Variációk Madáchra, vagyis MI 200
Tavaly hanyagolta el a magyar közvélemény Madách Imre születésének 200. évfordulóját, ugyanis szinte mindent Petőfinek rendeltek alá. Ez alól kivételt talán csak MI, felvidéki magyarok jelentettünk. Igaz, ez így is lenne rendjén, Madách Imre ugyanis itt született, ezen a tájon, egy dél-szlovákiai szlovák falucskában Alsósztregován, ahol voltak is megemlékezések, emlékkonferenciák, s az év végén egy műnyomó papírra elkövetett reprezentatív, alig 80 oldalas kiadvány is megjelent a Madách Egyesület jóvoltából. Hol máshol…
„Minden nagy mű kortársam” – írta pár évtizede a szintén felvidéki kötődésű Hamvas Béla, s akárhonnan lapozzuk is, Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeménye bizony abszolút kortárs mű.
Legfeljebb az okostelefonos, pártízszavas szókinccsel bíró mai ifjúság számára némileg nehezen értelmezhető már. Nekik nyújtanak fogódzót Gyenes Gábor illusztrációi, aki tavaly a pozsonyi G 19 galériában állította ki XXI. századi Tragédia-értelmezéseit, s ha Trump-pal, Putyinnal, iszlám fundamentalistákkal találkoznak a képeken, ne lepődjenek meg, valószínűleg Madách is efelé mozdult volna el, ha történetesen nem az 1850-es sötét Bach-abszolutista években, hanem ma írja a nagy művet.
S ilyenkor azt se feledjük, bizony Madách annak idején se nagyon talált megértésre, a kiegyezésbe beleájult Magyarország nem a Tragédia olvasására és annak színházi bemutatására koncentrált, inkább csak a mű londoni színét próbálta bemásolni mindennapjaiba. Arra – mármint a bemutatóra – 1883-ig kellett várnia, s a mai ifjúság is inkább már csak a Tragédia zanzásított kivonataival birkózik meg. S még azzal is nehezen.
Nos, a Madách Egyesület, Csanda Gáborral az élen, Szászi Zoltán szerkesztésében arra vállalkozott, hogy Madách Imre-díjasokat kér fel arra, hogy olvassák újra a Tragédiát, s ahogy Gyenes Gábor is tette, értelmezzék újra azt, vagy legalábbis tegyék meg lábjegyzeteiket.
A kötetben természetesen szó esik magáról a Madách-díjról is, amelyet 1967-ben alapítottak, s amelynek jelenét az Irodalmi Alap 2022-ben befejezettnek tekintette. Hisz tudjuk, se pénz, se posztó, ha a kisebbségi kultúráról van szó.
Igaz, a díj odaítélése az utóbbi időkben ugyancsak belterjessé vált, s mivel most átvette egy maszek kulturális szervezet, a folytatást inkább hanyagoljuk. A kötet részletesen is számot ad az 1989 utáni időszak díjazottjairól (legalábbis az eredeti művek szerzőiről), s azt is megtudhatjuk, ki miért érdemelte ki az elismerő kitüntetést. 1989-ben például az a Balla Kálmán kapta az Életírásjelek című verseskötetéért, aki a most megjelent kötetben egy hosszabb tanulmányt közöl a felvidéki Madách-kultusz ürügyén az összmagyar és felvidéki magyar irodalom köztes, sokszor köszönőviszonyban sem lévő állapotáról, nem elhanyagolva a szomorú tényt, hogy az összmagyar irodalom mindig mostohagyerekként kezelte a felső-magyarországi végeket, s nemcsak a Trianon utáni időszakban, s nemcsak a kommunisták alatt, amikor a nemzet- és az államhatár fogalma egybeesett.
Még szerencse, hogy volt egy Czine Mihály, Pomogáts Béla vagy Görömbei András, aki mindezt nem így gondolta. Balla izgalmas tanulmánya sok apró, de annál izgalmasabb momentumra kitér, így az összmagyar csőlátás mellett megkérdezi például, hová helyezhetjük el az 1939-1945 közötti, azon felvidéki területeknek a magyar irodalmát, amely a müncheni döntés után hazatért az összmagyarsághoz, s akikkel máig se nagyon foglalkozott senki.
De számos ilyen megválaszolatlan kérdéssel rukkol elő Balla Kálmán, a MI 200 kötet legizgalmasabb felvetéseit generálva ezzel. A kötet többi, Madách-díjas szerzője ábécé-sorrendben verssel (Ardamica Zorán, Barak László, Csehy Zoltán, Hizsnyai Zoltán, Németh Zoltán, Polgár Anikó, Tőzsér Árpád, Vida Gergely), prózával (Bárczi Zsófia, N. Tóth Anikó) járul hozzá a MI 200 című vállalkozáshoz, amelynek a szövegeken kívül a kötet borsos ára is figyelmeztet: Madách 2023-ban (illetve a hozzáférés éve: 2004) is ugyancsak aktuális. Legfeljebb Miltiadész nem klasszikus görög dalt, hanem Lady Gagát énekel az athéni kávézóban, míg Az ember tragédiáját vígoperettként adná elő egy hazai társulat, amelybe számlaképes szubrettet és altot keresnek. B típusú jogosítvánnyal és magyar nyelvtudással rendelkezők előnyben.
Mi 200 (Madách Egyesület 2023)
