Valóban létezhetett Don Quijote?
MADRID. Két kutató rábukkant azokra a dokumentumokra és történetekre, amelyekből Cervantes dolgozhatott a búsképű lovag megalkotásakor.
Egy El Toboso közeli faluban ismeretes egy történet, mely szerint egy nap a főügyész, Francisco de Acuña páncélba öltözött, és nekiindult, hogy megtámadja és elűzze a falu vezetőit. Mindezek után az önjelölt lovagot bíróság elé állították. Ez volt a szerencséje a két történésznek, ugyanis a procedúrát részletesen lejegyezték, a papírok pedig fennmaradtak az utókor, jelen esetben Francisco Javier Escudero és Isabel Sáncez Duque számára.
Habár a kutatók maguk is azt állítják, hogy az azonosítás csak egy feltevés, sok egybeesés hitelesíti az elméletet. Acuña kalandos hőstette például egy hónappal előzte meg a Don Quijote első kiadását. Szintén a történetet inspiráló dokumentumok közé sorolják egy kevésbé ismert író Menéndez Pidal történetét, melynek főszereplője bezárkózik saját világába, csak könyveinek szenteli idejét, majd szépen lassan beleőrül az olvasott történetekbe.
Vannak olyanok is, akik úgy vélik, nem kell minden esetben megtalálnunk irodalmi történeteink hús-vér szereplőit. „A vágy, hogy valódi emberek nevét társítsuk nagy irodalmi figurákhoz mindig is jelen volt az emberekben. Sokszor képtelenek vagyunk elhinni, hogy ennyire élő karakterek léphetnek elő csupán az írók fantáziájából. De máshonnan is megközelíthetjük a kérdést. Nincs az a falu vagy város, ahol ne találnák egy helyi bolondot. Cervantes, aki annyi helyet járt végig, nyilván találkozott ezekkel a figurákkal.” – fejtette ki véleményét Andrés Trapiello, író.
Habár a kutatók maguk is azt állítják, hogy az azonosítás csak egy feltevés, sok egybeesés hitelesíti az elméletet. Acuña kalandos hőstette például egy hónappal előzte meg a Don Quijote első kiadását. Szintén a történetet inspiráló dokumentumok közé sorolják egy kevésbé ismert író Menéndez Pidal történetét, melynek főszereplője bezárkózik saját világába, csak könyveinek szenteli idejét, majd szépen lassan beleőrül az olvasott történetekbe.
Vannak olyanok is, akik úgy vélik, nem kell minden esetben megtalálnunk irodalmi történeteink hús-vér szereplőit. „A vágy, hogy valódi emberek nevét társítsuk nagy irodalmi figurákhoz mindig is jelen volt az emberekben. Sokszor képtelenek vagyunk elhinni, hogy ennyire élő karakterek léphetnek elő csupán az írók fantáziájából. De máshonnan is megközelíthetjük a kérdést. Nincs az a falu vagy város, ahol ne találnák egy helyi bolondot. Cervantes, aki annyi helyet járt végig, nyilván találkozott ezekkel a figurákkal.” – fejtette ki véleményét Andrés Trapiello, író.
Forrás
kulturpart.hu
