Vas Ottó nyolcvanadik születésnapjára

Ahogy Jan Kadár legendás filmrendező, úgy Vas Ottó is Budapesten született (1940. június 25-én), s a fővárosból került a Felvidékre. Gyermekkorának jelentős részét Köbölkúton töltötte. A Páris patak partján található községhez kötődik első szavalói emléke is. Országos szavalóversenyt 1957-ben, Komáromban, érsekújvári gimnazistaként nyert először. Egyetemistaként a főiskolások Koncsol László által megszervezett szavalókörének is aktív tagja volt.

Az irodalom és szavalás iránti vonzalma határozta meg pályaválasztását is: magyar-orosz szakos gimnáziumi tanárként diákok generációinak megbecsülését vívta ki szakmai hozzáállásával, emberi tartásával egyaránt.

Az Ipolysági Magyar Tannyelvű Gimnázium pedagógusaként (ahol 1961-től 1995-ig tanított  magyar nyelvet és irodalmat, orosz nyelvet, valamint esztétikát, s nyugdíjazásáig ő volt az iskolai könyvtár vezetője is) 1963-ban létrehozta a József Attila Irodalmi Színpadot, amely az iskola keretei között, a Csemadok morális, és anyagi támogatásával működött 1995-ig. Az alapító, és az irodalmi színpad egyaránt országos, sőt, nemzetközi hírnévre tett szert.

A Jókai Napok, valamint a balassagyarmati irodalmi napok rendszeres résztvevői, díjazottjai voltak.

A diákszínpad harminckét évi működése alatt dél-szlovákiai, magyarajkú települések egész során vendégszerepelt. Magyarországi (például balassagyarmati) vendégszereplései során a csoport segített tudatosíttatni az anyaországi közönséggel, hogy a színvonalas magyar kulturális élet földrajzi határai nem azonosak az országhatárokkal.

Diákok hadával kedveltette meg az irodalmat (köztük közéletünk több későbbi jeles képviselőjével, pl. Csáky Pállal, Hunčík Péterrel, Hrubík Bélával, N. Tóth Anikóval, Korpás Árpáddal, Forgács Miklóssal), generációk ízlését pallérozta. Az irodalmi színpad történetét 1993-ban könyvalakban is feldolgozta. A publikáció az Ipolysági Magyar Tannyelvű Gimnázium jóvoltából jelent meg. A rendkívül sikeres egykori diákszínpad relikviáival Vas Ottó igazi lokálpatriótaként az ipolysági Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria gyűjteményét gyarapította.

Az ipolyságiak a városért tett ténykedéséért 2002-ben neki ítélték a város díját.

Előadói, s felkészítői tapasztalatait a 2001-ben, a Csemadok Művelődési Intézete, s a Gyurcsó István Alapítvány segítségével megjelentetett Hogyan tanuljunk verset, és prózát (Előadók, felkészítők kézikönyve) című, hangzóanyaggal gazdagított (ezen Cselényi László, Gyurcsó István, Kulcsár Ferenc, Zs. Nagy Lajos, Németh István, Ozsvald Árpád, Berkó Sándor, Dénes György, Forbáth Imre, Mikola Anikó, Szenes Erzsi, Török Elemér, Tőzsér Árpád, Vozári Dezső, Győry Dezső, Rácz Olivér, Tóth Elemér, Tóth László, Bábi Tibor és Varga Imre verseit tolmácsolja) könyvében bocsátotta a köz rendelkezésére.

A kötet bevezetőjében Kosztolányit idézi („A vers néma. Adj neki hangot.//A vers a könyvben halott. Keltsd életre. Mi a szavalás?//A vers föltámasztása papírsírjából”), s ahogy a kötet előszavában írja: „Ez a könyv a szó szoros értelmében véve nem szakmunka. Közvetlenül nem támaszkodik semmilyen beszédtechnikáról, előadó-művészetről szóló könyvre, és nem akarja ezeket helyettesíteni. Viszont tartalmazza mindazt, ami ötven év szavalása, harminckét év kisszínpadi rendezői munkája és diákjaim szavalóversenyekre történő felkészítése alatt lerakódott bennem.

Célom az volt, hogy tapasztalataimat megosszam azokkal, akik akárcsak jómagam, a pedagógiai munka terheit viselve, vállalják a diákok felkészítését a szavalóversenyekre és egyéb műsorokra.

Sok-sok gyakorlati tanácsból állt össze ez az írás. Néha olyanokból, amelyeket szinte  mindenki ismer, de (vagy éppen ezért) betartásukkal már nem nagyon törődik. Ha kollégáim egyet-kettőt mégis felismernek és megszívlelnek, már nem dolgoztam hiába.” (A kötet letölthető az alábbi oldalról is.)

Röppenj, te szó! Tűzfarkú üstökösként

rajzolj sivár egünkre új csodát!

A te fényedben villanjon a sorsunk,

ha rémisztenek szétlőtt koponyák. (Berkó Sándor)

Isten éltesse!