Új gazdát keres Ady kézirata

A vers először a Nyugat folyóirat 1915. januári számában jelent meg, utána pedig 1923-ban Az utolsó hajók című, a költő halála után megjelent posztumusz kötetben. Magának a kéziratnak igen érdekes háttértörténete is van. Az antikvárium leírása szerint az eredeti szöveg egy időben a műgyűjtő Ernst Lajos tulajdonában volt. 1937-es öngyilkosságát követően fia, Endre 1944 nyarán a kéziratot nászajándékba adta a családi múzeum egyik munkatársának, Tüttő Józsefnek.

Ernst Lajos, a verskézirat birtokosa közismert gyűjtő volt, 1912 májusában a saját gyűjteményéből nyitotta meg az Ernst Múzeumot Budapesten, egy Nagymező utcai bérházban. A halála után a múzeum a Műcsarnok fiókintézményeként is működött, majd 2013-ban megszűnt. Helyét azóta a Capa Központ vette át.

Maga a költemény egy monológ. Rába György irodalomtörténész Csönd-herceg és a nikkel szamovár című tanulmányában az Az utolsó hajók kötet kapcsán arról ír, az ebben szereplő monológokat, így a Vér: ős áldozatot is a vallomásos igék pátosza jellemzi. Emellett pedig a szintén Ady-védjegynek számító, ősmagyar múlt is tetten érhető a sorok között, hiszen már a vers első három sora is egyfajta pogány rituáléra utal lóáldozattal, a vér tűzbe fröcskölésével.