„Üzenet” 1835-ből
A véletlen úgy hozta, hogy az utóbbi időben könyvtárunkban több olyan könyv is a kezembe került, amelyben egy-egy utalás, említés révén „előbukkant” Kufstein várának börtöne is; pl. Mikszáth könyvében Verseghy Ferenc ottani raboskodását illetően, de a többi magyar politikai fogoly neve is felmerült, s az egyetlen magyar köztörvényes bűnözőé is (Rózsa Sándor), aki szintén elidőzött ott egy „kicsit”.
Kufstein turistaként talán érdekes hely, azonban rabként borzasztó lehetett. A legismertebb magyar rabok között ott találjuk Kazinczy Ferencet, Wesselényi Miklóst, Szentjóbi Szabó Lászlót, Teleki Blankát, Lővey Klárát, Batsányi Jánost. Őt azért hagytam a végére, mert köteteink sokaságában szinte a tenyerembe simult egy könyve, amelyet minden bizonnyal kedves nagyapám vett az akkor még szép számú pozsonyi antikváriumok egyikében. S bár szerette a régi könyveket, nem volt azok gyűjtője, mint barátja Ozsvald Árpád költő, aki imádta a régiségeket, mind könyvben, mind érmékben. Nagyapám „csupán” azt a könyvet vette meg, ami felkeltette az érdeklődését. Ez a Batsányi-könyv is ilyen lehetett nemcsak régisége okán, de a benne lévő Ex libris miatt is (de erről majd lentebb).
Aki valaha is figyelt egy kicsit az irodalomórán, felnőttkorában is felrémlik neki Batsányi János (1763–1845) neve. A költő
Később Orczy Lőrinc fiának a tanítója lett Pesten, majd a báró szalonjában megismerkedett a felvilágosodás korának helyi fjú embereivel. 1785 végén már Kassán találjuk. Írnok, hivatalnok. Ki ne tanult volna arról már az alapiskola felsőbb osztályaiban, hogy barátaival, Baróti Szabó Dáviddal és Kazinczy Ferenccel 1787-ben létrehozta az első magyar irodalmi társaságot, majd elindították az első magyar irodalmi folyóiratot Magyar Museum (1788–1792) címmel. Batsányi időközben megismerkedett a francia forradalom eszméivel, amelyeket lelkesen üdvözölt. Tanultunk a Magyar Museumban megjelent (Kassán, 1789-ben) verséről is, melynek címe: A franciaországi változásokra. Ebben olvashatjuk szállóigévé lett sorait is:
Végül is ezért a verséért elbocsátották állásából, később azt rótták fel neki, hogy állítólag részt vett a Martinovics-mozgalomban. Ezért egyévi „Kufstein” járt akkortájt. Később Bécsben hivatalnokoskodott, de a „politika” továbbra sem hagyta hidegen, s ez meghatározta nemcsak az ő, de a felesége sorsát is. Lefordította Napóleon kiáltványát, „amelyben az osztrákoktól való elszakadásra szólítja fel a magyarokat”. Megjárja Párizst is, majd végül az osztrákok 1815-ben a spielbergi börtönbe juttatták, majd feleségével együtt internálták Linzbe. Ott halt meg 1845-ben. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának (1843-tól). Könyvtára a Nemzeti Múzeumba került. Számos verset, könyvet, munkát hagyott az utókorra. Többek között a könyvtárunkban fellelhető kötetet. Címe: Batsányi János' poétai munkáji, amely 1835-ben jelent meg verseinek második, „megbővített” kiadásaként. A 19x13 cm méretű kötet a könyvben szereplő utalás szerint a szerző rézmetszetű arcképét is tartalmazta (ezt azonban korábban valaki kimetszette a szóban forgó könyv legelejéről, mert látni ennek a nyomát). E kiadás a korábbi, 1827-es első kötet anyagát bővítette ki, és négy részből áll (Első Könyv, Második Könyv, Harmadik Könyv, Negyedik Könyv). Megjelent „Budánn, A Királyi Universitás Betűjivel”. A könyv hátlapján olvasható: „Találtatik Pestenn, Eggenberger Józsefnél. Ára 1 fl 30 xf.”
Körülnéztem a neten, nem nagyon találtam rá az antikváriumokban: „A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük”, tudtam meg, ami általában azt jelenti, hogy manapság csak nagy szerencse árán szerezhető be.
A kötet második oldalán egy ajánlás olvasható: „Fő-tifzteletű JURANITS LÁSZLÓ Pétsi Kanonok Úrnak, Több Vármegyék' Táblabírájának, mint legrégibb fzíves jó baráttyának küldi és ajánlya a' Szerző.” Íme, egy részlet a szépen szedett könyv 39. lapjáról: „Levél, egy régi várból. (A' nemzeti nyelv' és nemzetiség' ügyében.) cím alatt többek között a következőket írja Batsányi: „Múlnak az efztendők : változnak az emberi dolgok ; / 'S változik ím! Európa fzemünk láttára naponként. / Int az Idő! Később' – késő leffz minden igyekezet, / 'S nagy fzégyen, bánkodva hiú panafzokra fakadunk, / És, az Eget 's könyörületlen vak Sorsot okozván, / Helyre nem állandó kárunkonn akkor epednünk, /A' mikor Isten sem tud rajta segítteni többé!” A nyelvezet a mai olvasó számára talán régies, de mondandója, mai életünkre vonatkoztatva is, helytálló; a megállapítása, hogy Európa változóban van, s int az idő, ha nem cselekszünk, kár bánkódni később, amikor már az Isten se segít rajtunk.
A könyv címlapjának belső borítóján nyilván a könyv forgalmazójának a neve szerepel: „SVÁIGER TESTVÉREK Könyv- Mű és Kótakereskedése által Pozsonyban, hosszúutcza 97. szám alatt.” Ez alatt pedig egy míves Ex Libris található Pozsony „látképével”, a vár és a dóm kontúrjaival, amelyen ez áll: „1837. POLGÁRI CASINO”.
A Casinót 1837. július 1-jén hozták létre: „művelt férfijaiknak társalgás végetti egyesülése” céljából. Több mint száz évig működött, végül 1945-ben szűnt meg, de több mint fél évszázad múltán, mint köztudott, 1999-ben Frideczky János indította újra.
Bíztatás című verse második strófájában Batsányi annak a meggyőződésének ad hangot, hogy érdemes dicső dolgokat véghez vinni, mert ha éltedben nem is, de halálod után a jók tisztelni fognak:
Batsányi János szóban forgó könyvét ma is érdemes olvasni, lapozgatni.
