Városi rókák és szeretetéhes nők. Durica Katarina bemutatta új regényét

2020. december 1., 18:36
Horváth Szomolai Andrea

Prostitúció, nők elleni erőszak, bosszúpornó, brüsszeli eurokraták zárt világa és az őket kiszolgáló személyzet – ezek a kulcsgondolatok lengik át a népszerű felvidéki írónő, Durica Katarina legújabb könyvét, a napokban piacra dobott Városi rókákat. A regényt Budapest legnépszerűbb irodalmi műhelyében, Juhász Anna Irodalmi Szalonjában mutatták be online formában.

Fotó: Durica Katarina

Durica Katarina a Rendes lányok csendben sírnak című sikerkönyvében bolygatott maffiatéma után újra darázsfészekben nyúlkál. A napokban kiadott Városi rókák című regényében ismét e kívülről láthatatlan világba vezeti be az olvasót, a hatalom, a kiszolgáltatott nők, a kompromisszumok és a lázadások világába. A szerző új regénye izgalmas krimi, felkavaróan őszinte vallomások sora, három nő harcának és útkeresésének felemelő története.

A történet egy a szüzséhez vezető izgalmas fordulattal kezdődik, majd a bonyodalom és a kibontakozás után ugyanoda, Brüsszel főterére térünk vissza.

Ezzel az írónő egyfajta keretet ad a szövegnek. Klára, az egyik főszereplő egy jómódban élő édesanya. Férje, Gergő felelősségteljes pozíciót tölt be az Európa Parlament színes forgatagában. Klára jól felépített karriert hagy hátra maga mögött, hogy a család Brüsszelbe költözhessen Gergő munkája miatt. Bár mindenük megvan, Klára sokáig mégis céltalannak, keservesnek érzi életét az eurokraták által kialakított aranykalitkában, míg nem hozza össze az élet a Gömörből származó, nehéz sorsú Andreával, aki kisfiát, Rudit hagyta otthon a szlovákiai kis faluban, hogy Brüsszelben pénzt keresve megalapozhassa családjuk anyagi biztonságát.

Igazi, kínkeserves rendeltetés azonban a prostitúcióra kényszerített Timinek, Andrea féltestvérének jut, aki a regény végén az emberek arcába tolja a kegyetlen igazságot, párhuzamot vonva az éhes, szerencsétlen, természetes élőhelyüket elvesztett „városi rókák” és a lelki terhekkel küzdő, szeretetre éhes nők között.

A Városi rókák című regény témáját és Durica Katarina őszinte írói stílusát tekintve ugyanakkora sikerre számíthat, mint a Rendes lányok csendben sírnak.

A könyvet Budapest impozáns irodalmi műhelyében, Juhász Anna irodalmi szalonjában mutatták be november 30-án. A szerzővel Juhász Anna, irodalomkritikus, elemző beszélgetett, a regényből a felvidéki származású színművész, Borbély Alexandra olvasott fel részleteket.

Juhász Anna kíváncsi volt arra, hogy kezeli az írónő családja azt a tényt, hogy Katarina állandóan olyan kényes témák forgatagába keveredik bele, mint a dunaszerdahelyi maffia, a prostitúció, a bosszúpornó és a nők elleni erőszak. A szerző elmondta, mára már sikerült egyfajta páncélt növesztenie, otthon már le tudja vetkőzni magáról mások sorstragédiáit, a családdal pedig kendőzetlenül lehet beszélgetni kényes témákról is. Durica Katarina mosolyogva mondta el, hogy a brüsszeli magyar közösség majdnem ugyanúgy működik, mint bármelyik felvidéki kisvárosé, így Belgium fővárosában is akad témája és interjúalanya bőven.

Brüsszelben lassan már sokkal több a magyar, mint amennyi például Somorján maradt”

– jegyzi meg – Klára alakja az itteni barátnőim összegyúrt változata. Ők magányos nők, tehetségesek, okosak, szép karriert hagytak hátra maguk mögött , most pedig egy buborékban élnek, joggal érzik úgy, hogy átverték őket, hiába kapnak meg mindent a férjüktől”.

A regény kulcsgondolata és a három nőt összefogó érzés a kiszolgáltatottság és a sodródás. Életük nagy kérdéseiben nem ők döntenek, valaki, vagy valami felsőbb hatalom irányítja őket.

Juhász Anna megjegyezte, a regény fabulája szépen mutatja azt is, hogy a pénz nem minden: Andrea folyamatosan gyűjt, Timinek nincs semmije, és még azt is elveszik tőle, Klára pedig gazdag, de egyikük sem boldog.

Juhász Anna kérésére Durica Katarina elmondta, Brüsszelben kezdte el az emberkereskedelemmel kapcsolatos kutatásait, „Timivel” és az ő történetével a piroslámpás negyedben ismerkedett meg, amelynek megalázó és nyomasztó hangulata a regény lapjairól is visszaköszön.

Itt szembesültem azzal, hogy a prostitúcióra kényszerített lányok többnyire diszfunkcionális családokból származnak, a világ legszegényebb régióiból hozzák őket „dolgozni”, megerőszakolják, betörik őket.

Senki nem képzelheti azt, hogy egy nő valóban önszántából akarja ezt művelni – jegyzi meg az író – súlyos kérdések ezek a mai társadalomban, szembesülni azzal, mennyiféle erőszak van a világban. Mindenki választ olyan csatornát, ahol ez ellen küzd. Én azt a formát választottam, hogy nyitva tartom a szemem és írok róla”.

Brüsszel izgalmas város, a szamitok, csúcsértekezletek helye, rendkívül sokrétű a társadalom összetétele. Durica Katarina nem csak a megalázott, reménytelen helyzetben élő női sorsokat boncolgatja, regényébe belecsempészi a menekült-kérdést is Ahmed alakján keresztül. Andrea és Ahmed kapcsolata valahol a reményt sugallja, pozitív morzsa a drasztikus cselekmények mellett.

Juhász Anna a könyvbemutató utolsó szakaszában kérte Durica Katarinát, mesélje el, milyen utat járt be ő maga a regénnyel.

„Én a történetmesélésben hiszek – válaszol az író – Mindenkinek van egy batyu a hátán, és olyan könnyű ítélkezni, pálcát törni a másik felett. Itt az volt a mozgatórugó, hogy a pornó és a prostitúció is elfogadottá vált. Tele vagyunk mítoszokkal, nagy hazugságokkal, és ezt akartam az emberek arcába tolni, hogy nézd meg: a testét kínáló lányt nem lekurvázni kell, hanem segíteni rajta, vagy legalább nem megalázni”.

Durica Katarina december első hetében Szlovákiába érkezik Brüsszelből és kávézók teraszán dedikálja könyveit az érdeklődőknek. December elsején, délután öt órakor Komáromban, a Klapka vendéglőben. December negyedikén, szintén öt órától a dunaszerdahelyi Buena Caffe bárban.