Vajon ki él tovább: versem-e vagy én? - Pajor István emlékezete
Pajor Istvánt a 19. századi Nógrád megye irodalmi életének egyik központi alakjaként tartják számon. 1821. május 20-án – Pajor József földbirtokos, megyei tisztviselő és Kalmár Johanna fiaként – a Hont vármegyei Alsó-Nyéken, a mai Nagykürtösi járáshoz tartozó Ipolynyéken született.
Bölcsőmet Hont kies Nyék-völgyén ringatták; / Valék ügyvéd, író; fáradtam e megyén, / Jártam öt-hat helyen kilenc-tíz iskolát, / Vajon ki él tovább: versem-e vagy én? – írta egyik költeményében Pajor István. Életének egy-egy szakaszát Felsőszemeréden és Százdon töltötte, ahol magánnevelőként rokona, Szontagh Ádám foglalkozott vele. Amint azt a Pallas Nagylexikonban összefoglalták, a gimnáziumot Korponán végezte, ahol Besztercebánya, majd Nagyvárad későbbi püspöke, Ipolyi Arnold volt az iskolatársa.
Pajor tanult a selmecbányai és a pozsonyi líceumban, majd jogi tanulmányait a losonci református kollégiumban végezte: „Egy ideig mint kezdő ügyvéd Pesten működött, majd szülőföldjére térvén, magánügyvéd volt, de sokszor megyei megbizásokban is részesült. 1849-ben a magyar kormánybiztos első megyei aljegyzővé nevezte ki, később a vármegye tisztifőügyésze lett.”
Már a selmecbányai diákévei alatt foglalkozott irodalommal; a Honderü, a Pesti Divatlap, az Életképek, az Athenaeum és a Kritikai Lapok még a forradalom kitörése előtt helyet adott verseinek. 1859-ben kiadott költeményeit Csalomjai álnéven jelentette meg, Neologia és orthologia című munkájával 1883-ban bekapcsolódott a nyelvújítási mozgalomba, ugyanekkor Schiller és Goethe epigrammáit, Horatius műveit és Ján Kollár verseit fordította magyarra. Ekkor már királyi tanácsos.
Ipolysági visszaemlékezését Csáky Károly helytörténész elevenítette fel:
1899. március 29-én Balassagyarmaton halt meg. A Honti Lapok 1899-ben így írt róla: „Ha a mi örök büszkeségünk, a hős Szondy emlékét kellett dicsőíteni, ha Ipolyinak emeltünk egy emléktáblát és rendeztünk egy gyászünnepélyt, ha kaszinónk tartotta jubileumát, ha tisztviselői jubileumot rendeztünk, ha a szegénynek, árvának, éhezőnek könnyét kellett felszárítani, mindenkor hűségesen megjelent a mi jeles poétánk s elhozta magával költői ihletének egy-egy fényes szülöttét.”
Ipolynyéken ma már utca viseli a nevét, és a település önkormányzata valamint a Palóc Társaság jóvoltából a falu főterén, a Szentháromság-szobor körüli parkban emléktáblát is kapott, 1996-ban.
Ez – Gyulai Sáska Sándor honvédhadnagy sírjának közelében – jelenleg a helyi temetőben található.
Megjelent a Magyar7 2022/7. számában.
