100 éve jelent meg A Mi Lapunk első száma

Amikor 1932 januárjában megszűnik, már régen több mint cserkészlap, rendszeres munkatársai között olyan írókat tudhat, mint Móricz Zsigmond, Móra Ferenc vagy a szlovenszkói magyar írók színe-java.

Egyszemélyes szerkesztője az a sváb származású, Óverbászról elszármazott Scherer Lajos, akinél kevesebb magyar lelkületű embert hordott a hátán Felvidék.

„Nem program kell ide, hanem munka!” – üzente az olvasóknak a lap egyik főmunkatársa, a semmilyen lexikonban nem szereplő, a második világháború vérzivataros éveiben eltűnt Fenyves Pál, s tartották is magukat az ígéretükhöz. 

A trianoni impériumváltás után szinte a semmiből indult újra az élet az elszakított területeken. A lapok többsége megszűnt, az írástudó értelmiség egy része elhagyta a szülőföldjét, sok helyütt a magyarországi forradalmak utóhatásai elől menekülő emigráns írók segítségével indul el a szellemi élet. Elég pár év, s a polgári demokráciákra jellemző differenciált sajtóstruktúra Csehszlovákiában is kialakul.

1920 és 1938 között mintegy 700 magyar lap jelenik meg Csehszlovákiában.

A napilapok száma meghaladja a húszat, minden politikai irányzatnak, s minden nagyobb városnak jelenik meg napilapja, de az egyházak, az ifjúsági és kulturális mozgalmak is adnak ki hosszabb-rövidebb, többnyire rövid(ebb) életű lapokat.

Az országos lapok közül talán a leg(el)ismertebb az 1922 és 1938 között működő Prágai Magyar Hírlap, amely főleg Dzurányi László főszerkesztői működése alatt virágzik,

de említsük meg az Esti Újságot, Kassai Munkást, Magyar Napot, Magyar Újságot, A Reggelt, Kassai Naplót. De mindegyik nagyobb szlovenszkói magyar városnak van saját napilapja. Nincs ezzel másképp Losonc sem, amelynek első lapja, a Pelikán címet viselő hetilap 1846 és 1847 között jelent meg, de a város leghosszabb életű lapja a 40 évfolyamot megélt Losonc és Vidéke lett, amelynek első száma 1879. november 16-án jelent meg, s egészen a trianoni döntésig működött.

Ennek folytatásaként is tekinthetünk a két háború között működő Losonci Hírlapra. De az 1945-ig terjedő időszakban mintegy húsz lapot adtak ki a nógrádi megyeszékhelyen. Volt, amelyik egy számot ért meg, de voltak olyan lapok is, amelyek bőven kinőtték a helyi kereteiket, s országos hírnévre tettek szert. Ilyen volt a Scherer Lajos alapította, s az alapító egyszemélyes szerkesztésében működő A Mi Lapunk, amelynek első száma épp száz évvel ezelőtt, 1921 januárjában jelent meg, s évi tíz alkalommal jelent meg egészen 1932 januárjáig.      

„Scherer Lajos bámulatos érzékkel megsejtette, hogy a lapjába írogató ifjakban jövőre kiható gondok és tervek feszengenek, teret adott nekik, s A Mi Lapunk néhány éven át nagyon megközelítette az ifjúsági sajtó ideálját.” – Krammer Jenő értékeli így egy 1935-ös tanulmányában (A szlovenszkói magyar serdülők lelkivilága) a lap történetét, s bizony nem tévedett.

A lap nemcsak több nemzedéket indított el a felnőtté válás útján, hanem gyorsan kinőtte cserkészlapi jellegét is, s bármelyik irodalmi-társadalmi lappal felvette a versenyt.

S tette mindezt ingyen, a lap ugyanis a munkatársainak egy huncut fillért nem fizetett. De ki is volt ez a Scherer Lajos, akinek legendás élete ugyancsak megérdemelne egy külön cikket. Unokája, Vágás István 1994-ben megírta A Mi Lapunk és nagyapja történetét, amelyből kiderül, hogy nagyapja 1874 szeptember 16-án született a mai Szerbia területéhez tartozó Óverbászon. Bár földműves apja nyolc gyereket nevel, a fiúk közül hármat is kitaníttat, így jut el Scherer Lajos is a pozsonyi evangélikus líceumba, majd már saját erejéből végzi el a kolozsvári egyetemet, ahol magyar-német szakos tanári oklevelet szerez.

1898 végén nevezik ki helyettes tanárrá Losoncra, feleségül veszi a szintén verbászi német lányt, Heib Erzsébetet, s Losoncon, a Madách utcában építtet házat. Két fia, s egy lánya születik, s itt éli mindennapjait 1945 augusztusáig, amikor ő is az etnikai tisztogatás áldozata lesz. Szellemi tanítványa, Szalatnai Rezső írja élete utolsó szakaszáról: „1945. augusztus 1-én 72 éves korában egy lepedőnyi batyuval a hátán, a nagyothalló ősz tanárt egy szekérkaraván tagjaival együtt szlovák csendőrök kikísérték a magyar határra, kiutasították. így mindentől megszabadulva baktatott régi vándorként az országúton, míg délután valahol vonatot ért, amelyre fölkapaszkodott. A vonatot fegyveres banditák megállították, s elvették a szegény vándor batyuját.

Mint a mesebeli koldus kezdett el új életet. Két kezével teremtette meg új létét, és Nagymaroson csatlakozott egy termelőszövetkezethez.

Megtanulta a földművességet, kiváló, aranykalászos gazda lett, tyúkfarmjáért kitüntették. Belépett a Nemzeti Parasztpártba, a szegény parasztok és népi értelmiségiek közé. Előadásokat tartott. Mikor megállapították hatszáz forintos nyugdíját, közel nyolcvanéves korában, elvonult Bihartordára lányához, tehetséges és kedves unokáihoz. Bihartordáról a család a Szeged melletti Kiszomborba települt át. Ebben a két faluban újra írni és fordítani kezdett, tökéletes szellemi erővel, mint egy ifjú. Megírta realista önéletrajzát, verseket írt, zsoltárokat fordított, s csak úgy, mint ahogy egy versenyt végez el a sportoló: lefordította Schiller Tell Vilmosát, az Orleánsi Szüzet, Stuart Máriát, a Messinai Arát és Goethe teljes Faustját.”

A Mi Lapunk első száma 1921. január 8-án jelent meg, az utolsó száma 1932 januárjában. Alig tíz esztendő, de micsoda tíz év.

S bár egy folyóirat viszonylag gyorsan avul el, A Mi Lapunk ma is frissnek, üdének, élvezetesnek tűnik, igaz, alig van olyan jelentős szlovenszkói magyar író, aki ne publikált volna benne, sőt sokan itt kezdték az irodalmi pályafutásukat.

Idézzük ide a lap engedélyokiratát, amelyet 1920 december 20-án kelteztek: „A bratislavai Školský referát f. hó 14-én 54.136/II. sz. a.k. rendeletével megengedi, hogy Scherer Lajos tanár úr szerkeszthessen és kiadhasson egy ívnyi terjedelmű havi folyóiratot A Mi Lapunk címen. Ez a folyóirat csak cserkészdolgokkal, sporttal, ifjúság testedzésével, antialkoholizmussal, esperanto-nyelvvel és az ifjúság vallás-erkölcsi nevelését illető dolgokkal foglalkozhat." Nos, foglalkozott is. Az első években klasszikus cserkészlapként működött több nyugati cserkészlapot is mintául tekintve. Az USA-ban ekkoriban 500 ezer a cserkészek száma, akik havi 84 oldalon vehetik kézbe a Boys' Life c. lapjukat. A Mi Lapunknak az első évben 851 előfizetője volt (ebből 798 Csehszlovákiában, 47 Magyarországon), s 1 100 példányban jelent meg. Az utolsó szám 600 példányban.

Rendszeres kapcsolat az ifjú olvasókkal

A lap a klasszikus rovatok (cserkészélet, önképzőkörök munkája) mellett fejtörőkkel, pályázatokkal, szerkesztői üzenetekkel tartotta az aktív kapcsolatot az ifjú olvasóival,

de volt rendszeres könyvszemléje (ezt Fenyves Pál szerkesztette, s mivel a Magyarországon kiadott könyvek behozatalát tiltották, különös jelentősége volt), de olvashattunk tudományos és társadalmi újdonságokról (a csallóközi vizahalászatról, a rozsnyói vasércbányászatról, a magyar nép nyelvének tanulmányozásáról, ahogy figyelmeztet a német fasizmus előtörésére is), s meglepő módon igen bőséges a lap hirdetési felülete is, a lapot is nyomtató Vigh Károly nyomdájától kezdve Breuer Ottó lámpaáru raktárán át a rimaszombati Salczer áruházig sokan hirdetnek a lapban.

S a lapnak van humorérzéke is, amely közli például egy Dini Dani adófizető pógar olvasói levelét is: „Hájjá mó, tisztőtt Úr! Tudomósomra gyütt, hogy egy gyiák-ujsógot árúl meg oszt maga is csinójja. Úgy gyütt tudomósomra, hogy fiam a Sóndorka, aki oda jár a gyiák-oskolába, haza hozott egyett azutón osztón aszondta hogy itt van la, Apóm „Az emmiőnk lapunk." Mondok, hogy magam is szörnyen kedvellem a betűt, azutón osztón mekkövetem bion én is szokok follalkozni ilyesmivel. Mondok a Sóndorkónak. hogy máj hozzójórolónk minnyójan, hogy mekkövetem minél finomabb tartalom legyen benne, mer hogy ilyen lapra a lyövő generáció szempontyábó igazón nagy szükség van. Mekkövotem, ha a Tisztőtt Úr mennem veti, hót munkatársi szerepre jómagam is vállalkozok.” Dini Dani úr munkásságának későbbi nyomát nem találjuk a lapban, de a szerzői névsor így  is patinás.

Prágában megalakul az ott tanuló magyar diákok Szent György Köre, amely komoly hatással lesz A Mi Lapunk további működésére is.

Elindul a regösvándorlás, fiatal egyetemisták járják Szlovenszkót és Kárpátalját, gyűjtik a falusi értékeket (nem kis mértékben Szabó Dezső falurajongása hatására), s a lap szerkesztésébe ekkoriban száll be Tamás Lajos és Fenyves Pál is. 1927-ben megjelenik Móricz Gyalogolni jó c. írása is, s a lap lassan támadások kereszttüzébe kerül. Győry Dezső Kisebbségi géniusz c. vallomása is itt jelenik meg, amelyben Győry kijelenti:

A lap egyre több harcot kénytelen megvívni, s a többfrontos harc lassan felőrli az olvasótáborát és Scherer Lajost is, akit 1929-ben eltávolítanak a tanári állásából is. Bár Masaryk köztársasági elnök, aki fogadja a Sarló küldöttségét, segít, s háromezer koronás gyorssegélyt utal ki Scherernek, aki később résznyugdíjat is kiharcol magának, de  mivel a lap példányszáma radikálisan csökken, hisz Pozsonyban megalakul  a Tábortűz c. ellenlap, 1932 januárjában minden fanatizmusa ellenére kénytelen lehúzni a rolót. Így is még évekig fizeti a tartozását a nyomda felé. 

„Gyönyörűséges feladat a miénk. Hónapról hónapra, évről évre gondozni, vezérelni a körénk sereglő fiatal szíveket, utat jelölni, jó példát mutatni, szerető szóval, baráti szigorúsággal, mindig változatlan megértéssel együtt élni A Mi Lapunk ifjú táborával. Fényes tábor A Mi Lapunk népe: a cselekvő krisztusi hitnek munkára termett, küzdelemre kész fiatal serege. Érette vagyunk és vele maradunk jóban-rosszban. Ők így neveznek bennünket, A Mi Lapunk, mi pedig úgy érezzük, hogy ők a mi fiatalabb testvéreink. Ők a mi erőtartalékunk és mi vagyunk az ő erősségük. Kilenc év minden munkája, öröme, bánata összekovácsolt bennünket” – írták a lap megalakulásának tizedik évfordulóján megjelent vezércikkben 1931 januárjában.