Vadászataim az Újvilágban
A fenti címen jelent meg dr. Gyimesi György vadászíró, orvos, politikus 20. könyve, amelyet Budapesten még februárban mutattak be a nagyközönségnek. A könyv ezúttal a Nimród Vadászújság Kiadó gondozásában látott napvilágot. Ennek apropóján a szerző szülővárosában, Királyhelmecen a közelmúltban egy filmvetítéssel egybekötött beszélgetést tartottak a helyi múzeumban, ahol közel fél éve Szerelmem, Afrika címmel épp a Gyimesi afrikai vadászatain szerzett trófeái, emléktárgyai láthatóak.
A közönségtalálkozót a múzeum igazgatónője, Zvolensky Gabriella nyitotta meg, és Szuperák Eszter, a múzeum munkatársa vezette.
A szerzővel folytatott beszélgetés kezdetén szó esett a 83 éves orvos sportmúltjáról, hogyan csábították el őt a gerelyhajítástól a fegyverek, hogyan lett országos bajnok a lövészetben, majd vadász 1957-ben. Sajnos, orvosi praxisa már nem tette összeegyeztethetővé azt, hogy továbbra is élsportoló maradhasson.
Megtudtuk, hogy a vadászat képessége ott van a férfiakban, hiszen mindig is rájuk hárult ez az evolúciós feladat. Meggyőződéssel állította: igazi vadásszá csak akkor válhat valaki, ha szenvedélye már ifjúkorban jelentkezik. A trófea valaha dicsőségnek számított, ma inkább egy-egy élmény felelevenítésének eszköze számára.
S hogy miért veti papírra megélt vadászemlékeit? A vadászeredmények rögzítése évszázados szokás, ám sokan nemcsak számokban kifejezett eredményességüket hagyták az utókorra, hanem az elejtés körülményeit is lejegyezték. Ebben Széchényi Zsigmond könyvei voltak rá nagy hatással. Amikor összeállította első könyve anyagát, amelyet Az Ördöngöstől a Hortobágyig címmel ismerhetünk, épp kórházi betege volt Tolvaj Bertalan irodalomtörténész. Gyimesi neki mutatta meg elsőként a kéziratot, és az ő buzdítására került sor a kiadásra. Annak idején még 13-18 ezres példányszámban jelentek meg a művek, mára ezek a hatalmas számok már elképzelhetetlenek.
Gyimesi György könyveiben nem a kronológiai, hanem a földrajzi sorrend érvényesül. Ami pedig az Újvilágban megélt vadászatait illeti, nos első kanadai útja kifejezetten sikertelennek minősíthető. Ebben egyrészt az játszott szerepet, hogy Kanada különböző tartományaiban különböző időpontokban kezdődik a vadászat, másrészt a sok-sok erdős területet nem lehet keresztül-kasul bejárni, csak a kijelölt sávok mentén haladhatnak, ennek viszont az a hátránya, hogy ott az emberek kivárásra vadásznak, abban bízva, hátha útjukba téved egy-egy vad. Nos, neki ez nem sikerült.
Kanadában egyébként 14 éves kortól emberi jognak számít a vadászat, a formális vadászvizsga is csak a fegyverhasználatra vonatkoznak. Nincsenek hagyományos értelemben vett vadásztársaságok, vadászati területek. Az állami tulajdonban lévő földterületeken be kell terjeszteni a vadászati igényt, de csak maximum kétfajta vadra kérhető, azután sorsolással dől el, ki kapja meg az engedélyt.
Az ottani vadászok elsősorban húsvadászok, és az elejtett vad a sikeres vadászt illeti. Húsát csak gyerek- vagy öregotthonnak ajándékozhatja. A vadászat nyomait pedig az elejtőnek kell eltakarítania.
Gyimesi második kanadai útja már teljes sikerként volt elkönyvelhető, ekkor ismerte meg Szőcs Pált, az egykor 1956-os emigráns katonatisztet, aki Edmonton városában megalapította a Hunor Vadásztársaságot, akik szerzőnket is befogadták, támogatták. A barátságok születése mellett a könyv szerzője mindig felkereste az adott hely földrajzi és történelmi nevezetességeit, annál is inkább, hiszen a történelem ma is az egyik hobbija.
Érdekességként azt is megtudtuk, hogy Gyimesi élete első trófeája egy muflon kos volt, kanadai vadászatai során pedig kojotvadásszá avatták. A kojot szó a prérifarkas indián megnevezése. Olyan állatról van szó, amely első ránézésre a róka és a farkas keveréke, mindkettő előnyös tulajdonságaival. Jellegzetessége a hátborzongató falkaüvöltése.
Aki elejt belőlük egy példányt, az választ magának egy keresztapát, majd ráfektetik az elejtett vadra, és a keresztapa háromszor a vadász hátsójára csap. Ez az avatási szertartás. Egyébként a Kanadában elejtett vadak közül a jávorszarvas elejtése számított a legjelentősebb élménynek.
A beszélgetés vége felé jutottunk el a Grönlandon megélt vadászathoz, amelynek mozgóképei végigkísértek a rendezvényt. Itt a pézsmatulok elejtésének mikéntjét mi is láthattuk. Az állatról csak annyit, hogy kezdetben kihalófélben volt a faj, de miután egyre inkább elszaporodott, évente 48 példány kilövését engedélyezik. Ez az állatfaj tökéletesen tudott alkalmazkodni a -40, -50 fokos hideghez azzal, hogy 60 cm-es szőrt növesztett. Elejtése nem számít hőstettnek, hiszen nincsenek ellenségei, ezért hiányzik is belőle a védekezési ösztön. Egy keskeny part menti szegélyen élnek és áprilisban vadásszák őket. A film két példány halálát örökítette meg. Gyimesi egyébként ezen a vadászaton ismerkedett meg egy amerikai házaspárral, akik által eljuthatott az USA-ba bölényvadászatra.
Ennek az útnak az volt az egyik érdekessége, hogy Donald Trump magánterületén vadászhatott, amelyre egy tv-stáb is kivonult.
