Útkeresés Artemisia tájain
„Nem beteg ez a gyerek, nem kell meggyógyítani, csak másként működik, mint az összes többi. Másként lát, másként gondolkodik, másként érez... Nem vele van baj, hanem ezzel a világgal, ami körülveszi. Nem őt kell meggyógyítani, mert nem beteg, hanem a körülötte lévő világot kell megváltoztatni, hogy befogadja azt is, aki másként van huzalozva” – állapítja meg Brahmani Radzsasztani, a híres hindu bölcs Csender Levente A különleges Meditittimo kalandjai című meseregényében, amely Artemisiában játszódik.
Az erdélyi származású, székelyudvarhelyi szerző legújabb könyvében saját autista fia történetét-mindennapjait dolgozza fel, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy hidat építsen a fiú és az ún. egészséges emberek világa közé.
Csender Levente nem is titkolja, önmagát és az élete történeteit írja. Eleddig hat novelláskötete jelent meg, s ha akarná, akkor sem tagadhatná le, Tamási Áron művein és saját erdélyi eszmélésén keresztül bámult rá a világra.
Még középiskolás, amikor Magyarországra érkezik, a középiskolát és az egyetemet már Budapesten végzi, itt is jelennek meg az első zsengéi. S bár még alig van túl a negyedik x-en, már hat novelláskötete jelent meg, s két éve József Attila-díjjal is elismerték a munkáját. Ahogy több helyen is elmondta már, Tamási mellett a szintén erdélyi Bodor Ádám volt rá termékenyítő hatással, talán az sem véletlen, hogy a kétezres évek elején Pozsonyban, a Pozsonyi Casinóban Bárczi Zsófia társaságában mutatkozott be. Mintegy 12 éve alaposan megváltozott az élete, amikor megszületett a fia, akiről kiderült, hogy autista.
De mi is az az autizmus, amelynek április másodikán van a világnapja, s ennek tiszteletére az idén is több épület, híd kékbe öltözött.
A wikipédia szerint az autizmus spektrumzavar, állapotok széles spektrumát felölelő gyűjtőfogalom, a spektrumzavar (a kifejezésben a spektrum szó arra utal, hogy az autizmusnak számtalan megjelenési formája van) egy idegi-fejlődési rendellenesség, ami csökkent mértékű társadalmi kapcsolatokban, kommunikációs képességekben, abnormális viselkedési és érdeklődési mintázatokban nyilvánul meg. Bár az eredete ismeretlen, a genetikai tényezők fontosnak tűnnek. Okait jelenleg is kutatják.
Ahogy másoknak, úgy a Csender-családnak sem volt könnyű elfogadni, hogy az annyira várt fiuk más, mint a többi gyerek. De beteg-e vagy különleges?
Erre a mesekönyvben segítségül hívott varázsló, Vakkömp Amoló és Zsuzsi, a százéves asszony is másképp ítéli meg a helyzetet, előbbi szerint szó sincs betegségről, a fiú különleges képességekkel van megáldva, de képességeit ebben a világban nehezen tudja kibontakoztatni, mert ez a világ nem érti meg őt.
Artemisia királya, Tyombráf, ahogy felesége, Talán Virág is csak nehezen tudja elfogadni, hogy az egész gyerek egy folyamatos fejtörő, ráadásul a varázsló azt is elárulja, hogy Meditittimo egy távoli csillagról érkezik, és tovább is fog szállni, „de itt a földön elveszíti a szárnyait, és ahhoz, hogy tovább tudjon szállni, neked kell megtalálnod, királyom”. Tyombráf király és felesége, Talán Virág ahogy Csender Áron szülei, nem esnek kétségbe, bár kétségtelen, hogy először megrettenek, mert nem értik meg őt.
– inti őt a varázsló, Vakkömp Amoló, s a király és a felesége meg is fogadja a tanácsát. A királyi udvarban egyedül talán Meditittimo kishúga, Lili elégedetlen, hisz képtelen játékba elegyedni a bátyjával, aki miután apja nem kis küzdelem után megszerzi a szárnyait, űrsétára indul, megjárja az aranysakálok földjét, ahol szintén nem képesek megérteni, s kitaszítják, mígnem visszaérkezik a szüleihez.
Akik boldogan fogadják, de nehezen fogadják el, hogy a kisfiú nem igényli az ölelést, s bizony, nagyon sok erőfeszítésükbe kerül, míg sikerül lebontaniuk a köztük lévő falakat.
Talán Virág eljutván a Libiri labirintusba, titkos nyelvet tanul (ahogy anyuka is elvégzett egy egyetemi kurzust, hogy közelebb kerülhessen a fia világához), s kiderül, a képek és a végtelenül türelmes szeretet és megértés segítségével megrepednek a falak közöttük, s Talán Virág elviszi fiát a megrajzolt Mesevárosba.
