Végelgyengülés…
… ez állt a hivatalos papírokban, ám az igazság más volt. A munkaszolgálatosként dolgoztatott Szerb Antalt 75 éve verték halálra Balfon.
A fiatal író tehetségéről mi sem árulkodott jobban, mint hogy a Nyugat-ba egyszerre hat versét is közöltek 1921-ben, később pedig kritikákat írt a lapba. A Napkelet folyóirat is lehozta az írásait, illetve a Minerva című tudományos, szellemtörténeti, arisztokratikus és reprezentatív jellegű folyóirat írógárdájához is csatlakozott.
Munkássága középpontjában a lázas útkeresés, történelmi múlt és a mesék időtlen világa állt.
Életének legmozgalmasabb időszaka a 30-as évek voltak, 1933-ban a Magyar Irodalomtudományi Társaság elnökévé választották, 1935-ben és 1937-ben Baumgarten-díjat kapott, előadásokat tartott a Magyar Rádióban, mindeközben szorgalmasan fordított és írt.
Ekkor született meg két nagy sikerű regénye: a Pendragon-legenda, amely szerencsésen ötvözi a kalandregényt, a krimit, a kultúrhistóriát és mindezek paródiáját, valamint az 1937-es Utas és holdvilág, a magát kereső ember önelemző regénye, írja a mult-kor.hu.
Ám 1941-től szűkült az alkotói tere. Megszűnt a Nyugat és több ellenlábasa is a vesztét akarta. A Magyar irodalomtörténet című művét, amely azóta is a magyar irodalomtörténet-írás legkiemelkedőbb teljesítményei egyikeként számon tartott mű, betiltották és 1944-ben munkaszolgálatra hívták. Itt az állandó nélkülözéstől, a kemény munkától és ütlegeléstől legyengült írót 1945. január 27-én egy nyilas keretlegény puskatussal verte agyon.
A Page Not Found történelmi stúdióblog szerint ,
