Vajkai Katalin ekeli tanítónő kapta az idei Jókai-díjat
A Jókai születésének 189. évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepségen Keszegh Margit egyesületi elnök üdvözölte a vendégeket, köztük Sándor Zoltánt - Magyarország nagykövetségi tanácsosát és nejét, továbbá Nick Ferencet - az FKA Kuratóriumának elnökét, a Magyar Kultúra Lovagrendjének alapítóját, Végh Józsefet – a Jókai Emlékbizottság elnökét és Tarics Pétert, a bíráló bizottság egyik tagját.
Ezt követően Nick Ferenc bemutatta a kedvezőtlen anyagi helyzet ellenére is sokrétű tevékenységet folytató alapítványukat, amely számára „nem pénz-kérdés, hanem lélekből fakadó kötelesség a kitűzött feladatok elvégzése“. A kuratórium elnöke köszöntötte a Magyar Kultúra nemrég felavatott révkomáromi Lovagjait: Boráros Imre színművészt és Stirber Lajos karnagyot, valamint több jelenlevő eddigi Jókai-díjas alkotót, köztük a tavalyi győztest: Jónás Ágnes pécsi nyelvészt. Szavaiból kiderült: a Jókai-díj a több országban szétszórtan élő magyarok kulturális összefogásának egyik jó példája.
A továbbiakban Keszegh Margit elmondta: a Jókai-díj 2006-ban a szintén jelenlevő, budapesti Végh József és az időközben elhunyt Szénássy Árpád, komáromi helytörténész (a Magyar Kultúra két Lovagja) ötletéből született, s azóta határokon átívelő pályázatként vált ismertté. A díjalapítás egyik fontos küldetése, hogy emléket állítson a legnagyobb magyar írónak, Komárom jeles szülöttének. Megtudtuk: tavaly február 16-án hirdették meg a "Jókai Mór és Petőfi Sándor barátsága" című pályázatukat, amelyre 17 jeligével ellátott pályamű érkezett. A magyarországi, felvidéki, délvidéki és norvégiai magyar szakemberekből álló zsűri hagyományosan a Magyar Kultúra Napján döntött a végeredményről Budapesten.
Végh az olvasóknak elárulta: „Dédnagyapám húga volt Gárdonyi Géza kedvese, Szarvassy Margit tanítónő, akinek a révén családunk birtokába került néhány Jókaival, Fesztyvel, Munkácsyval... kapcsolatos kultúrtörténeti kincs. Amikor Szénássy Árpád nálunk járt, megmutattam neki a „Jókai-kéz eredetijét“ (Donáth Gyula szobrász művét), s ő azonnal előrukkolt a díjalapítás ötletével. Az eltelt évek során felvidéki, magyarországi, szlovéniai és erdélyi alkotók tollából sok olyan értékes pályamű íródott, amely Jókai nevéhez, szellemiségéhez és Árpád barátom emlékéhez is méltó...“.
A nemzetközi bíráló bizottság nevében Tarics Péter értékelte a pályaműveket. Hangsúlyozta: „Mindkét szemem nevet, mert az eddigiek során úgy mennyiségi, mint minőségi szempontból az idei volt a legszínvonalasabb termés. A felfelé mutató tendencia is azt bizonyítja, hogy e díjnak komoly létjogosultsága van“. Amiatt is örömét fejezte ki, hogy idén több műfajban (elbeszélés, tanulmány, színdarab, publicisztika) is kiváló munkák íródtak. Némely mű hiányosságaként rótta fel azt, hogy íróik csupán Jókai és Petőfi forradalom alatti kapcsolatára összpontosítottak, ám ez a barátság több mint nyolc évig tartott. A jövendő pályázóknak azt tanácsolta, hogy ne csak más forrásokból (főleg ne a világhálóról) kölcsönzött idézetekre, hanem elsősorban saját kutatásaikra építsék a pályaműveiket.Végül az idei Jókai-díjas értekezést méltatta, amely a bírák szerint a mondanivaló és az illusztrációk szempontjából is a leggazdagabb műnek minősült. Valamennyi pályázónak megköszönte, hogy a témában történő elmélyedésre, illetve a versenybe való bekapcsolódásra áldozta a szabadidejét.
A rendezvény fénypontjaként került sor a díjkiosztásra. A zsűri ez alkalommal Vajkai Katalin ekeli tanítónő értekezését ítélte legkiválóbbnak. A győztes a hagyományokhoz híven arany díszoklevélben és márványalapra helyezett Jókai-kézmásolatban részesült. Régebben a Szénássy-család pénzjutalmat is adományozott a díjhoz, s a kuratórium reméli, hogy akad majd követőjük... Díszoklevéllel ma két, arany díszoklevéllel pedig hét pályaművet jutalmaztak, a többiek pedig részvételükért elismerő oklevelet kaptak.
A díjnyertes műből Farkas Adrianna gimnáziumi tanár, a " Jókai Egyesület" irodalmi szekciójának elnöke olvasott fel részletet. Azután Keszegh Margit örömmel tudatta, hogy megjelentették az egyik előző pályázatuk (Jókai hírlapjai) győztes alkotásait tartalmazó antológiát. Majd meghirdette a pályázat következő évfolyamát, amely témája „A kiegyezés és a századforduló kora Jókai írásaiban". Várják tehát az e témakörben íródó újabb, jeligés tanulmányokat.
A jelenlevők a Himnusz közös eléneklése után megkoszorúzták a Jókai-szobrot, ahol Párkányi Imre szavalta el a Jókai-díj apropóján írt versét. Végül a boldog huszonéves győztes, Vajkai Katalin portálunknak elárulta: „A Komáromi járásban található Ekel községben születtem, azóta is ott élek, és a helyi magyar tanítási nyelvű alapiskolában tanítok magyar nyelvet és irodalmat. Korábban nem foglalkoztam írással, de mivel ez az első próbálkozásom ilyen jól sikerült, meglehet, hogy további hasonló kutatásokat is folytatok majd, és ismét tollat ragadok. Azt még nem döntöttem el, hogy a következő „Jókai-pályázatra“ benevezek-e. Egyelőre próbálom feldolgozni az amiatt érzett örömömet és meglepetésemet, hogy az idei pályázatot megnyerhettem...“.
