault gyárban kapott munkát autószerelőként.

1930-ban hazatért és a Vidám Parkhoz tartozó varietében pankrátorként kezdett dolgozni. A társulattal Bulgáriába szerződött és a Hortobágy bikájaként birkózó számmal járta az országot, a turné azután szakadt félbe, hogy egy török ellenfele legyőzte.

1933-ban a Royal Orfeum táncos produkcióiban lépett fel, egy évig Itáliában dolgozott, de a katonai behívó miatt vissza kellett térnie.

Leszerelése után az Arizona mulatóban lett parkett-táncos, de amikor az egyik vele ízetlen tréfát űző gazdag vendéget felpofozta, innen is mennie kellett.

Újabb vándorévek következte, ezalatt Egyiptomban, a Közel-Kelet mulatóiban lépett fel Joe Stan művésznéven. Ezt hamarosan Alfonzóra változtatta, a XIII. Alfonz spanyol király haláláról megjelent újságcikk nyomán:

Meghalt Alfonz óh, a király, éljen a király!

felkiáltással. 1938-39-ben ismét Nyugat-Európában turnézott, s megismerkedett a pantomim "atyjával", a francia Marcel Marceau-val is. Hazatérve ismét varietékben dolgozott akrobataként és táncosként,

a fellépések között paródiákkal szórakoztatta kollégáit, a Moulin Rouge igazgatója felfigyelt fel rá és ötleteit beépítette az előadásokba.

A második világháború végén, 1944-ben munkaszolgálatra hívták be, de sikerült megszöknie és álnéven műtőssegédként dolgozott a Rókus kórházban.

A háború után, 1945-ben egy orosz katonatiszt tolmácsaként került Szegedre, ahol megpróbálkozott a színészettel, de reményei nem váltak valóra. Budapesten a híres bűvész, Rodolfó partnere volt a Fővárosi Nagycirkuszban, de ő önálló estre vágyott.

Apránként kialakított magának egy egyszemélyes színházat, melynek írója, rendezője, főszereplője is volt. Szállóigévé váltak bemondásai, poénjai, zseniális paródiákat rögtönzött. Az 1956-os forradalom után családjával külföldre távozott, Bécsben, majd Belgiumban élt és a legkülönfélébb filmekben vállalt szerepeket. Dolgozott Totóval, Vittorio de Sicával és Jacques Tatival, szíve azonban hazahúzta, itthon a Vidám Színpadhoz szerződött, melynek nyugdíjazásáig tagja maradt.

Alfonzó reklámfilmekben is szerepelt, szlogenjei máig velünk élnek.

Megvette az ehetit?, Van egy fölösleges százasa?, Ne nekem köszönje!, Ide figyeljenek emberek!

Több mint húsz magyar filmben játszott kisebb-nagyobb epizódszerepet, az 1970-ben forgatott Én vagyok, Jeromos színészi jutalomjátéka lett. 1972-ben a Vigyázat mázolva című kisfilmben nyújtott alakításával elnyerte az oberhauseni fesztivál fődíját. Talán legemlékezetesebb alakítását a Keménykalap és krumpliorrban láthatta a közönség, Bagaméri, az elátkozott fagylaltos megszemélyesítéséért Münchenben a Prix Jeunesse fesztiválon dicsérő oklevelet kapott. Számos tévéfelvétel készült vele, nagy sikert aratott a Ványadt bácsi című Csehov-paródia és a fiával, Markos Györggyel előadott karmester-paródia. A különös tehetségű művész 1969-ben lett érdemes művész. Alfonzó 1987. május 5-én halt meg Budapesten.
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.